Alap arra, hogy a következő napok eseményeit nagy fontosságúnak lássuk, megvan az egyelőre erdélyi háború eseményeiben.
Ludendorff úgy mondja ezt, hogy a Vulkán-szorostól nyugatra (tehát ott, ahol a második Petrozsény-vidéki előnyomulás alkalmával voltak nagy harcok) megint ellentámadással léptek föl a románok és a „gerincvonalon" megvethették a lábukat. De magyar fülnek a jelentések többi megállapítása mind kedves lehet.
A keleti harcvonalon jól halad az üldözés — mondja a német vezérkar; a keleti és délkeleti határterületek megtisztítása gyorsan halad előre — ilyen már a Höfer megállapítása; e keleten és e délvidéken nem egy helyütt már a szorosokon át is kiverték a románokat. És amit még mindig a legfontosabbnak tartunk; a keleti (románokkal való) háború északi harcvonalszakaszán, a gyergyói hegységben, is folyik az üldözés; sőt: amiről pénteken még Ludendorff azt mondotta, hogy SZÍVÓS a román ellenállás: a Csíkszeredától a Gyimesi-szorosig vezető országúton,— a vissza-vonulásba olyan nehezen beletörődő ez a román hadsereg is egyre hátrál az üldöző osztrák-magyar és német csapatok támadásainak lendülete elől.
Most már egész Erdély megtisztítása folyik. És noha a románokkal való háború többi frontjain különösebb újság nincs, a napi jelentések után, miközben tudomást veszünk az erdélyi föld gyors, jól haladó megtisztításáról, egyre inkább kell néznünk a határszorosokon túlra, a határ magaslatokon túlra ...
Népszava1916. október 15.
