Diplomaták úgy vélik, áttörés várható Ciprus ügyében, legalábbis soha ekkora esély nem mutatkozott erre. Ezt erősítette meg Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár különmegbízottja, a norvég diplomata, Barth Eide múlt heti sajtóértekezletén is. „Tovább jutottunk, mint valaha bármikor” – jelentette be Nicosiában. Barth Eide közölte, hogy a svájci megbeszélések egyik fontos témája az lesz, hol húzódjon a határ. Mint mondta, békemegállapodás még biztosan nem születik a felek között. Ez az év végéig lenne lehetséges, amennyiben komoly intenzitással folynának erről a tárgyalások.
A cél az, hogy államszövetséget hozzanak létre, amelynek a görög és török rész is tagja lenne. Ehhez azonban módosítani kellene a jelenlegi határvonalon. Csakhogy a térségben 35 ezer török katona állomásozik, s a törököknek olyan területekről kellene lemondaniuk a görög fél számára, ahol jelenleg is török katonák teljesítenek szolgálatot. Akincinak jelentős engedményeket kellene tennie.
A ciprusi törökök lakosság ugyan a teljes lakosság ötödét teszik ki, ugyanakkor a jelenleg ellenőrzésük alatt álló terület 37 százalékáról kellene lemondaniuk. A ciprusi görögök ragaszkodnak a citromültetvényeiről ismert régióhoz, Morfuhoz, valamint a teljesen elnéptelenedett, inkább romhalmazra emlékeztető üdülővároshoz, a Famagusztához közeli Varosához. A görögök cserében lemondanának a Karpasz-félszigetről.
Azóta, hogy törökök szállták meg a sziget északi részét, számos kísérlet volt már az újraegyesítésre, így akadnak olyan hangok is, amelyek szerint elhamarkodott az újraegyesítéssel kapcsolatos elbizakodottság. Ugyanakkor a brit The Economistnak nyilatkozó Anasztasziadisz is derűlátóan nyilatkozott az esélyekről, szerinte a végső megállapodás valóban megszülethet az idei év végéig. Megfigyelők rámutatnak, bár valóban jelentős engedményeket kell tennie mind Akincinek, mind Anasztasziadisznak, alighanem el sem utaznának Svájcba, ha eleve esélytelennek ítélnék meg a megegyezést.
2015 elején még semmi esély sem mutatkozott az áttörésre. Minek köszönhető a gyors előrelépés? Több tényező szerencsés egybeesésének. Részben annak, hogy 2015 áprilisában Mustafa Akincit választották meg az egyedül Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság elnökének. Az 1947-ben született politikus egy évvel a sziget megosztása után, 1975-ben lett először az észak-ciprusi parlament tagja. 1976-tól 14 éven keresztül a megosztott város, Nicosia török részének polgármestere volt.
Ez idő alatt a barátinak nem éppen nevezhető török-görög viszony ellenére szorosan együttműködött a városfejlesztési programok ügyében a görög rész polgármesterével, Lellosz Demetriadesszel. Akinci 2003-ban hívta életre a Béke és Demokrácia Mozgalmat, amely a sziget újraegyesítését tűzte ki célként. Egy évvel később a török részen megrendezett referendumon az újraegyesítésre voksolt. Mivel azonban a görög részen elutasították az egy ország elvét, így Ciprus megosztott maradt. Akinci már a tavaly áprilisi elnökválasztást megelőző kampányban a tárgyalásos megoldás mellett foglalt állást. A voksolás első fordulójában 26,9 százalékkal a második helyen végzett ugyan Dervis Eroglu mögött, de a 2015. április 26-án megtartott második fordulóban nagy fölénnyel, 60,5 százalékkal győzött.
Az észak-ciprusi török elnök ténykedését növekvő ellenérzésekkel szemlélte Ankara, mert Akinci mind nagyobb függetlenségre törekedett az anyaországgal szemben. A függetlenedés nem olyan egyszerű folyamat, hiszen az északi országrész igen jelentős támogatásokat kap Törökországtól, segítsége nélkül lényegében életképtelen lenne. A ciprusi kérdés megoldásának kulcsa főként nem is Akinci, hanem Recep Tayyip Erdogan török elnök kezében van.
