- Egyelőre annyi biztos, hogy a munkaadói szervezetek és a munkavállalók képviselői is a minimálbéremelés egymás között egyeztetett javaslataival mennek a mai tárgyalásra. A papírra fektetett tervek ellenére előfordulhat most is, ami az idei bérmegállapodásnál, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) egyedüliként nem írja alá az egyezséget?
- Hogyne, ez most is megtörténhet, ha nem érjük el a céljainkat. Két évvel ezelőtt végeztünk egy felmérést a dolgozók élethelyzetéről, ami után ki kellett mondanunk, hogy létezik dolgozói szegénység Magyarországon. A minimálbéren, vagy a szakmunkások garantált bérminimumán foglalkoztatottak hiába dolgozzák végig tisztességgel, napi 8 órában a hónapot, az utolsó napokban már gondot okoz nekik a család élelmezése, mert nem keresik meg a létminimumot sem. Ezért még az önálló MSZOSZ fogalmazta meg, hogy programot kellene kidolgozni a dolgozói szegénység felszámolására. Amikor megismételtük a felmérést, már megtörtént az egyesülés az Autonómokkal, és azt tapasztaltuk, hogy nem javult, hanem romlott a helyzet, még többen élnek anyagi gondok között. Ekkor kezdtük kidolgozni a 4X9 programot, ami három éves bérfelzárkóztatási program lett volna, évente 9 százalékos minimálbér-emeléssel és a végén, 2018-ban már 9 százalékos személyi jövedelemadóval (szja) számolva.
- A feltételes mód azt jelzi, hogy semmi nem valósult meg belőle?
- A kormány közben úgy döntött, hogy nem kíván hozzányúlni a személyi jövedelemadóhoz, ez a lába tehát biztosan nem valósul meg a programunknak. Ezt nehezményezzük, mert ha a kormány bért akar emelni, akkor annak a legegyszerűbb módja az lenne, ha a munkavállalók által befizetett személyi jövedelemadót csökkentené az alacsony keresetű sávokban. Szerintünk az átlagkereset mértékéig lehetne egyszámjegyű az szja, mert ez automatikusan a dolgozók zsebében hagyna több pénzt. Amit most kitalált az állam, hogy a munkáltatói járulékok csökkentésével javítja a bérhelyzetet az országban, felemás megoldás, hiszen a munkáltató jóindulatán és a piacon múlik, hogy átadja-e a munkavállalóknak a nála maradó többletet vagy sem, de ha igen, akkor is bruttóban adja át, aminek a nettója sokkal kevesebb lesz, ráadásul a kieső járulékot valahonnan pótolni kell.
- Visszatérve az eredeti kérdésre: év elején a VKF-ben állandóan jelenlévő két másik szakszervezet, a Liga és a Munkástanácsok belement az alkuba és elfogadta a kormány bérajánlatát. Kérdés tehát, hogy most is elképzelhető ilyen szakadás?
- Amikor az imént említett felmérés eredményei alapján tavaly megfogalmaztuk azt a stratégiai célt, hogy a minimálbér nettó mértéke érje el az egy fős, egykeresős háztartásra jutó nettó létminimum értékét, akkor az oldal egységes volt. Amikor kiderült, hogy nem lesz ekkora béremelés, a két szakszervezet mégis aláírta a megállapodást, mi nem. Most újra felelevenítettük ezt a stratégiai célt, újra megállapodtunk, de biztos csak abban lehetek, hogy én az idén sem írok alá kompromisszumos végeredményt. Az biztos, hogy csak a mostani ciklus végéig lehet számolni a béremeléseket, mert egy új kormánytól még akkor sem lehet elvárni ezeknek a megállapodásoknak a maradéktalan betartását, ha azonos színezetű lesz, mint a mostani. Az egy éves csúszás miatt újra számoltuk a javaslatunkat, így jött ki 2017-re a 10,4 százalékos, 2018-ra pedig a további 11,8 százalékos minimálbér-emelési követelésünk. Ebben teljes az egyetértés a három szövetség között, és életbe akarjuk léptetni 2018-tól a 9 százalékos szja-mértéket is. Hozzáteszem, hogy ma már ebben nemcsak a szakszervezetek értenek egyet, hanem a munkaadók is elismerik, hogy tisztességes kérésről van szó a dolgozók részéről, de persze még nincs írásba foglalva a megállapodás szövege, nem ismerjük a kormány ajánlásait, vagyis bármi megtörténhet a mai egyeztetés után.
- A munkaadók elviekben talán egyetérthetnek, de mellette azt hangsúlyozzák, hogy egy ilyen mértékű béremelés rontja a versenyképességüket.
