Másodjára rendeztek Debrecenben olyan vetélkedőt, amilyen nekem soha az életben nem jutott volna az eszembe. Volt már ott nemzetközi sírásóverseny, de az semmi. A Népszava is megírta: november 12-én vadászgörény-szépségversenyen mérethették meg magukat az indulók, mint meghirdették, „küllem, jellem és ápoltság” tekintetében. Nem tudom pontosan, milyen a kívánatos görényjellem, de hát nem is vagyok szakértő. Ami abból is látszik, hogy eddig bizonyos előítéletekkel viseltettem a görények iránt. Ritkán andalodtam el szépségükön, pedig most a „Magyarország legszebb görényei” fényképsorozaton látom, hogy Miss Görény és győztes társai valóban csinosak. Mentségemre szolgál, hogy nálam nagyobb emberek sem szívesen büszkélkedtek görények barátságával. Leonardo da Vinci a „Hölgy hermelinnel” címet adta híres festményének, pedig, mint megtudtam, az hermelin helyett vadászgörényt ábrázol. De ő is úgy gondolta, a „Hölgy görénnyel” snasszul hangzana.
Előítéleteim lényege abban foglalható össze, hogy a görény büdös. De a Vadászgörény Klub honlapja meggyőzött arról, hogy nem büdös, csak „bundaszaga” van, amit „egyesek még kellemesnek is találnak”. Na jó, olykor használja bűzmirigyeit, megfogalmazásuk szerint „büzzent egyet”, és az is igaz, hogy ivaréretten kellemetlen szagú foltokkal jelöli ki a területét, fenekét a földön húzva. Helytelen tehát, ha rossz jellemű közéleti figurákat csak úgy legörényeznek, hiszen az ügyeik ugyan kissé büdösek, szeretik is kijelölni saját felségterületüket, ahol másnak nincs üzletelni vagy pályázni valója, de soha nem húzzák a feneküket a földön. Hogy is nézne ki ilyesmi a parlamentben vagy egy hivatalban?
Egyébként a politikai vita hevében sem szabad egyetlen embert sem görénynek nevezni. A debreceni szépségversenyt nem is ezért emlegetem. A közvélekedéssel szembeszegülő dacos szellem volt ismerős benne, amely juszt is pozitív színben mutatja be azt, amin mások fintorognak. A görény nem büdös, hanem szép. Ha valakinek nem tetszik a gazda házi kedvence, csak annál jobban ragaszkodik hozzá. Ha „büzzent”, hát büzzent. Tessék hozzászokni a szaghoz.
A miniszterelnök is így jár el, amikor „dafke” alapon annál jobban védi egy-egy emberét, minél jobban támadják. Ezt tette Matolcsyval, Mészárossal, talán Schmitt Pál volt a fontosabb alattvalók közül az egyetlen, akinek el kellett engednie a kezét, de azóta is részesíti az erkölcsi rehabilitáció minden lehetséges formájában. Az Alaptörvény évfordulóján nemrégiben odáig ment, hogy azt sugallta: a köztársasági elnök az Alaptörvény aláírása miatt vált a nemzeti szabadságharc mártírjává. A plágium felemlegetése „személyeskedés, politikai blöff”. Ez utóbbit a kormányfő már Rogánnal kapcsolatban mondta hétfőn a parlamentben, szokatlanul nyíltan fejtve ki káderpolitikájának lényegét. Nem érdekes, hogy valaki többször hazudott az országnak. Nem érdekes, hogy kiment a fejéből a helikopterezés. Nem érdekes, hogy a Pasa parki szomszéd nyeri sorra a közpénzes megbízásokat. Nem érdekes a letelepedési kötvény botránya. Nem érdekes a lehazudott kínos kapcsolat a gyanús üzleteket folytató ügyvéddel, vagy a terhelő tanúvallomások kérdőjelei. „Minden támadással csak erősítik”- vágta oda Orbán.
A gazda kedvencei körül márpedig semmi sem büdös, és punktum. Aki mégis bűzt érez, ellenség, magának a miniszterelnöknek az ellensége. Embereit nem szépségversenyen, hanem lojalitásversenyen méri. Csak az itt elért fokozat számít, nem a tisztesség, a hozzáértés vagy a teljesítmény. Most is inkább befelé üzent, mint kifelé: tőlem függtök. Aki hű és engedelmes, azt megvédem. Bármi disznóságot tehet, ha nem az érdekeim ellen teszi, nem eshet baja. Lázár, aki nem tartozik Rogán rajongói közé, nem kívánt beszállni kollégája szennyesének tisztára mosásába: „Személyes ügyekben minisztertársaimnak magukért kell helyt állniuk.” Most visszaüzentek neki is: semmi saját felelősség, ”nix ugri-bugri”. Feudális viszonyok között csak a hűbérúr állhat helyt érted. Szolgálataid fejében megvéd, mint hűbéresét. De neked is rohannod kell, ha szüksége van rád és hadba hív. Ő mondja meg, milyen ellenség ellen, de közben zsákmányolhatsz te is. Hű-bér: bére a hűségnek.
A gazda sokat elnéz házi kedvencének. A görény például sajnos lop. Jobban mondva összeszed mindenfélét, és valami jó helyre dugja. Egy bizonyos Zizi görény gazdája azt írta a Kisalföldben, hogy „Zizi mindent ellop, ami mozdítható”, és csupa szemét lesz miatta a lakás. Mégis komoly helyet kapott a görény-hierarchiában egy győri kisállat-szépségversenyen. Célszerű, ha már az ifjúságot is hozzászoktatjuk kedvenceink hajlamaihoz. Az egyik Heves megyei ifjúsági napon ezért nagyon helyesen már 2013-ban egész napos görénysimogató programot szerveztek, a görények számára rendezett zoknilopó verseny mellett. Jobb korán megtanulni: ha a kedvenc lop, azért simogatás jár, nem kritika. Ha a dolognak szaga van, arcizmunk se ránduljon. A gazda szereti őket.
Olvasom a vadászgörény-szépségverseny beharangozójában: „A kutya retró, a macska ódivatú, a görény az új sláger”. Na ugye!
