Ünnepélyes keretek között, magas rangú kormányzati tisztségviselők jelenlétében, élőben közvetített avatóünnepség keretében került a helyére az 1986-os csernobili nukleáris katasztrófában megsérült reaktort fedő hatalmas acélszerkezet. A védőburok a sérült reaktor maradványait teszi biztonságossá.
Az új acélszerkezet belsejében két, csaknem száz méter hosszú távirányítású híddaru-rendszert szereltek be. A daruk a földön, illetve a mennyezeten létesített párhuzamos síneken mozognak, amelyek majd lebontják a nukleáris baleset után a reaktor fölé emelt, azóta meggyengült beton védőburkot. Az előkészítő munkálatok során Osztap Szemerak ukrán környezetvédelmi miniszter úgy fogalmazott, „ez a befejezés kezdete a katasztrófa következményei ellen harminc éve folyó küzdelemben”. Az új burkolatnak száz évig kell a radioaktív sugárzást megakadályozni, védelmet kell nyújtania a nedvességgel szemben, ugyanis a szanálás veszélyesebb része azonban még hátra van.
Az új védőburok műszaki csúcsteljesítménynek számít. Ez a világ legnagyobb mozgatható acélszerkezete, a munkálatot részben finanszírozó Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBFB) megfogalmazása szerint akkora, hogy a párizsi Notre Dame székesegyház is beleférne és hosszabb, mint két egymás mögé állított Boeing 747-es repülőgép. Súlya 36 ezer tonna. Kétmilliárd eurós költséggel valósult meg, negyven ország pénzügyi összefogásával és az EBFB finanszírozásával.
Szakértők szerint a felrobbant reaktorban még mindig körülbelül 200 tonna urán van. A sugárzó romok végleges szanálásának időpontja még nem meghatározott, vélhetően nem a közeljövőben kezdődik el.
Egy 2010-ben, New Yorkban publikált tanulmány szerint az 1986-os csernobili atombaleset összességében a föld különböző országaiban mintegy egymillió ember életét követelte. Nyilván, nem az azonnali elhalálozásokról van szó, hanem a sugárzás utólagos áldozatairól. A katasztrófa 24. évfordulójára a New York-i Tudományos Akadémia által kiadott könyv címe "Chernobyl: Consequences of the Catastrophe for People and the Environment" (Csernobil: A katasztrófa hatásai az emberekre és a környezetre), szerzői pedig az orosz Alekszej Jablokov, a moszkvai Környezetvédelmi Politikák Intézetének munkatársa, illetve Vaszilij Nyesztyerenko és Alekszej Nyesztyerenko a minszki (fehérorosz) Sugárzásvédelmi Intézet kutatói.
Mindeddig ez a publikáció tartalmazza a legszélesebb körű nyilvánosságra hozott adatsort a csernobili tragédia méreteiről és utóhatásairól. Eszerint 830 ezren vettek részt a sérült reaktor védelmének biztosításában, a környék fertőzésmentesítésében. Közülük 2005-ig mintegy 112-125 ezren hunytak el. Az áldozatok becsült száma globális szinten ugyanezen időpontig 985 ezer.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai a konkrét balesetre és közvetlen hatásaira korlátozódnak. Kimutatásukban 9 ezer haláleset és 200 ezer fertőzés szerepel. A Greenpeace által a 20. évforduló kapcsán közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás már a 2005-öt megelőző másfél évtizedben mintegy kétszázezer megbetegedést okozott csak a három volt szovjet tagköztársaságban, és csaknem százezer rákos megbetegedést okoz még a jövőben
A New York-i kiadvány szerzői szerint a sugárzás által leginkább érintett országok - a volt Szovjetunó nyugati tagállamai mellett - Norvégia, Svédország, Finnország, Jugoszlávia, Bulgária, Ausztria, Románia, Görögország voltak és igencsak jelentős területeket érintett Németországban illetve Nagy-Britanniában. Mintegy 550 millió ember volt kitéve a sugárzásnak, hiszen a radioaktív felhő kilenc napon át sodródott, elérte az Egyesült Államok és Kanada partjait is.
A tegnap elhelyezett védőburok átmeneti, de biztonságos megoldás.
