A harc folytatódik, csak más eszközökkel. A érvénytelen népszavazást követően a kormány az Alaptörvény módosításával hosszabbítja meg reménytelen küzdelmét, amely csak saját hatalmi és politikai céljait szolgálja. Véleményem szerint ez azért felesleges és reménytelen, mert a módosításnak a probléma megoldására nincs semmi hatása. Szándékosan eltereli a figyelmet a tényleges gondokról, a nemzetközi kapcsolatokban elszigeteli országunkat.
Bástyákkal védve
Az Alaptörvény módosítása kapcsán először is két általánosabb észrevételt szeretnék tenni: 2012. január 1-ét követően az Alaptörvény hetedik módosítását tárgyalja az Országgyűlés. Az alkotmányok alapvető funkciójából következik a stabilitás és kontinuitás. A napi politikai érdekekből származó korrekciók ellentétesek ezekkel a követelményekkel. A jól működő demokráciákban éppen ezért nehezítik meg az alkotmányok módosítását. Több-szűrős mechanizmust alkalmaznak, a régi parlament kezdi meg a javaslat vitáját, az újonnan megválasztott fogadja el, majd népszavazás erősíti meg. Az alkotmány „körülbástyázásának” jó példáit tartalmazzák a skandináv országok alkotmányai. Nálunk viszont maradt a „kőbevésés”, a „gránitszilárdság”, azaz a kormányzati szándék akadálytalanul érvényesíthető az aktuális politikai érdekek szerint.
A javaslat „szellemi, spirituális” üzeneteket kíván az Alaptörvénybe foglaltatni. A „történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk” pontos tartalmának megállapítása nem egyszerű feladat, az csak bonyolult értelmezési műveletek segítségével tárható fel. Ez hátrányosan befolyásolja az alkotmány normatív jellegét – azt, hogy a mindennapi életben az alkotmány rendelkezéseire közvetlenül hivatkozni lehessen, és ez a jelenlegi kurzus által oly hevesen bírált „láthatatlan alkotmány” kialakulásához vezethet.
Az Európai Unió legjellegzetesebb vonása sajátos jogrendszere, és annak elsődlegessége a nemzeti joggal szemben. Ez az európai integráció „lelke”, ez teszi egyedivé az EU-t a nemzetközi szervezetek rendszerében. Az uniós jog és a nemzeti jog viszonya az Európai Unió Bíróságának gyakorlata alapján tisztázódott, több lépésben, hosszú évtizedek alatt. Ezt a Lisszaboni Szerződéshez csatolt külön nyilatkozatában valamennyi tagállam elismerte. „ Az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek.” (A 17. sz. nyilatkozat: Az uniós jog elsőbbségéről.) A nyilatkozat a Lisszaboni Szerződés részének minősül, amit a magyar parlament 2007-ben elsöprő többséggel, elsők között ratifikált. 2010-ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Lisszaboni Szerződés kötelező hatályának elfogadásával, annak kihirdetésével Magyarországnak sem a függetlensége, sem a jogállamisága nem csorbult.
Alkotmányos értékközösség
Tény, hogy az alkotmányok nemzetközi meghatározottsága évtizedek óta erősödik. Az emberi jogi egyezmények követelményei, a nemzetközi szervezetek és nemzetközi bíróságok gyakorlata befolyásolják a nemzeti alkotmányok tartalmát. Ebből következően az alkotmányozónak ma már nincs abszolút szabadsága.
Ebben az összefüggésben különleges szerepe van az európai integráció szervezetének. Az eredetileg gazdasági érdekközösség kiteljesedése azt eredményezte, hogy létrejött egy alkotmányos értékközösség is, az állandóan szélesedő és fejlődő alkotmányos vívmányok köre, amelyek befolyásolják a tagállamok alkotmányát. Mindezt jól példázza, hogy 2011-ben a magyar kormány az Európai Unióban kidolgozott alapjogi chartát teljes egészében be kívánta építeni az akkor még előkészületben levő új alkotmányba. Ebben kérte a Velencei Bizottság állásfoglalását. A testület ezt a megoldást azonban több okból sem tartotta célszerűnek.
Az Unió alkotmányos vívmányainak kemény magvát azok az értékek adják, amelyeket a Lisszaboni Szerződés tartalmaz: az emberi méltóság tiszteletben tartása, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, emberi jogok, szolidaritás, pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, férfiak és nők egyenlősége stb.) Olyan kölcsönhatás alakul ki tehát a tagállami alkotmányok és az Unió alkotmányos vívmányai között, amelynek alapja a közös értékrend. Eszerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, politikai és alkotmányos berendezkedését. Ugyanakkor az Unió – és ez a tagsági viszony feltétele – elvárja az alkotmányos értékrend nemzeti keretek közötti érvényesítését.
A viszony mindkét eleme tehát egyaránt fontos, egyek sem helyezhető a másik elé. Ebből következik, hogy csak az az állam lehet az EU tagja, amely megfelel ezeknek az értékeknek, és az ezeket megsértő tagállamokkal szemben biztosított a fellépés elvi lehetősége. (7.cikk) Ennek gyakorlati érvényesíthetősége azonban már kétséges az eljárás bonyolultsága okán és a politikai elszánás híján.
Elsősorban: felelősség
Ez az összefüggés azért fontos, mert az Alaptörvény módosítása sem kerülhet konfliktusba az Unió alapvető értékeivel, például a szolidaritással. Jean Claude Juncker az Unió helyzetéről szóló legutóbbi értékelésében kiemelte, hogy a szerződések szövegében 16 alkalommal fordul elő a szolidaritás kifejezés. Ez nem stilisztikai vagy mennyiségi kérdés, ez fejezi ki a szolidaritás súlyát, jelentőségét az Unió működésében, különösen akkor, amikor nehézségekkel kell szembenéznünk.
A Lisszaboni Szerződés 67. cikkében foglaltak szerint a menekültügy, a külső határok ellenőrzése terén olyan közös politikát kell kialakítani, amely a tagállamok közötti szolidaritáson alapul. Mindezt kiegészíti a 80. cikk, miszerint „Az Unió e fejezetben meghatározott politikáira és azok végrehajtására a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait.”
Ez Magyarország számára is világos, egyértelmű kötelezettséget és felelősséget jelent. Álláspontom szerint ezek teljesítése alól az Alaptörvény semmilyen módosítása nem adhat felmentést, mindaddig, amíg az Európai Unió tagjai vagyunk. Amennyiben az Unió intézményei, megfelelő jogalappal, hatáskörükben eljárva, az eljárási szabályok betartásával fogadnak el intézkedéseket, azok teljesítésétől az alkotmányos rendelkezésekre hivatkozással sem térhetünk el.
Nem feltételezem, hogy mindez ne lenne ismert a módosítás szorgalmazói számára, csak a „harc”, a „küzdelem”, a kampány folytatásnak kényszere mást diktál.
