Vészesen közeledik 2018. áprilisa, az újabb megmérettetés ideje, de az ellenzéki pártok továbbra is magukkal vannak elfoglalva. Kormányváltásra, rendszerváltásra vonatkozó hangzatos kijelentésekben, óhajokban nincs hiány, de konkrét programnak nyoma sincs. Eközben a kormányzó párt teszi a dolgát. Az Orbán Viktor által 2010-ben elindított „gőzhenger” idáig mindent letarolt, ami az útjában állt. Jó példa erre a Népszabadság drasztikus és cinikus megszüntetése. Nincs megállás, a „ gőzhenger” robog tovább. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy Orbán Viktor nem válogat az eszközökben, ha hatalmának megtartásáról van szó. Az is újabb győzelemre sarkalja, hogy 2018-ban lesz a Fidesz megalakulásának 30. évfordulója, és ezt szeretné hatalmának megszilárdításával nevezetessé tenni.
A demokratikus pártok történelmi felelőssége, hogy az elmúlt hat évben kialakult áldatlan állapotoknak vége legyen, de a múlt se térjen vissza. Ehhez szükség lenne egy olyan programra, amelyet a változást akarók többsége elfogad, és a kormányerőkhöz hasonló vagy azt meghaladó választói támogatottságra. A demokratikus pártok többsége szükségesnek tart valamilyen összefogást, vagy együttműködést. Azonban a kormányváltáshoz „valamilyen összefogásnál” jóval többre, széles körű társadalmai összefogásra lenne szükség.
Bizalomerősítő lehetne, ha ezt az összefogást egy országos civil szervezet kezdeményezné, kerekasztalhoz invitálná a változásért válóban tenni akaró demokratikus pártok és az országos civil szervezetek vezetőit. Közösen kialakítanának egy 8-10 pontból álló, a jelenlegi rendszerrel elégedetlenek által is elfogadható programot. Megállapodnának egy új párt megalakításában, amely mögé kellene tömöríteni a változást akaró erőket. Egy ilyen megoldás lehetővé tenné egy egységes erő felállítását az egységes erővel szemben.
Ehhez meg kellene szerezni annak a mintegy másfél millió választópolgárnak a támogatását, akik hajlandóak lennének szavazni, de a jelenlegi pártokra nem adják voksukat. A fent vázolt összefogásnak ára van, a pártok vezetőinek meg kellene érteniük, hogy a váltás érdekében bizonyos mértékű hátralépésre, a múltjuk, jelenük egy szeletének feladására szükség volna. Kevés a remény arra, hogy ezt az árat a pártok vezetői bevállalják. Bárcsak ne lenne igazam!
