Hivatásom és személyem megnevezésével célpontját képeztem a lapban megjelent kritikának: A felszabadítók szintén tettesek? (Népszava, 2016. október 6.). A szerző Szász Tibor szememre veti, hogy – szerinte – ez év június 13-i olvasói levelemben (A felszabadítók szintén a holokauszt tettesei?) súlyosan tévedek, amikor ezt vallom: "A nácik népirtást folytattak a zsidók ellen, a szovjethatalom fegyvert adott a kezükbe." Aron Snejer, a Yad Vashem történésze (PhD) számos más szaktörténész kollégájával egybehangzóan állítja: „A nagy honvédő háború során a Vörös Hadsereg soraiban a fronton 430 ezer zsidó harcolt. 27 százalékuk önkéntesként ment a frontra. Több mint 138 ezer zsidó vöröskatona halt meg a háborúban, a háború idején pedig 132 zsidó érte el a tábornoki rangot. A világ egyetlen más országának hadseregében sem volt annyi zsidó származású tiszt és tábornok a második világháború idején, mint a VH-ben.” Még egy engem ért bírálatra reagálok.
A történelemszemlélet legyen árnyalt. Így helyes. Az 1944-es varsói felkelést semmilyen összefüggés nem fűzi a nekem felrótt kérdéshez. Sztálin cserbenhagyta az Armija Krajowa harcosait, és a varsói lakosságot? A Szovjetunió és a londoni emigráns lengyel kormány a másikéval ellentétes politikai szándéka határozta meg az 1944-es varsói felkelés kimenetelét. Amiképpen Sztálin elvégeztette a piszkos munkát Hitlerrel, hogy megszabaduljon a kommunista vezetésű Népi Hadsereg vetélytársától, akképpen a lengyel polgári vezetők a szovjet vöröskatonák véráldozataira ülve szerezték volna vissza fővárosukat, és a politikai irányítást felette. Előzetesen ezért nem egyeztettek a London alá tartozó lengyel felkelők a Vörös Hadsereg parancsnokaival. Cáfoltam azt is, hogy a felszabadítók beállíthatók a holokauszt tettestársainak. Nem azt vizsgáltam, hogy a nácikon kívül még kik voltak bűnösök a holokauszt végrehajtásában. A hiányolt témák tárgyalását tudatosan hagytam el, az olvasói levél nem tudományos mű.
