- Amikor 2009-ben elkezdett foglalkozni a Jobbikkal, gondolta volna, hogy ma a szélsőjobboldali párt elnökét állítják be homoszexuálisnak, nem pedig homofóbnak?
- Sok mindent nem gondoltam volna, mégis megtörtént. Erre sem számítottam.
- A Fidesz mindig tudatosan használja és használta a politikai karaktergyilkosságot, lejáratást.
- A kormánypárt gyakorlatilag elismerte, hogy a Jobbik a fő kihívója, mivel ezt a pártot és annak elnökét támadja. Ez viszont egy tágabb történet része. Az alkotmánymódosítás kapcsán – ellenzéki párttól szokatlanul - kényszerhelyzetbe tudta hozni a Jobbik a Fideszt. Most két párt üzenget egymásnak, taktikáznak, mint egy sakkjátszmában. A baloldal pedig hiányzik ebből a játszmából. Összességében ez a jelenség jó a Jobbiknak. Persze az, hogy homoszexuálisának állítják be Vona Gábort nyilván nem, de ez is annak a része, hogy a Fidesz ezt a pártot látja jelenleg az igazi veszélyforrásnak. De a mostani lejáratókampány kontraproduktív is lehet, ha a kormánypárti sajtó ennyire mélyre megy.
- A baloldal úgy látszik, nem sakkozik.
- Legalábbis nem a Fidesszel és a Jobbikkal. Pedig a közvélemény-kutatások alapján a baloldali pártok együttes támogatottsága, ha nem is sokkal, de meghaladja a Jobbikét, csak nem igazán látszik, hogyan lehetne összeadni ezeket a számokat.
- A 2009-es európai parlamenti választás előtt alig mérték a Jobbikot, mégis 15 százalékot ért el. Ezután már megjelentek a felmérésekben is. Hét évvel megelőztük a Jobbik-jelenséggel a mostani amerikai elnökválasztást?
- A közvélemény-kutatásokban elfogadott, hogy azt a pártot, amelyik rendszerellenes, azt a politikust, amelyik új és nagyon más, mint a többi, kellemetlenebb vállalni. Magyarországon 1998-ban a MIÉP-et, 2009-ben a Jobbikot, 2010-ben pedig az LMP-t becsülték alul. A Trump-szavazók jó része inkább nem is állt szóba közvélemény-kutatókkal, mert szerintük ők is a „rohadt elit" részei.
- A Jobbikot azóta már nem mérik alul.
- 2009-ben a Jobbik még underground, rendszeren kívüli, nagyon új, nagyon más volt. 2010-ben már egy 15 százalékos pártról beszéltünk és mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy bekerülnek a parlamentbe. Ekkor már nem volt kockázatos bevallani a Jobbik-preferenciát. 2014-ben pedig végképp nem. A Jobbik is kezdett részévé válni az elitnek és így most már a választói sem rejtőzködnek.
- Sőt, vezető ellenzéki párttá nőtte ki magát. De ez nem magyar sajátosság, Donald Trump győzelme Amerikában, a francia Le Pen pártjának az erősödése, és az, hogy a közelgő osztrák választáson is esélyes egy populista, szélsőjobboldali erő, nem lehet a véletlen műve. A Jobbikot vizsgáló kutatásaiban mit tapasztalt?
- Vezető politikusaik nyilván már a legelejétől elhivatottak voltak. Talán úgy tűnhet, hogy 2009-ben jóformán a semmiből jöttek, pedig nagyon tudatosan készültek. 2003-ban alakítottak pártot, de a Jobbik, mint ifjúsági szervezet, már 1999-ben létezett. Vona Gábor korán próbált szakértőket vonzani a politikába különböző multinacionális cégektől, Gyöngyösi Márton – aki most is fontos politikusa a pártnak - is így lett jobbikos. A francia Nemzeti Front a Jobbikhoz hasonlóan most szintén a mérséklődő időszakát éli. Trumpnál a radikalizálódás bejött, de megválasztása óta már ő is látványosan békésebb, sőt, már az általános választás alatt is némileg mérsékeltebb volt, mint az előválasztás idején. Másrészt az úgynevezett „igazság utáni politika” - a "post-truth politics" - egyre jellemzőbb az egész világpolitikában. Egyre kevésbé számít, hogy melyek a valódi információk. A népszavazási kampányban itthon is jellemző volt, hogy nem volt tisztázva a kvóta pontos definíciója, az sem számított pontosan hány migráns tartózkodik az országban. Egyre több az álhír, különösen a Facebookon, amely egyre szélesebb tömeg elsődleges tájékozódási forrása. Végül Trump sikerének egyik oka, hogy minél többen átkozták, annál hitelesebben tudta mondani, hogy „én vagyok az egyetlen alternatívája a politikai elitnek, engem azért utálnak, mert - ha rám szavaztok - én borítani fogom az asztalt”.
- Miért erősödhettek meg az ilyen és ehhez hasonló erők itthon és világszerte egyaránt, és hogyan lehetne fellépni ellenük?
