A templom déli tornya a II. világháborúban, Budapest ostroma alatt omlott le. A templomot jelenleg két közösség, egy néhány száz tagú magyar és egy ugyanekkora szláv, főként orosz, ukrán, fehérorosz hívekből álló egyházközség használja. Ennek megfelelően magyar és ószláv nyelven tartják istentiszteleteiket.
A 18. században Pesten letelepedett görög és macedón kereskedők 1785-ben határozták el, hogy saját templomot építtetnek. Az építési engedélyt 1790-ben sikerült megszerezniük, ennek birtokában vásárolták meg a piaristák Duna-parti telkét a rajta álló kollégiummal együtt. Az épület terveit Jung József építész készítette, de az eredeti tervet kétszer is átdolgoztatták. Az 1801-ben felszentelt templom tornyai befejezetlenül maradtak, ezért az egyházközség 1873-ban Ybl Miklós tervei szerint készíttette el a két toronysisakot.
A II. világháborúban súlyosan megsérült templomot 1946-ban elkezdték felújítani, de a munkálatok 1949-ben abbamaradtak. 1953-ban tatarozták a homlokzatát, 1972-től pedig - a déli torony kivételével - végbement a templom teljes külső helyreállítása. A belső restaurálás 1991-1996 között zajlott. A déli torony újjáépítése, a hiányzó szint visszaépítésével 2008-ban kezdődött, a jelenleg a tornyon látható sisakot 2010-ben helyezték fel.
