Nézzük a dolog jó oldalát, gondolkozzunk pozitívan. A magyar országgyűlés elnöke újra hitet tett az európai értékek mellett, amikor az Európai Parlament nem létező sajtószabályzatára hivatkozva nem állt szóba egy újságíróval. Ezt vehetjük jelzésnek egy olyan embertől, aki néhány éve még levetette az Európai Unió zászlaját az Országház épületéről. S ahogy akkor, bizonyára most sem saját intenciói alapján cselekedett, hiszen mégiscsak a Fidesz választmányi elnökéről van szó. Tehát bízhatunk benne, hogy véget érnek az áldatlan viták Brüsszellel, a kedves vezető már nem akarja kioktatni a tagállamok többségét, s nem lesz szükség annyi kötelezettségszegési eljárásra sem Magyarország ellen, mint eddig.
Erre persze a kekeckedők azt mondhatják, hogy mégsem szép dolog úgy lehordani egy érdeklődő újságírót, ahogy Kövér László tette. Ám képzeljük magunkat egy pillanatra a házelnök helyébe. Aki már eddig is tűzzel-vassal igyekezett megóvni a parlament - és különösen pártja - tekintélyét. Fáradságos munkája közben állandóan okvetetlenkedő és renitens képviselőket, valamint újságírókat kell fegyelmeznie, nem csoda, hogy belefáradt. És akkor még a sajtófolyosón sem tud úgy végigmenni, hogy - borzalom atyja - hátulról ne dugnák elé a mikrofont. Teljesen érthető, ha - már csak pedagógiai célzattal is - kioktatja és elhajtja a riportert.
Vagy képzeljük el egy másik pillanatra, hogy egykor, az átkos időkben ezt művelték volna a pártállam vezetőivel. A kérdezők feltehetően nem úszták volna meg azzal, hogy dühödten rendre utasítják őket. Már önmagában az is felháborító volt, ha kérdezni mertek. Márpedig a jelenlegi hatalom - s különösen a parlament ura - egyre inkább azt a korszakot idézi. Akkor volt rend, érvényesült a központi akarat, nem volt visszabeszélés, minden úgy történt, ahogy az akkori kedves vezető famulusai a főnök számára kedvezőnek vélték. Vagyis épp úgy, mint mostanában.
Igaz, egy idő után új szelek kezdtek fújdogálni, mind nehezebb volt visszatartani a rendszer ellenzékét, például egy Fidesz nevű kis párt tagjait. Lett is rendszerváltás. De az akkori ifjak tanultak elődeik kudarcaiból.
Kövér László tehát joggal veti fel, hogy mégis, mit képzelünk...