- Ezzel nem értek egyet, ahogyan azzal sem, hogy ne lenne lehetőség nagyobb arányú béremelésre. A munkáltatóknak is számolniuk kell azzal, hogy ha nem írunk alá országos bérmegállapodást, a bérkonfliktusok átkerülnek ágazati és munkahelyi szintre. Főleg helyben kell majd megoldani őket, mert ágazati kollektív szerződések alig vannak. Mi arra bátorítottuk a tagságunkat az utóbbi hónapokban, hogy kövessék azt a példát, amit mi szövetségként megléptünk és ne menjenek bele elvtelen alkukba, ne higgyék el a vállalatok vezetésének, hogy csak kevés pénz van, nem tudnak többet adni. Ez ugyanis többnyire nem igaz. A magyar gazdaság teljesítőképessége lényegesen magasabb bérek kifizetését is lehetővé tenné. A tőke idejön és profitot akar termelni, eddig rendben van, de nem mindegy, hogy ebből a közösen megtermelt profitból mennyit tesz zsebre a tőke és mennyit harcol ki magának a dolgozó. Itt van fordulópont a MASZSZ gondolkodásban: a profiton való osztozkodásban kell más alapokra helyezni a tárgyalásokat. A járműiparban már látszik az átalakulás, megértették a dolgozók, hogy az az övék, amit ki tudnak alkudni, ha ehhez sztrájk kell, attól sem riadnak már vissza. Biztatjuk őket, hogy nyugodtan éljenek ezzel az eszközzel, minden segítséget megadunk nekik, hogy jogszerűen szervezhessék meg a tiltakozásukat. Most például a kecskeméti Mercedes gyárban van bérharc, mert a dolgozók szerint a minőségi munkához minőségi bérnek kellene társulnia, de a cég menedzsmentje nem fogadja el a kétszámjegyű követelésüket. Ezért a Vasas Szakszervezet sztrájkbizottságot alakított.
- Nem ismerjük a kormány béremelési ajánlatának számait, de biztosan kevesebb lesz a minimálbér-növelési javaslatuk a szakszervezetekénél. A mézesmadzag az lehet most is, hogy tárgyaljanak róla csomagban, a Munka Törvénykönyve, a Sztrájktörvény puhítása mellett a korhatár előtti nyugdíjak kérdéséről is.
- Tévútnak bizonyult ez az összekapcsolás, ami 2014-ben is előkerült, akkor az elődöm azért írta alá az alacsonyabb béremelésről szóló megállapodást, mert cserében a nemzetgazdasági miniszter a szövegben rögzítve aláírta, hogy parlament elé terjeszti a felsorolt törvényeket. Természetesen nem tette meg. 2015-ben ugyanez volt a mese: adjátok fel, hogy a minimálbér nettója érje el a létminimumot, írjátok alá az 5,1 százalékos emelést, és akkor parlament elé visszük ezeket a kérdéseket. Megint nem teljesítették. Ez azt bizonyítja, hogy nem szabad összekeverni ezeket a kérdéseket. Ha egy nappal több lesz a fizetett szabadság, attól még nem javul a megélhetés. Most egységes véleményként tettük le a javaslatunkat a VKF asztalára, és ha ma kiderül a kormány javaslata - reményeink szerint arról, hogy lesz egy nagyarányú bérfelzárkóztatás, akkor ehhez képest véglegesítjük az álláspontunkat.
- Csak az adócsökkentéssel fedezett minimálbér-emelésben gondolkodnak?
- A három szakszervezet közös javaslatában az elsődleges megoldás az lenne, ha az átlagjövedelem alatt az szja 9 százalékos lenne, fölötte pedig megmaradna a 15 százalék. Ha ez nem érhető el - és most az látszik, a kormány nem akarja ezt teljesíteni -, kidolgoztunk más javaslatokat is. Ha már az szja nem lehet többkulcsos, akkor legyen az a járulék: a magasabb jövedelműek magasabb járulékot, az alacsony fizetésűek kevesebbet fizessenek. Mindkét módszernek az előnye, hogy automatikusan a dolgozó zsebében hagyja a pénzt, nem bízza a munkaadóra vagy a piacra, hogy a megemelt összeg átkerül-e a dolgozó számlájára vagy sem. Ha ez sem tetszik a kormánynak, akkor a harmadik megoldás, hogy a munkáltató járulékait csökkentsék, de épüljön be garancia, ellenőrzés, hogy az így megmaradó nyereséget át is adják a munkavállalóknak.
- Hogyan ellenőriznék ezt?
- Hát ez a nagy kérdés, hiszen ez már költséggel jár. Vagy könyvelőprogramot kellene fejleszteni, vagy ellenőrizhetne a NAV, vagy a munkaügyi ellenőrzéseket kellene növelni.
- Ez utóbbi szervezet egyébként is nehezen birkózik meg a feladataival.
