- A júniusi helyhatósági választásokon az RMDSZ országos szinten nem érte el az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Számolnak azzal, hogy parlamenten kívül marad a szövetség?
- Mindössze 996 szavazat hiányzott a politikai opciókat leginkább leképező megyei listáinkról, 4,99 százalékot értünk el. Azt azonban tudni kell, hogy ahhoz, hogy a helyhatósági választáson Romániában egy szervezet elinduljon, aláírásgyűjtési kötelezettsége van. Az aláírás mennyisége a település nagyságától változik. Románia 42 megyéjéből mi 15-ben indítottunk megyei listát, a különbség mintegy 20 ezer körüli szavazatot jelent. A parlamenti választásokon mind a 42 megyében, illetve a Románia határain kívül létrehozott választókerületekben is indítunk jelölteket, ehhez összegyűjtöttük a szükséges 189 ezer aláírást. Nem hiszem, hogy az 5 százalék veszélyben lenne, az a célunk, hogy arányos képviseletet biztosítsunk a bukaresti parlamentben.
- Általában a magyar szavazói aktivitás a parlamenti vagy az önkormányzati választásokon magasabb?
- Az önkormányzatin mind a román mind a magyar részvétel magasabb, ez 2008-tól errefelé, ki lehet mondani, hogy trend. Ami veszélyt és kihívást jelent számunkra az az, hogy fokozatosan távolodik el a magyar és román választói hajlandóság. Az csak városi legenda, hogy a magyar részvétel magasabb, ez egyetlen egy alkalommal jelent meg hangsúlyosan, a 2009-es Európai parlamenti választásokon. (Egy belső megállapodás eredményeként, ekkor vette fel listájára az RMDSZ Tőkés Lászlót.) Az RMDSZ ekkor 8,93 százalékos eredményt ért el, soha ennek a közelébe sem értünk. De nem azért, mert számszerint sokkal több magyar ment volna el szavazni, hanem azért, mert a román részvétel volt rendkívül alacsony. A rendszerváltás utáni első évtizedben fej-fej mellett haladt a magyar és román szavazói hajlandóság, utána fokozatosan alacsonyabb lett a magyar.
- Az, hogy a külföldön élő román állampolgárok most már levélben is szavazhatnak, mennyire befolyásolhatja az RMDSZ eredményeit és az országos erőviszonyokat? Kevesen regisztráltak ugyan, de négymillió, zömében szavazókorú román állampolgárról van szó?
- Nem számolunk azzal, hogy külföldi szavazatok nagyban befolyásolják a választási eredményeket. Azért halkan el kell mondani, hogy az utolsó két államelnök választás gyakorlatilag külföldön dőlt el. 2008-ban egy hihetetlenül szoros versenyben, amikor Traian Basescu második mandátumát megnyerte, a különbség közötte és a második helyezett Mircea Geoana között kevesebb volt, mint amennyi voksot Basescu Moldova Köztársaságban kapott. Ez esetben nyugodtan ki lehet mondani, hogy külföldön dőlt el a mandátum. 2014-ben hihetetlen cirkusz zajlott a külképviseleteknél, olyan óriási sorok alakultak ki, hogy helyenként még a rendőrségnek is be kellett avatkoznia. Ez hangulatot keltett itthon, ez emelte meg a részvételt, ez segítette győzelemre Klaus Johannist. A teljes kampányban soha egyetlen közvélemény-kutató sem mérte azt, hogy ő nyerhetne. Az utolsó napokban kialakult hangulat azonban meg tudta fordítani az eredményt. Most nem számolunk ilyesmivel. Egyelőre ugyanis nem látható sem az a politikus, sem az a téma, aki/ami ilyen erővel tudna mozgósítani, lényegesen meg tudná fordítani az előreláthatóan alacsony, 42 százalék körül mért országos részvételi szándékot. A másik az, hogy a levélben való szavazáshoz előzetesen kellett regisztrálni. Eddig 9 ezren tették meg, miközben több millióan élnek életvitelszerűen külföldön. A szavazás napján lehet majd voksolni regisztráció nélkül is a külképviseleteken, de nem hiszem, hogy ez akkora szám lesz, ami képes lenne a választás eredményét megváltoztatni.