- Nagyon nehéz kérdés, mi a jó stratégia. Nyugat-Európában valóban sok példát látunk és vegyes a tapasztalat. Amíg egy párt kicsi, jelentéktelen és a pártrendszer szélén van, addig az lenne a logikus, hogy figyelmen kívül hagyják. A Jobbiknak nagy szívességet tettek azzal, hogy sokat foglalkoztak vele a színre lépésükkor. Az SZDSZ-nek volt például egy negatív kampánya, ami teljesen a Jobbikra volt kihegyezve. A Jobbik ekkor - különösen a fővárosban, ahol a SZDSZ-nek jelentősebb volt a hatása -, még eléggé ismeretlen volt. Ami még fontosabb, az a Magyar Gárda kérdése. A megalakulása és vonulásai kapcsán az RTL Klub és a TV2 vezető anyagban foglalkozott velük, ami óriási ismertséget kölcsönzött a pártnak. Elég egyértelmű, hogy a Jobbik nem tudott volna ilyen hamar felkapaszkodni, ha ez nem történik meg. Nyilván szerepet játszott az is, hogy Morvai Krisztina lett a Jobbik EP-listavezetője. 2009-ben Vona és a többi jobbikos politikus ismertsége nagyon alacsony volt, kis túlzással a kutya se tudta, hogy kik ők. Morvait ezzel szemben a választók jelentős része ismerte. A politikai karantén hazánkban onnantól értelmetlen, mióta bent van a Jobbik a parlamentben és rájuk szavazott csaknem 1 millió ember. Ebben a helyzetben ez a „megoldás” elég kétségbeesett és kontraproduktív: nevetségesnek hat, ha egy 5 százalékos párt akar elszigetelni egy 20 százalékosat. A Jobbik a politikai elit része lett, a választópolgárok legitimálták - akár tetszik, akár nem.
- A mai napig a fiatalokra számíthat leginkább a Jobbik?
- Sok ifjúsági taggal beszélgettem, mivel az egyik fő kutatási kérdésem az volt, hogy a fiatalok között miért ilyen népszerű a párt. Az interjúalanyaim többsége 18-21 éves volt. Akadt, aki azt mesélte, hogy először a Fideszbe akart belépni, de nem vették fel a telefont, és ezután fordult a Jobbikhoz – ez persze kiragadott példa, de mégis mutat valamit. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy 18 éves fiatal ismeri a Jobbik-program összes pontját és egyetért mindegyikkel. A politikai nézetek – különösen ennyi idősen – törékenyek, esetlegesek és kiforratlanok. Inkább halvány beállítottságai, érzelmei vannak egy fiatalnak: az MSZP-Fidesz lejárt lemez, unalmas, ezért nyitottak valami újra, ez pedig a Jobbiknak kedvez, mert ők még nem voltak kormányon. Talán még fontosabb, hogy ki van jelen az adott térségben, ki az, aki eléri a fiatalokat: márpedig a Jobbik szervezeti hálója vidéken igen erős. Aktuális példa: a diákparlamentben a napokban felszólalt egy tanuló, majd néhány nap múlva Dúró Dórával közös sajtótájékoztatót tartott. Ezek nem véletlenek. Pedig a jobbikos fiatal szimpatizánsok jó része az én meggyőződésem szerint nyitott lett volna sok mindenre, csakhogy nem volt sok alternatívája. Egy átlag 18 éves miskolci srác, akit érdekel a közélet és szeretne politizálni, kihez menjen? Természetesen vannak ideológiai okok is, de az erőforrás, szervezet, elérhetőség, és a szubkulturális beágyazottság legalább ilyen fontos tényezők. Ha az ifjúsági tagokon is kiütközik, hogy máshogy is alakulhatott volna, akkor az egyszeri szavazó még ennyire sem elkötelezett.
- A pártban idén nyáron Vona komoly leszámolást tartott. Novák Elődöt, a Jobbik egyik fontos arcát például teljesen kiszorította. Ezt már kiheverték?
- A Fidesz mostani ostroma összetartást eredményezett. Ha valaki esetleg fel akart volna lépni Vona ellen, az a mostani szituációban már biztos nem teszi meg ezt, mivel párton belül szolidaritást, szimpátiát szül a lejárató-kampány. A Jobbiknak nagy megrázkódtatás volt a nyári időszak, de ahhoz képest, amekkora változás történt, meglepően egységesek és fegyelmezettek tudtak maradni. Vona nagyon más irányba kormányozta a Jobbikot, és azóta is – szinte napról napra – egy picit még messzebb megy a centrum felé. Már olyanokat is mond, hogy a baloldali szavazók szimpátiájára is számít. A Népszabadság megszűnése kapcsán közleményt adott ki a Jobbik, hogy az ő kormányzásuk alatt ilyen nem történhetne meg, nagyobb szólás- és médiaszabadság lenne. Az EU-ról azt nyilatkozza Vona, hogy kifejezetten helyes, hogy Magyarország a tagja, csak az Uniót kellene másfelé vinni. Nemrég még csak „nem volt időszerű a népszavazás” a kilépésről. A korábbi török és orosz orientáció helyett már nem is a török-orosz-német hármas között akar egyensúlyozni, hanem még az Egyesült Államokat is beleveszi azon hatalmak sorába, amelyekkel jóban kell lennünk. Egy mostani interjújában pedig azt állította, hogy Magyarország 70 százalékban a Nyugathoz és csak 30 százalékban a Kelethez tartozik. Napról-napra tovább megy a középre húzásban.