Törökország azonban – a számos jogsértés, demokráciaellenes intézkedés ellenére – úgy tesz, mintha annyira „béketeremtőként” lépne fel a szigeten. Erdogan talán arra számít, ha tesz valamit a ciprusi egységért, akkor az EU is kevésbé bírálja majd a sorozatos demokráciaellenes intézkedések miatt, s közelebb kerülhet az uniós vízumkényszer eltörlése. Bár erre most elég csekély az esély, miután letartóztatták a kurdbarát HDP két társelnökét, s a legsötétebb diktatúrákat idéző módon lépnek fel a független sajtó ellen.
Erdogan mégis regionális hősként léphetne fel, nem is szólva arról, hogy egy esetleges egység esetén Ankarának kevesebb anyagi támogatást kellene nyújtania az Észak-Ciprusi Török Köztársaság számára. A ciprusi görög rész a vártnál hamarabb magához tért a 2013-as súlyos gazdasági válságból. Becslések szerint a következő három évben a GDP növekedése az uniós átlag duplája lesz. Persze az állapotok azért még messze vannak az ideálistól, hiszen a krízis nyomán sok család szegényedett el.
Ugyanakkor akad ennél egy nyomósabb ok Ankara számára. Jelentős gázkészleteket fedeztek fel néhány éve Ciprus keleti partjainál, s a nyersanyagkincsből a török rész, illetve Törökország is részesülne. Bár még hosszú évekbe telik, amíg a felszínre hozhatják a föld mélyén lapuló gázt, a termelés 2020 táján kezdődhet meg, mindez óriási lehetőséget jelent Ciprus számára. Egyes feltételezések szerint a földgáz- és kőolajkészlet értéke elérheti a 650 milliárd dollárt. Mások ezt túl derűlátó becslésnek tartják.
A harmadik ok az amerikai nyomás. A washingtoni adminisztrációnak elege lett abból az egy helyben topogásból, amit a két ország vezetői és diplomatái korábban előadtak. Nyilvánvalóan egyik fél sem akart kompromisszumot. John Kerry amerikai külügyminiszter azonban számos egyeztetést folytatott a két állam vezetőivel, s ezúttal tapasztalt is együttműködési készséget a görögök és a törökök részéről egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy az uniós diplomáciára is ráférne végre egy jó hír.
A turizmus is szárnyalásnak indulhat Cipruson. Sokan fedeznék fel a török részt, amelynek egyes tájai festői szépségűek, s talán izgalmasabbak, vadregényesebbek is a görög résznél, ahol ráadásul épp a legszebb rész brit felségterület – katonai támaszpont. A nyersanyagkincs és a turizmus kiaknázásával egyes szakértők szerint az egy főre jutó GDP akár 60 százalékkal is emelkedhet. Geopolitikai szempontból is komoly fegyvertény lenne a megállapodás, mivel az eddig instabil állam a stabilitás, a fejlődés regionális fellegvárává válhatna.
Azért még messze nem lehet mérget venni arra, hogy tényleg megvalósul a ciprusi egység. A megállapodást ugyanis népszavazásra kell bocsátani, s ennek végkimenetele meglehetősen kérdéses. 2002-ben Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár tervet terjesztett elő a ciprusi kérdés megoldására. Ez - a mostani elképzelésekhez hasonlóan - két egyenjogú állam konföderációját vázolta fel. Ez pedig kifelé egységes államként lépne fel, befelé pedig egyenlő jogokat biztosítana görög és török polgárainak. A tervet 2004. április 24-én mindkét országrészben népszavazás elé bocsátották. A törökök többsége igennel szavazott rá, a görög többség azonban elvetette
Akadnak más vitás kérdések is. Tisztázni kellene például a török csapatok kivonásának feltételeit. Szintén fontos lenne eldönteni azt, hogy az esetleges egységkormány ügyeibe mekkora beleszólást kapnának a török politikusok. Vitatott az is, hogyan kárpótolják azokat a családokat, amelyeket 1974-ben űztek el északról.