- Tény, hogy a romániai magyarok választási hajlandósága négyévente csökken. Ám az is tény, hogy az RMDSZ minden eredményével maga alatt vágja a fát, mert addig, amíg voltak égető etnikai problémák, nagyobb volt a magyar szavazókedv is, jobban tudták az emberek miért akarnak egy magyar pártra szavazni. Az ifjúság azonban már beleszületett ezekbe a nyelvi-politikai vívmányokba, nekik természetes, hogy van magyar oktatás, anyanyelvhasználat, megünnepelhetők a magyar ünnepek és használhatók a nemzeti szimbólumok… Sokan meg elfelejtették már, hogy mindez elsősorban az RMDSZ tevékenységének köszönhető. Mi az, amivel még urnákhoz lehet csábítani a magyar szavazót és rá lehet venni, hogy etnikai pártra szavazzon?
- Programunkat két síkon építjük. Egyik síkon van az, ami minden román állampolgárt érint, a másik az etnikai célcsomag. Ez az, amit mi soha nem adhatunk fel, annak ellenére, hogy valóban sok javulás történt. Hogy miért? Például a technokrata miniszterelnök, Dacian Ciolos most hirdette meg 100 pontos programját, bemutatta, hogy milyen céljai lennének, ha tovább folytatná. Egy szó sincs benne a kisebbségekről. Egyetlen tőmondat sem. Nem érett meg még a román politika és általában a társadalom sem arra, hogy legyen alternatíva a romániai magyarok számára az etnikai képviseleten kívül. Amit mi a zászlónkra tűzünk ebben a kampányban az Erdély és az erdélyiség. Jelenleg Romániában az RMDSZ az egyedüli, amelynek prioritásai Erdélyhez kötődnek. Az összes többi párt csak teljes Romániában gondolkodik, erre keres megoldásokat. Másik fontos üzenetünk, ami hívó szóként is megfogalmazható, az a biztonság kérdése. Azt szoktuk hangsúlyozni, hogy az RMDSZ az egyedüli szervezet, amely a magyar emberek biztonságát szavatolni tudja. És nem arra gondolunk elsősorban, ami egy magyarországi polgárnak mostanság eszébe jut a biztonság kapcsán, nem a migránskérdésre, nem terrorista akciókra, hanem az állampolgári jogok védelmére, a család biztonságára és közbiztonságra. És e két szó körül, hogy Erdély és biztonság épül fel a négy pilléren nyugvó programunk: a nemzetpolitikai célkitűzések, ezen belül kiemelten az oktatás, elsősorban az anyanyelvű oktatás; az infrastrukturális fejlesztés, a vidéken élők kérdése, negyedik pedig a család és a jólét.
- Gondolja, elég lesz? Fel lehet ennyivel rázni az egyre mélyülő apátiából a magyar közösséget?
- Jó kérdés, de mi nyilván úgy gondoljuk, hogy igen. Reális, általános problémákat és célokat fogalmazunk meg, olyanokat, mint a gyerekek iskolai túlterheltsége csökkentésének kérdése, a kezdő pedagógusok bére emelésének szükségszerűsége, az infrastrukturális hiányosságok orvoslása és egyebek. A nemzetpolitikai célkitűzések közül két dolgot emelnék ki. Jelenleg azokon a településeken, ahol legalább 20 százalék egy kisebbség aránya, ott lehet élni a nyelvi jogokkal. Ezt csökkenteni szeretnénk 10 százalékra. Ez amúgy európai szintű ajánlás. Ezt el kell érni. Nemzetpolitikában nem mehetünk el amellett, hogy jövőben 100 éves lesz Románia. Hangsúlyosan képviseljük a román alkotmány módosításának szükségességét, azt, hogy az őshonos kisebbségeket államalkotó tényezőként ismerjék el. Centenárium lesz és ebben az ünneplésben hangsúlyosan meg kell jelennie annak, hogy 1918-ban nekünk autonómiát ígértek. Ezt hivatalos román állami dokumentum rögzíti. Száz év után igencsak teljesíteni kellene ezt az ígéretet. Azt is el kell mondanunk a centenárium kapcsán, hogy mi itt leszünk továbbra is, annak ellenére, hogy 1989-ig minden rendszer arra törekedett, hogy innen eltüntessen. A szászokkal sikerült, a magyarokkal nem. Hallatnunk kell a hangunkat, jeleznünk, hogy itt vagyunk egy 1,3 millió erős közösség, maradunk, és egyenlő jogokat kérünk.
