Az egyik Dob utcai Édességbolt előtt tíz év "körüli kisfiú áll. A sál csak úgy a nyaka köré vetve, mintha legalábbis még szeptemberben járnánk. Kezében egy forintot szorongat. Markolja, egyik kezéből a másikba teszi és közben idegesen tekinget előre a sor végéről. Vajon rákerül-e még a sor?
Harmincöt év körüli férfi lép ki az üzletből. Elégedett arccal búcsúzik a sorban állóktól. Ő már megkapta a magáét.
— Bácsi kérem, marad még nekem is? — szólítja meg a kisfiú.
A bácsi megáll egy pillanatra, azután a zsebébe nyúl:
— Fogjad, kisöreg. Az egyik a tied. A másikat az én kisfiamnak viszem. Az nem tud még sorbaállni...
Azzal megsimogatja a kis szőke buksit és tőle is elbúcsúzik.
1956 november eleje...
