Egyszóval: szűnjön meg a KDNP, olvadjon be a Fideszbe, hiszen ennek támogatása kellett, hogy a parlamentben maradjon. Nyilvánvaló, hogy haldoklik. A folyamat korábban kezdődött, a romlás azóta is folyamatos. Egy, a politika iránt érdeklődő, hívő keresztény számára szégyen látni, hogy elnöke mosolyogva lesi, mikor tapsolhat a miniszterelnöknek, frakcióvezetője szánalmas ostobaságokkal hozakodik elő, és egyetlen képviselője sem mert megszólalni a kormány antiszociális, korrupt intézkedéseit bírálva, a keresztény szociális tanítások jegyében. Hol volt a párt a trafikügyeknél, amikor sokan egyetlen megélhetési esélyüket vesztették el? Mikor szólaltak meg a földügyekben? Ki mondott akár egyetlen védő szót, amikor a magyar újságírás legaljáról valaki legazemberezte Ferenc pápát? Némaság, némaság, lelkes tapsok – ez lett a Barankovics nevével fémjelzett pártból. A keresztény értékek védelméről szónokolnak. Hol, mikor és ki védelmezi ezeket?
Ez a levitézlett társaság teljesen hiteltelenné tette a keresztény politikát, s lassan kikezdi a hiteles kereszténydemokrata eszméket is. Konrad Adenauer és Semjén Zsolt… Normális időkben kabarétréfa tárgya lehetne összehasonlításuk. Új arcoknak kellene képviselniük a keresztény eszmerendszert. Mert a mostaniak pénzért és hatalomért megvásárolt bábok, karikatúrafigurák. Ha parányi önkritika volna a párt vezetőiben, bejelentenék az önfeloszlatást, s olvadjanak a Fideszbe, ha egyáltalán kellenek ott. Eddig csak kínos helyzetek sokaságába sodorták, bizonyítva, politikai és emberi alkalmatlanságukat. És az emberi tényező talán még fájdalmasabb. „Krisztusi ember”, „keresztény ideál”, jellemes ifjú”… Még Tóth Tihamér kezéből is kiesne a toll, ha manapság készülne ilyesmiről írni, és az eszmények parlamenti megjelenítőire gondolna. A Tízparancsolatban nem esik szó arról, hogy legyünk bokacsattogtató, borravalóért a markunkat tartó lakájok. Arról igen, hogy Isten nevével ne leplezzük a gyáva megalkuvásunkat. Már késő…