- Rég nem tapasztalt helyzet állt elő, ezen a választáson nem indul egyetlen Budapestről támogatott más magyar párt. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt gyakorlatilag elvéreztek. Tőkés László EMNP-je nem tud pártként indulni már, sőt utolsó percben az egyéni jelölt indításától is visszalépett. Az MPP-vel kiegyezett az RMDSZ, bejutó helyeket biztosított jelöltjeinek. A lista felajánlása Szász Jenő egykori pártjának viszont elég nagy vihart kavart RMDSZ berkekben, komoly ellenérzéseket váltott ki. Sikerült a kedélyeket lecsillapítani? Hozhat többet ez az alku, mint amennyit elvisz?
- Egyrészt a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar választók azt várják el, hogy a magyar politikusok ne vitázzanak egymással. Az MPP-vel kötött szövetségünkkel ezt a választói igényt próbáltuk kielégíteni, 2014 óta dolgozunk ezen. Volt bizonyos együttműködés az EP-választásokon és a júniusi helyhatóságin is. A következő lépés az lett, hogy az RMDSZ listáján két befutónak számítható helyet biztosítottunk az MPP számára. Voltak cirkuszok, nyugodtan fogalmazhatok így, az ellenérzés azonban nem az összefogás elvének szólt, hanem annak, hogy a második befutó hely hol lesz biztosítva. Az egyiket felajánlotta Kovászna megye, akörül volt vihar, hogy a másik Hargita vagy Maros megyében legyen. Nem ült el teljesen ez a vihar, voltak itt belső sérülések, de az elv ellen nem voltak elutasító hangok. Én bízom abban, hogy a méltánytalankodó hangok elcsendesednek, kiderül, jól tudunk velük együttdolgozni.
- Adakozó kedvükben voltak, a szórványnak is biztosítottak befutó helyet.
- Ez nem kevésbé fontos, mint az összefogás. Akkor, amikor az MPP-nek azt mondtuk, hogy Kovászna és Maros megyében indulnak, akkor azt is mondtuk, hogy az egyik Hargita megyei helyre a szórvány tegyen nevesítést, hiszen ők 2,5 évtizede szolgáltatják a voksokat ahhoz, hogy meglegyen az országos arány, meglegyen a képviselet, miközben nagyon sokszor az érintett megyékből nincs lehetőség bejuttatni a parlamentbe helyi képviselőt. Ezelőtt négy évvel 52 ezer szavazatot kaptunk olyan megyékből, ahonnan nem lett közvetlenül magyar képviselő megválasztva, minden hetedik szavazat ilyen megyékből jött. Azt mondtuk, megérett az idő arra, hogy ezt az RMDSZ iránti hűséget próbáljuk meg viszonozni a tömb és a szórvány közötti szolidaritásra alapozva.
- Nagyon érdekes hír jelent meg múlt héten: egy román politikus szeretne RMDSZ listán indulni. Ismert emberről van szó, az adóhatóság volt elnökéről, EP képviselőről. Gesztusértékű felajánlásról van szó, hogy fogadta ezt a szövetség?
- A hír attól érdekes, hogy valóban igencsak ismert emberről van szó. Sebastian Bodu nemcsak az adóhatóság vezetője volt, hanem ő tenyerelt bele a román foci darázsfészkébe, az itteni óriási korrupcióba. Ennek az lett a vége, hogy a 8-10 legfontosabb klubvezetőt, menedzsereket és mindazokat, akik mozgatták a román labdarúgást, testületileg börtönbe zárták több évre. Ettől érdekes ez a történet, de nem előzménytelen, mind az önkormányzati, mind a parlamenti választásokon hosszú ideje mindig volt arra példa, hogy román emberek is szerepeltek az RMDSZ listáján. Bodu maga keresett meg bennünket, elmondta, hogy vállalja az RMDSZ választási programját, tiszteli a magyarokat, pénzügyi-gazdasági szinten pedig szakértői hátterével hozzá tudna tenni ahhoz, amit mi képviselünk és meg tudná szólítani azt a hazai vállalkozói réteget, amely a romániai munkahelyek többségét biztosítja most. Mi azt mondjuk, hogy amennyiben szükség van egy valós román-magyar társadalmi párbeszédre, márpedig szükség van, akkor azt nem csak politikai szinten kell lefolytatni. És ehhez igen is kell egy román „szóvivő”. Itt nem a klasszikus szóvivőre gondolok, hanem arra, hogy a mi elképzeléseinket, álláspontunkat lehet, hogy egy román ember más megvilágításban tudja képviselni és tolmácsolni. Egyelőre nincs megállapodás, ő is, mi is gondolkodunk még a megvalósításon. Nem csak rajtunk múlik, de nagyon gyorsan dönteni kell, hiszen legkésőbb csütörtökig iktatni kell a választási listákat.
