Az Országgyűlés már döntött, eredménytelen lett az az értelmetlen alkotmánymódosítási szándék, amellyel a kormány a szintén eredménytelen népszavazás kudarcát próbálta feledtetni.
Lényegében azt próbálta a kormány beerőltetni az alaptörvénybe, hogy Magyarországra idegen népességet ne lehessen betelepíteni, idegen állampolgár - a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezők kivételével - Magyarország területén csak az Országgyűlés által megalkotott törvény szerinti eljárásban, a magyar hatóságok által egyedileg elbírált kérelme alapján élhessen. Mivel ez az eddigi jogi szabályozás szerint is pontosan így volt, az alkotmánymódosításnak csak két értelme látszott: erőt mutatni belpolitikai téren, és bosszantani Brüsszelt.
Talán volna fontosabb dolga is az Országgyűlésnek ennél. Egy sor feladat ég a körmünkre – az egészségügy helyzete, a környezetvédelem helyzete, a nyugdíjasok helyzete –, de amióta ez a menekültkérdés napirendre került, mintha az összes egyéb témakörben teljes bénultságot mutatna a jelenleg vezető politikai osztály. A kormány meghátrált a taxisok zsarolása miatt Uber-ügyben, hagyja lassan életveszélyessé válni a hármas metró ügyét, (éppen a napokban tört ki egy darab sín a pályából), és egyáltalán nem mutat semmi aktivitást mondjuk a megújuló energiaforrások bevezetése terén sem. Mintha nem lenne modernizációs kényszer, mintha nem versenyszituációban élnénk.
Ugyanakkor, amikor a kormányunk megpróbálta áterőltetni a Parlamenten (ha már a lakossági népszavazáson nem tudta), a menekültekkel szembeni elutasító, embertelen és szívtelen álláspontját, a csehek és a szlovákok - leszakadva a visegrádi négyekről -, jelezték, hogy nem követik a magyar kormány álláspontját, inkább a humanista és demokratikus Európához kívánnak tartozni.
A keresztény világ élő lelkiismerete, Ferenc pápa expressis verbis kiállt a menekültek mellett, mondván, hogy Európa elöregedett és szükségünk van a fiatalok erejére. Ezen a hétvégén Európa hajléktalanjait fogadta a Vatikánban, példát mutatva arról, hogy egy magát kereszténynek tartó vezetőnek nem kriminalizálni kell a hajléktalanok ügyét és kidobatni őket azokról a helyekről, ahová a téli hideg elől behúzódhatnak, hanem először is segíteni, és aztán másodszor is és harmadszor is csak segíteni nekik emberi életet élni. Ha magunkat keresztény országnak nevezzük, miként engedhetjük el a fülünk mellett a pápa útmutatását?
Egy magyar nagyvállalkozó, Demján Sándor bejelentette, egy millió eurót fordít a rászorulók megsegítésére. Ezt a hírt a magyar kormánynak éppen úgy meg kellene hallania, mint a Rómából érkező üzeneteket. „Nem feladatom a politikai döntéshozatalban való részvétel, vagy annak bármilyen irányú befolyásolása – írta közleményében Demján Sándor –, azonban mind magánemberként, mind a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnökeként egyaránt kötelességemnek érzem, hogy segítsünk az arra rászorulóknak, elsősorban a saját magukról önállóan gondoskodni képtelen, hazánkban és határainkon tartózkodó menekült gyermekeknek.”
Magyarországon divat utálni a gazdag embereket, mert biztosan nem tisztességes úton-módon szerezték a vagyonukat. Bizonyára sok igazság van ezekben a fenntartásokban is, és bevallom, eszembe sem jutna firtatni, Demján Sándort miképp szerezte a vagyonát, de azt tudom, hogy ez az az attitűd, amelyet egy felelősen gondolkodó, vagyonos embertől elvárunk.
Vannak, akik gyanúsan szerzett jövedelmüket arra költik, hogy az Adrián luxusjachtokon hajózgassanak, s közben gyanús emberekkel találkozgassanak. Ne legyünk álszentek, az ilyenek is azért szereznek jövedelmet, hogy élvezzék annak hasznát, ez mozgatja a világot. De vannak másfajta vagyonos emberek is, akik rádióadót tartanak fenn, hogy szóhoz juthassanak azok is, akik a kormánymédiából kiszorulnak; vannak, akik számítógépet adományoznak a falusi kis iskoláknak, vagy egyetemet működtetnek olyan professzorokkal, akiket az állami felsőoktatás nem fogad. Az ilyen emberek humánus tettei talán megüzenik a világnak: közöttünk is vannak, akik másként gondolkozunk.
Nem minden magyar partner ahhoz a lehangoló alkudozáshoz ami a Fidesz és a Jobbik között zajlik a Parlamentben, melyikük szerezzen nagyobb politikai tőkét a menekültek ügyének elutasító kezeléséből, ahelyett, hogy arról beszélnének, miként tudunk segíteni a segítségre szorulókon, természetesen anélkül, hogy magunkat veszélyeztetnénk. Ha ez vezetné a döntéseinket, akkor minden ilyen irányba tett lépés segítene visszaszerezni Európában elvesztett becsületünket. Valójában ez volna az ország érdeke.
Ma Európa tart tőlünk. Jogosan, hiszen hihetetlenül sokat adtak, hogy felzárkózhassunk a nyugati életszínvonalhoz, most először kértek valamit, egészen kicsi dolgot, ezerháromszáz ember befogadását a százezres menekült áradatból, amire válaszul hisztérikus tiltakozásba kezdtünk. És elköltöttünk mérhetetlen sok pénzt erre, annyit, amiből a problémát százszorosan meg lehetett volna oldani.
A Parlament megbuktatta az alkotmánymódosítást. Nem humanizmusból tette, hanem mert két, egymástól alig különbözően szélsőséges jobboldali párt egy kicsinyes vitában nem tudott megegyezni. Ezt nem lehet megmagyarázni, ezt csak szégyellni lehet.