- Igen, a leépítések miatt ezt mi sem tartjuk járható útnak, tehát fejleszteni kellene, ami megint csak pénzbe kerül. Van egy negyedik verzió is, ezek kombinálásával kapna a munkavállaló és a munkáltató is járulékcsökkentést, egy része tehát azonnal, más része közvetetten jelenne meg a dolgozónál. Minden szakszervezet elfogadná bármelyik variációt.
- Ezeknek a változatoknak a kiszámolásához kértek a kormánytól statisztikákat. Megkapták ezeket?
- Igen, megkaptuk a számításokat, hogy milyen adó vagy járulékcsökkentés, milyen ágazatokban, milyen jövedelmi kategóriákban mekkora nettó pozíció javulást eredményezne. Tehát a kormány is ismeri ezeket a számokat, reméljük ezekkel számoltak ők is a javaslatuk megfogalmazásakor.
- Komolyan vehető ön szerint az a több vezető kormánypárti politikus szájából elhangzott ötlet, hogy 4-5 év alatt 40 százalékos béremelés jöhet?
- Ma biztos, hogy erről is szó lesz, a tárgyalásokon eddig nem láttunk semmilyen dokumentumot, ami ezeket a terveket alátámasztaná. Azért a realitásokhoz hozzátartozik, hogy ha 30-40 százalékos reálbér növekedésről beszélünk 5 év alatt és bekalkulálunk évi 2 százalékos inflációt, az már 50 százalékos béremelést jelentene és ez egyelőre elég hihetetlennek látszik.
- Van olyan ágazat, ahol ilyen mértékű emelésbe kezdett az állam, bár nem a versenyszférában. Ezen a területen ez megvalósíthatatlan?
- Itt is vannak területek, ahol megoldható lenne, mert a nagyvállalatok hatékonyan termelnek, van tőkéjük, a gyártási technológia is elég magas szintű, vagyis ebben a körben lenne tartalék a béremelésre. Az 50 fő alatti kis- és közepes vállalkozásoknál azonban baj van a tőkével, a technológiával, ott nincs realitása ilyen mértékű emelésnek. Mégis az a legnagyobb gond, hogy az adótörvények nem stabilak, év közben is gyakran változnak, ez nem segíti az egy évre előre rögzített magas béremeléseket. Még a nagyok is kisebb emelést ígérnek, hogy akkor is megmaradjon a tervezett hasznuk, ha közben emelkednek az adóterheik. A kicsik nem tudnak ilyen puffert tervezni.
- Pedig a dolgozók kétharmadát ez a kör foglalkoztatja, nekik nincs alkulehetőségük?
- Ez a legnagyobb baj, a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból, kormánypénzekből, uniós pénzekből technológiai frissítéshez kellene nekik segítséget nyújtani, hogy fejleszthessenek és a nagyobb eredményből jusson a dolgozóknak is, de ehelyett ma az Alapból felhasználható 500 milliárd forintból 340 milliárd megy el közfoglalkoztatásra, másra alig marad pénz.
- A költségvetést rég elfogadták, nincs is mozgástere a szakszervezeteknek.
- Nincs az a beton, amit nem lehet feltörni. Megoldást kell találni, mert megállíthatatlan az elvándorlás.
- Ha sikerül kiharcolni a két számjegyű minimálbér-emelést, az önmagában nem hozza vissza a munkaerőt.
- Nem, ez átmeneti segítséget nyújt a fogyasztás növekedésén keresztül, különösen a kisvállalkozók esetében. A kivándorlás megállításhoz filozófia-váltásra lenne szükség.
- Ennek a kidolgozása nem szakszervezeti feladat.
- Nem, erre lenne jó a Versenyképességi Tanács, aminek a tervezése elindult, kamarák, az üzleti szektor és munkavállalók bevonásáról volt szó, de eddig nem kaptunk felkérést.
- Ennek a filozófiaváltásnak része lenne az a foglalkoztatási kódex is, amit most dolgoz ki a MASZSZ?
- A dolgozói szegénységről szóló felmérés azt is kimutatta, hogy a foglalkoztatási kultúránkban nagy bajok vannak. A vezetők és vezetettek közti hangnem, az emberi kapcsolataink nagyon rosszak.
- Ez csak lenyomata annak, hogy milyen az ország politikai kultúrája.
- Igen, a kormányzati felelősség kimutatható, hiszen a központi döntések miatt kevés a létszám egyes munkahelyeken, ahol pedig meg kell oldani a több emberre tervezett munkát, ott nagy a túlterhelés, jön a hibázás, betegségek, ott a munkahelyi légkör rossz, ez az elvándorlás okai közt is megjelenik. A munkáltatókkal együtt próbálunk minimális normákat megalkotni, kidolgozzuk ezt a kódexet, megvitatjuk a társszövetségekkel, majd a munkaadói szervezetekkel is, mert a tisztességes bérek mellett a normális munkahelyi légkör megteremtése lenne a következő fontos lépés.