- Általában ilyenkor, a kampány kezdetén már látszik, hogy melyik az a román párt, amely az RMDSZ potenciális szövetségese. Van most ilyen román párt?
- Sosincs olyan román párt, amelyre nyugodt szívvel azt lehet mondani, hogy veled akarok menni, mert te képviseled az én elvárásaimat. A román kisebbségpolitika mindig az RMDSZ-el szemben határozza meg magát. Ha egy pártnak szüksége van az RMDSZ szavazataira, akkor kisebbségbarát, amikor viszont az RMDSZ-el szemben ellenzékben van, rögtön átmegy a nacionalista oldalra, vagy legalábbis megpróbál a nacionalista oldalról is szavazatokat megszerezni azzal, hogy az RMDSZ-t vagy közvetlenül a magyarokat támadja. Nem lehet azt mondani, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) vagy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – ugyebár a két nagy, bal illetve jobboldali blokkról beszélek - között ilyen tekintetben különbség lenne. Amennyiben rászorulnak az RMDSZ szavazataira, akkor hajlandók kisebbségbarát megnyilvánulásokra. És ez számunkra fontos, mert soha nem fogunk tudni 6 százaléknál sokkal nagyobbak lenni. Esetünkben nem arról van szó, hogy most ellenzékbe megyünk, ahol kinövünk 20-30 százalékra, aztán majd az ideológiai alapon hozzánk közelebb álló párttal együtt kormányt alakítunk. (Jelen felállásban ez az ellenzékben lévő PNL lenne.) Nekünk ilyen perspektíváink nincsenek. Ezért nekünk a nagy román pártokkal legalább tárgyalóviszonyban kell lennünk, soha nem csaphatunk be egyetlen ajtót sem végérvényesen. Kivéve persze, azokat a szélsőséges pártokat, amelyekkel sem Magyarországon, sem Romániában soha semmilyen kapcsolatot nem alakítottunk ki.
- Milyen parlament, milyen erőviszonyok körvonalazódnak?
- Létrejött néhány hónapja egy szélsőjobboldali nacionalista párt, ők nem jutnak be a parlamentbe, őket 1 százalék körül mérik. Ami előrelátható – a baloldalon ott lesz a PSD és Tariceanu volt miniszterelnök kis liberális pártja, az ALDE, a jobboldalon a PNL, illetve egy rendszerellenes, mindenellenes, az önkormányzati választások előtt alakult „Mentsük meg Bukarestet!” párt, ami azóta „Mentsük meg Romániát!” néven fut. Kétesélyes a helyzete Traian Basescu Népi Mozgalom pártjának, ő is a jobboldalon van, őt 4-5 százalék között mérik. És persze ott lesz az RMDSZ. Sokesélyes a december 11-e utáni képlet, és azt sem zárjuk ki, hogy Johannis államfő nagykoalícióra fog törekedni, arra, hogy a centenárium alkalmával egy nagykoalíciós biztos többség működjön. Mi úgy gondoljuk, ez nem egy járható út, Romániában az elmúlt 26 évben az összes nagykoalíció 1-1,5 évet élt, aztán szétszedték egymást. Azt tartjuk járható útnak, hogy ha van egy többség és van egy minél erősebb ellenzék, amely próbálja egyensúlyban tartani a rendszert, próbálja a fékeket behúzni.
- A kampány kezdetén általában körvonalazódik már, hogy kormányra fog kerülni az RMDSZ vagy sem. Ha lehetőség adódik rá, vállalnak-e kormányzati szerepet újra?
- Azt, hogy az RMDSZ milyen irányba fog mozdulni, ebben a pillanatban nem tudom megmondani, de az biztos, hogy minden politikai szervezet azért jön létre, hogy hatalomra kerüljön, akár országos, akár helyi szinten. Aki nem így gondolja, annak fogalma sincs a politikáról, vagy hazudik.
