Jövő vasárnap alighanem már okosabbak lehetünk a francia elnökválasztással kapcsolatban. Az a jelölt ugyanis, aki a legtöbb szavazatot szerzi, a 2017 tavaszán esedékes voksolás favoritjává lép elő. Annál is inkább, mert miközben a jobboldalon komoly mozgolódás tapasztalható, a baloldal egyelőre szunnyad. Francois Hollande köztársasági elnök még nem döntött, egyáltalán indul-e.
December elejére ígérte, hogy megosztja honfitársaival, mire is jutott. Elvben módja volna újabb öt évre pályázni, de óvják tőle, csúnya kudarc várhat rá. Legutóbb már csak négy százalék volt elégedett munkájával, ami történelmien alacsony érték. A jobboldal már előre iszik a medve bőrére, biztos benne, hogy visszahódíthatja a 2012-ben elvesztett legfőbb hatalmat. Minden esélye megvan rá.
Tekintélyes a jobboldali jelöltek száma. Heten neveztek be, hét közismert név, de nem pályáznak azonos eséllyel. Az első három jól pozicionált, ketten közülük, Francois Fillon és Alain Juppé, a miniszterelnöki tisztséget is ellátták, Nicolas Sarkozy pedig elnöksége előtt belügyi tárcavezetőként szerzett hírnevet magának. A többi négy kevésbé jelentős a politikai palettán. Ők nagyrészt az ifjabb nemzedék képviselői, akik nem is abban a reményben indulnak, hogy most befuthatnak, inkább jelzik, később kell számítani rájuk. Ha a második forduló után a lista végén kullognak is majd, ez aligha kedvetleníti el őket.
A versengő három legesélyesebb kandidátus három eltérő irányzatot képvisel. Pillanatnyilag még az úgynevezett centrista, a konzervativizmus „enyhe” gyakorlatát ígérő Bordeaux-i polgármester, Alain Juppé áll az élen, eleve őt várják az előválasztás győztesének. Georges Pompidou és Jacques Chirac szellemi öröksége követőjének tartják, összehasonlításként pedig mintegy francia Merkelnek. Fő vetélytársa a 2012-ben, elsősorban szélsőséges megnyilvánulásai miatt megbukott Nicolas Sarkozy hajdani köztársasági elnök, aki nem csupán szenvedélyes és szeszélyes, de Orbán Viktorhoz hasonlóan a szíve mélyén nem retten vissza a szélsőjobbal való szövetségtől sem.
Számára a cél szentesíti az eszközt, nem retten vissza attól, hogy kacérkodjék a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal (FN), Marine Le Pen táborával is. Most, hogy a tengerentúlon nem teljesen váratlanul, de némi meglepetésre, Donald Trump győzött, mi sem természetesebb, hogy Sarkozy elsők között vált az Európai Unió nyugati politikusai közül „trumpistává”, lelkesen áll ki friss bálványa mellett.
Az utolsó hétig úgy látszott, hogy a szokatlan francia előválasztáson Juppé és Sarkozy végez az első két helyen, senki más bele se szólhat külön versengésükbe. Így ők indulhatnak majd a jövő vasárnapi második fordulóban. Az utolsó pillanatban aztán mégis változhat a helyzet. A - sportnyelven szólva - sötét lónak számító korábbi miniszterelnök, Francois Fillon, szerencsés esetben akár harmadik helyre szoríthatja Sarkozyt. Ők ketten, Juppé és Fillon kerülhetnek az első két helyre, kettőjük közül az egyik lehet a november 27-i előválasztás második fordulójának a győztese. Ami a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy Sarkozy politikai pályájának végképpen befellegzett, nem életkora miatt, még csupán hatvanegy éves, hanem mert, ha Juppé végül államfő lesz, Sarkozy akkor aligha számíthat már „újjászületésre”.
Furcsa lehet ez a megállapítás azért, mert ha Juppé 2017 tavaszán befut, maga is túl lesz már a hetvenen, ezért eleve közölte, csupán egyetlen államfői ciklust vállal, noha az alkotmány kétszer fél évtizedre is lehetőséget teremt rá. Különös az önként vállalt korhatár azért is, mert Francois Mitterrand, amikor második államfői ciklusától búcsúzott, csupán egyetlen esztendő választotta el a nyolcvantól. De Juppének más a kiindulópontja. Ő a fenyegető szélsőjobboldali veszéllyel szemben, minden hátsó gondolat nélkül, akárcsak Angela Merkel kancellár, az Európai Unió alapgondolatához, alapértékeihez óhajt visszatérni, a demokrácia klasszikus, mégis modern válfaját föleleveníteni. Egykor Jacques Chirac is e politikát képviselte, amidőn Mitterrand után átvette a legfelsőbb hatalmat.
Amióta egyébként köztudott, hogy most vasárnap, majd egy hét múlva a második fordulóban, a francia jobboldal hívei szavazhatnak, kit látnának szívesen jelöltjükként, mondhatni az első pillanattól Juppé vezette a mezőnyt. Előre nem tudható, csupán sejthető, hogy a kísérlet iránt milyen lesz az érdeklődés, de úgy vélik, a két fordulóban akár 5-6 millió szavazó is kiállhat Juppé mellett. Sőt eléggé tisztes arányban, a klasszikus konzervatív, mondhatni akár centrista politikus fölényét erősítették meg. Volt olyan szondázás, amely kettőjük különbségét tíz százalékkal is nagyobb fölénnyel Juppé javára mutatta ki. Most, néhány nappal az első forduló előtt, éppen a trumpista propaganda hatására az előny valamennyit zsugorodott.