- És a cukisodást hogy dolgozza fel egy régi vágású jobbikos?
- A Jobbik formálni tudja választói nézeteit, tanítja őket, megbarátkoztat velük álláspontokat, ennek köszönhetően pedig ahogy a párt álláspontja megváltozik, a szavazók követhetik. Másrészt nagyon sok olyan kérdésben változott a Jobbik pozíciója, ami a szavazók számára vagy nem döntő fontosságú, vagy nem amiatt szavaztak rá, hanem annak ellenére. A közvélemény-kutatások kimutatják, hogy a Jobbik szavazói is inkább EU-pártiak, illetve Amerika és Oroszország között inkább az előbbit választanák. Ami támogatottság szempontjából érzékenyebb terület lehet, az a cigányság problémája. Ugyanis ez volt a fő motiváció a párt felfutásában. Most egyrészt a témát is jegelik, másrészt azok a szavak, amik nagy népszerűséget hoztak, eltűntek. Már nem "cigánybűnözés" van, hanem cigány-magyar együttélés. Az összes vidéki polgármesterük bizonyítani próbálja, hogy jóban van a cigányokkal is. Biztos, hogy vannak olyan korábbi törzsszavazók, akiknek ez már nem kell, akik azt mondják a Jobbikra, hogy ez is olyan lett, mint a többi párt, és inkább otthon maradnak. Ugyanakkor közben Vonáék szavazókat nyernek középről. Egy szavazótábor cserélődik, főleg egy olyan pártnál, ami igaz, hogy már nem is igazán új, de még nem is régi.
- Végig a Fidesz-Jobbik párharcról beszélgettünk. A demokratikus ellenzéknek mik a lehetőségei ebben a helyzetben?
- Nem könnyű ezt megválaszolni. Az előválasztás jó ötlet, de úgy látszik az MSZP és a DK is ellenérdekelt. Pedig ez olyan dolog lehetne, ami kicsit ellopná a figyelmet és a showt a Jobbiktól és a Fidesztől. Ami talán ennél is fontosabb, feloldaná a baloldal egyik legnagyobb problémáját: a vezető- és koordináció hiányt. Mivel nem kétfordulós a választás, előtte kell kiválasztani a vezetőt. Ha nincs formalizált előválasztás, valamilyen elő-szelekció tulajdonképpen akkor is van, csak akkor nem a szavazók döntenek, hanem a politikusok. Annak pedig rossz kinézete van. Amikor Mesterházy Attila tárgyalt Bajnaival, látszott, hogy utálják egymást. Nagyon izzadságszagú volt. A szavazót - érthető okokból - ez elriasztja. Az előválasztásnál lehetne érvelni, programpontokat bemutatni. Nyilván erős feszültségek és pengeváltások lennének a riválisok között, de a nyugati tanulságok szerint ez az általános választáson nem riasztja el a szavazók többségét. Ráadásul veszítenivalója sincs a baloldalnak, a másik útról 2014-ben már bebizonyosodott, hogy nem működik. Az is probléma, hogy a baloldal vagy nem ismeri fel, hogy a Jobbik milyen veszélyt jelent rá, vagy nem veszi elég komolyan. Pedig a jelenlegi szituációban ez a párt a legnagyobb ellenfelük. Ha a Jobbik jelentősen meggyengülne, a baloldal esélyei ugrásszerűen megnőnének. Viszont, ha a Fidesz gyengülne, akkor nem tudnám ugyanezt elmondani, mert lehet, hogy ebből a Jobbik profitálna. A kihívó szerepét kell megszerezni. Oknyomozással, valódi érvekkel küzdeniük kellene a Jobbik ellen és ezt egyelőre nem igazán látom a baloldali pártokban.
- Nyerhet 2018-ban a Jobbik?
- Abszolút többséggel nem. Arra viszont reális esélyük van, hogy blokkoló kisebbség legyenek: azaz nélkülük nem lenne meg a többség. Valószínűnek tartom, hogy a Fideszt jelenleg túlmérik a közvélemény-kutatások, de az előnye így is tekintélyes. A Jobbiknak nem érdeke a Fidesszel alkotott koalíció, azzal csak lejáratnák saját magukat. Egy kisebbségi Fidesz-kormányt kívülről bizonyos feltételek mellett valószínűleg támogatnának, és ezzel óriásira nőne a zsarolási potenciáljuk. De ez már valóban a sci-fi kategória, mivel Orbán Viktor szerintem soha nem vállalná, hogy kisebbségi kabinetet vezessen.
