Olvassa az ember az úgynevezett internetes napi sajtót, próbál mély levegőt venni, de valami nagyon zavarja. Mert kevés a levegő körülötte, mert ma már tényleg az a vélemény, hogy a magyar parlamentben semmi szükség ellenzékre nincs, hogy minden próbálkozásuk csak egy újabb jelenet a politikai lejárató kampányába. Mire van szükség az ellenzékre? Arra, hogy a király megmondja nekik, hogy mindent, amit szóvá tesznek csak blöff. Ezzel védte magát Matolcsy, ezzel védte Orbán Rogánt. Az ellenzék próbált valamit mondani, de a kormánypártiak csak szórakoztak ezen. Amikor a tévékamera mutatta őket, mindegyikük igyekezet a pártja és a kormánya vezetőjére nézni, és hízelgő arcokkal megmutatni, hogy mennyire élvezik a vezér szavát. Milyen demokráciáról lehet itt beszélni? Miről, ha még a Jobbik vezetőjére is az a sors vár, mint Gyurcsány Ferencre. Milyen országban élünk, kik a vezetőink? Nem kapok erre választ. És eszembe jutott, hogy Weöres Sándor írta: "ha külső veszedelem éri az országot, az semmi, abból bármikor talpra állhat. A legnagyobb tragédia ami egy nemzet érhet az az, hogy ha olcsó hazugságokkal a valóságérzékelését megzavarják". És igaza volt!