És ekkor, mondatni váratlanul, enyhébb változás következett a közvélemény-kutatásokban. Fölbukkant a „harmadik”, Fillon, aki akár módosíthatja is az erőviszonyokat. Fillon Chirac elnöksége idején több miniszteri tárca birtokosa is volt, egy ideig pedig miniszterelnök Sarkozy elnöksége alatt. Politikai törekvéseit tekintve akár Juppéhez közelállónak is tekinthetjük, ezzel elvben „nem sok vizet zavar”, bár a L’Express hetilap úgy vélte, „hirtelen nőtt ki a szárnya” és az igazi 2017-es elnökválasztás második fordulójában akár még „ökölcsapásokat is osztogathat”. Vagyis kérdésessé teheti Juppé beharangozott győzelmét. Föltételezni aligha lehet, hogy csak úgy „ártatlanul” jelentkezett volna, nincsenek személyes ambíciói, ne tervezné előre maga is a politikai jövőjét. Kezdetben úgy látszott, az esélytelenek nyugalmával készülhet, úgy tíz százalék körüli eredményre számíthat, ami igazán még nem veszélyeztetheti Juppé végső diadalát.
Fillon térnyerése Juppé számára nem túlságosan jó hír, hiszen ahogy gyarapítja híveinek számát, úgy csökkenhet Bordeaux polgármesterének tábora. Így viszont Sarkozy „nyerészkedhet”, akadt olyan nap, amikor eléggé kellemetlenül megközelítette Juppét. Akkor se volt túlságosan „fenyegető”, de minden eshetőséggel számolni kell. Ugyanakkor a Fillon-epizódnak más vonatkozásban lehetnek akár kedvező hatásai is. A francia elnökválasztásoknál adódhatnak kellemetlen körülmények. A második fordulóban ketten kerülnek szembe, és akkor nem mindegy, kik ők, és milyen programmal.
A legutóbbi felmérések szerint Francois Fillon volt miniszterelnök mintegy 20 százalékon áll. Nagyon jelentősen azonban nem tudta megközelíteni Nicolas Sarkozyt, mert a volt köztársasági elnöknek is sikerült gyarapítania támogatóinak táborát. Ezért továbbra is tíz százalék a kettejük közötti különbség, vagyis Sarkozy 30 százalékon áll.
A legnépszerűbb jobboldali jelölt továbbra is Alain Juppé, Bordeaux polgármestere, bár az ő népszerűsége is csökkent, így izgalmas első fordulóra van kilátás vasárnap, a Republikánusok előválasztásán.
A kedden közzétett közvélemény-kutatás szerint Juppé 33 százalékon áll, Sarkozy pedig harminc százalékot kaphat. Egy másik felmérés szintén megerősíti a kettejük közötti csökkenő különbséget.
A Le Figaro elemzésében rámutatott, sok függ attól hányan vesznek részt a voksoláson. Minél kevesebben járulnak az urnákhoz, annál nagyobbak Sarkozy esélyei. A volt elnök tábora ugyanis összetartóbb, nagyobb hajlandósággal vesz részt a voksoláson. Minél többen szavaznak, annál nagyobb lesz az olló Sarkozy és Juppé között – utóbbi javára.
Az igazán magas részvétel ugyanis azt is jelenti, hogy sokan olyanok élnek szavazati jogukkal, akik valójában nem is a Republikánusok szavazói. Márpedig azok között, akik nem a párt támogatói, vagy nem jobboldaliak, körükben valósággal tarol Juppé.
Fillon mellett felesége, Penelopé is kampányolt. Arra kérte a francia nőket, voksoljanak férjére. „Hirtelenjében azt éreztem, hogy be kell szállnom a kampányba. Az eltelt 35 évben mindig háttérben maradtam, de most más a helyzet, hiszen Francois első ízben indul a köztársasági elnöki tisztségért” – fejtette ki.
Ha netán úgy adódnék, hogy Juppé és Sarkozy az a kettő, bizony szorongani kell, a végén ki lesz az igazi győztes. Ha Fillonnak az előválasztáson sikerülne éppen Sarkozyt maga mögé szorítania, ezzel nagy szolgálatot tehetne konzervatív, centrista társának. Elvben elképzelhető akár az is, hogy Juppé és Fillon „titkos alkut” kötött egymással, aminek azonban eléggé kockázatos következményei is lehetnek. A francia elnökválasztások soha nem mennek babra.
És akkor lecsapott a washingtoni villámcsapás, amelynek nem teljesen váratlan európai következménye lett Sarkozy kendőzetlen fölsorakozása Trump mögé. Franciaországban nem volt meglepő, hogy Marine Le Pen Nemzeti Frontja pontosan ugyanebbe az irányba állt be. Miként Magyarországon se Orbán sietős fölsorakozása úgy, ahogyan megtörtént. A világpolitika alakulása az egyes országok fordulatainál még kiszámíthatatlanabb. De ha a 2017-es francia elnökválasztás csakugyan azt hozza, hogy Juppé kerekedik fölül, és jövő esztendő őszén Németországban is megerősödött arányban újfent Merkel győzne, az Európai Unióban helyreállhatna az a Párizs-Berlin tengely, amilyen De Gaulle és Adenauer idején a viszonylag harmonikus Párizs-Bonn együttműködés volt.
És akkor talán kicsit nagyobb bizalommal nézhetnénk a tengerentúli vihar csillapítása elé is.
