A háztartások egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelme 2015-ben 1,44 millió forint, nettó jövedelme pedig 1,15 millió forint volt, az előbbi 4,8, az utóbbi 4,6 százalékkal nőtt az előző évhez képest. A bruttó jövedelmeket alkotó munka- és a társadalmi jövedelmek (például segélyek, gyes) egyaránt emelkedtek, de előbbi nagyobb mértékben és a bérből származó bevételek aránya is magasabb lett, elérte a 69 százalékot. Kincses Áron, a KSH életmód-, foglalkoztatás- és oktatásstatisztikai főosztályának helyettes vezetője a kiadvány ismertetésekor kiemelte azt is, hogy a három és több gyerekes családok jövedelme nőtt a legjobban, átlagosan 17,8 százalékkal.
A hivatal adatai szerint a mélyszegénységben élők száma nagyon erősen csökkent, 293 ezerről 185 ezerre esett vissza, arányuk 3 százalékról 1,9 százalékra mérséklődött, és tavaly a jövedelmi egyenlőtlenségek is csökkentek kis mértékben. A kutatás alapján Magyarországon több mint két és félmillióan voltak fokozottan kitéve szegénység, vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának, ami a népesség 26,3 százaléka. Ez csaknem 2 százalékpontos csökkenés 2014-hez képest. Ez azokat a családokat fenyegeti, akik a megélhetésükhöz szükségesnél kevesebb bevétellel rendelkeznek, olyan kevés a pénzük, hogy például nem futja nyaralásra, elegendő hús fogyasztására, vagy ahol nincs mindenkinek munkája. A KSH munkatársa elmondta: a szegénység kockázata az átlagosnál nagyobb veszélyt jelent a 18 év alatti gyermekek, az alacsony végzettségűek, az egyszülős családok, a munkanélküliek és a roma népcsoport esetében.
Janák Katalin, a hivatal életmód-, foglalkoztatás- és oktatásstatisztikai főosztályának vezetője a szegénység mérésére használt mérőszámokról elmondta: a KSH azután döntött azok kizárólagos alkalmazásáról, hogy a hivatal által tavaly bemutatott, a létminimum-számítás megújítására vonatkozó két javaslatról szóló egyeztetések nem hoztak eredményt. Az új módszertanra részben azért sem sikerült szakmai konszenzust kialakítani, mert a szakmai párbeszéd helyett politikai vita alakult ki a létminimum felülvizsgálata körül. A főosztályvezető szerint a mérés átalakítására azért lenne szükség, mert a létminimum hazai elnevezése a köznyelvben a mélyszegénységre utal, de valójában a 2015-ig számított létminimum értéke az átlagos jövedelemhez közeli érték volt, amiben az alapvető létfeltételek, a lakásfenntartás, megfelelő élelmiszer fogyasztása mellett a ruházkodás, vagy a kulturális fogyasztás is szerepelt.
Kincses Áron beszámolt arról is, hogy a kedvező gazdasági környezet eredményeként egyúttal többet is költöttek a magyarok össztársadalmi szinten, a kiadások a 2008-as gazdasági válság előtti szint fölé emelkedtek. Tavaly a háztartások 979 ezer forintos egy főre jutó éves átlagos fogyasztási kiadása 7,8, a negatív inflációt figyelembe véve 7,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Mint mondta, 2015-ben a közlekedéssel kapcsolatos kiadásokat leszámítva mindenre többet költöttek a magyarok, legnagyobb mértékben a ruházkodásra, oktatásra, lakberendezésre fordított összegek emelkedtek. Kincses Áron pozitívan értékelte, hogy csökkent a megélhetéssel kapcsolatos, alapvető tételekre - élelmiszerre, lakásfenntartásra, közlekedésre - szánt összegek aránya.
A KSH a jövedelmi viszonyok abszolút mutatóin túl a szubjektív jóllétet, az emberek saját életük megítélését is vizsgálta, az eredmények alapján az élettel való elégedettség nem változott az elmúlt évekhez képest. A megkérdezettek egy 0-tól 10-ig terjedő skálán értékelték, hogy összességében mennyire elégedettek az életükkel (0= egyáltalán nem elégedett, 10=teljes mértékben elégedett). A 16 éves vagy annál idősebb magyar lakosság élettel való elégedettsége összességében stabil, változatlan szintet mutat az elmúlt három évre visszatekintve. Az életelégedettség a fiatal felnőttek körében a legmagasabb, majd a 45–54 éves korcsoportig az életkor előrehaladtával jelentősen csökken. A 74 éves vagy idősebb korosztály a legkevésbé elégedett az életével.
A legmagasabb iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan fokozatos emelkedés figyelhető meg az élettel való általános elégedettség terén. A korábbi eredményekhez hasonlóan a legfeljebb alapfokú képzésben részesültek a legkevésbé elégedettek (5,34), míg a felsőfokú végzettséggel bírók a legelégedettebbek (6,91). A legnagyobb lépcső az érettségivel nem rendelkezők (5,79) és az érettségizettek között van (6,41). A szakértők megállapították azt is, hogy 2015-ben javult az emberek biztonságérzete, míg 2013-ban még csak a társadalom 64 százaléka érezte magát biztonságban, 2014-ben az arány már 74 százalék, tavaly pedig 75 százalék volt. A KSH vizsgálata egységes európai uniós módszertan alapján valósul meg, az eredményeket pedig az Eurostat hitelesíti - hangsúlyozták a hivatal munkatársai.
