„Teljesen lényegtelen, hogyan szavaznak” – mondta kivételes magabiztosságával Recep Tayyip Erdogan török államfő annak kapcsán, hogy az Európai Parlamentben ma arról voksolnak: felfüggesszék-e a csatlakozási tárgyalásokat Ankarával. Sajnos nagyjából tényleg mindegy, milyen döntés születik, mert az eredmény nem kötelező érvényű, ráadásul az EU-ban sincs meg az akarat egy ilyen radikális lépésre.
Az Unió zsákutcába került az Ankarával megkötött menekültügyi megállapodással. Bármilyen döntés szülessék ma, Brüsszel csak rosszul jöhet ki belőle. Ha ugyanis a képviselők úgy szavaznának, hogy nem akarják a felfüggesztést, amire egyébként felettébb csekély az esély, akkor a demokrácia iránt elkötelezettek azzal bírálhatják az EP-t, szabad kezet kíván adni Erdogannak a tisztogatásokhoz. Ha viszont a felfüggesztés mellett döntenek a képviselők, szembekerülnek az Európai Bizottsággal.
A brüsszeli uniós döntéshozók komoly hibát követnének el azzal, ha ügyet sem vetnének a strasbourgi döntésre a következő, december közepén esedékes EU-csúcson. Ha ugyanis a határozatot csak úgy lesöpörnék az asztalról, sokakban felvetődhet a kérdés: mégis mi szükség van az EP-re?
Az Európai Unió állam- és kormányfői közül azonban csak Ausztria javasolta a csatlakozási tárgyalások felfüggesztését, a többi uniós vezető nem meri vállalni a döntés politikai következményeit. Angela Merkel sem támogatja a legradikálisabb megoldást, hiszen ő volt a Törökországgal megkötött megállapodás egyik agytrösztje. Attól tart, ha nyíltan szembemenne Ankarával, Erdogan beváltja fenyegetését, s szíriai menekültek millióit küldi az Unió felé. Egy ilyen lépésnek beláthatatlan következményei lennének a német belpolitika szempontjából is, különösen most, amikor Merkel bejelentette, negyedszerre is jelölteti magát kancellárnak. Ezzel lényegében eldördült a startpisztoly, s megkezdődött a német választási kampány. Merkel kezdi visszanyerni régi népszerűségét, egy újabb menekültválságot már talán nem is élne túl a jelenlegi kormány.
Erdogan visszaél helyzetével, pedig az EU-nak egy fegyvere lenne Ankara ellen: gazdasági büntetőintézkedések. Erről azonban végképp hallani sem akarnak Brüsszelben. A török elnök pedig csak röhöghet a markába.
