Kéri Judit táncos, rendező, koreográfus majd két évtizednyi világkalandozást követően néhány éve elsősorban Bécsben alkot, de produkcióival, az előadásaihoz kapcsolódó kreatív kezdeményezéseivel, kiállításaival, performanszaival Magyarországon, elsősorban Budapesten is találkozhatunk. Mostani bécsi premierjének, A királynő és a tojások (The Queen and The Eggs) című új darabjának, amelyet egyedül táncol, májusban tartották a munkabemutatóját a Trafóban. Ez a mű egy trilógia második darabja. Amíg az első, A Király és a Párnahuzat/Párnaügy (The King and the Pillowcase) központi figurája az apa és az őt körülvevő patriarchális társadalom volt, a mostani főszereplője az anya, illetve az anyaföld, ahonnan jövünk. Alkotása középpontjában áll még, hogy mit jelent nőnek lenni, mi a nőiség, és az, hogy a 21. században hol tartunk a nemiség, a nemiségünk elfogadása, a szexualitás terén. A korábbi darab fontos eleme, hogy Judit eljött Magyarországról, kísérletet tett arra, hogy megfogalmazza, mit is látott a világban.
A mostani produkció pedig családi történetet dolgoz fel: Judit nagymamájának a tragédiáját, akit a második világháború végén, 1945 szeptemberében öltek meg a szovjet katonák, akkor amikor Judit édesapja mindössze hét hónapos volt. Ezt a tragédiát az alkotó családjában tabuként kezelték, nem beszéltek róla. Judit kilenc évesen tudta meg, hogy akit őt a nagymamájának tekint, az vér szerint a nénje. És a második tragédia az, hogy amikor a nagypapa hazajött a háborús hadifogságból és szembesült a történtekkel, a család jó szándéktól vezérelt nyomásának megfelelve el kellett, hogy vegye saját sógornőjét, vagyis a nagymama nagyobbik lánytestvérét.
"Nekem mindig azt mondták, hogy hasonlítok a mamára, aki a tragédia áldozata volt. Én is érzek hasonlót, illetve azt, hogy valamennyire akaratlanul átvállaltam a nagymama sorsát. Vagyis azt, amit a nagymamának nem sikerült megoldania, azt nekem kell kibogoznom, feloldanom, vagyis ezt a családi kizökkenést nekem kell helyre billentenem, elsősorban persze a magam számára" - mondja Kéri Judit. A darab a történet kapcsán érinti a női kiszolgáltatottság, a szégyen feldolgozásának a lehetőségeit is. "Több éve kutatom ezt a témát, ezt a történetet. A továbblépés, a fájdalomból, a tehetetlen dühből, a gyűlöletből, a szomorúságból, erőszakból való kilépés, a továbblépés motivál. A darab is foglalkozik a tettes és az áldozat szerepkörével, ítélkezés nélkül. Hiszen ebben az ördögi körben mindenki csak veszíthet. Az sem egyértelmű kérdés, hogy ki tekinthető áldozatnak. Másrészt az áldozat bizonyos szempontból talán tekinthető tettesnek, hiszen az édesapám szempontjából a nagymamám elhagyta őt” - meséli a darab koncepciójának kitalálója, koreográfusa.
Kéri Judit szerint a test nem hazudik, ezért is dolgozik a tánc eszközeivel, de behívja a zene és a kép erejét is azért, hogy feldolgozza a családi történetet. "Ezzel a darabbal nem az én fájdalmamra szeretném a világ figyelmét felhívni, hanem arra a kollektív tendenciára, amit csak kollektívan tudunk megállítani, s ez az egyénnel, az egyénnél kezdődik. Mert van lehetőség a tettes-áldozat ördögi köréből kitörni, meg lehet bocsájtani. Ehhez hátrébb kell lépni, más perspektívából kell figyelnünk a helyzetünket. Ha sokan elindulunk ezen az úton, akkor feleslegessé válik, véget ér az állandó harc és párbaj kényszer.”
Kéri Juditnak az is rendkívül fontos, hogy a női értékekre, a nő biológiai és lelki sajátosságaira is felhívja a figyelmet. Szerinte a világ most keveset tudatosít ebből, kevésbé él vele. Egyoldalúan, túlságosan a férfi minőségek és a férfiak által képviselt értékek állnak középpontban. „Eljött az idő, hogy ezen változtassunk, hogy több harmóniát, egyensúlyt és ezzel együtt változatosságot, színt is vigyünk az életünkbe” - véli.
Fontos ihletője a víz
A produkció egyik fontos ihletője a víz, ezért Judit évek óta utazik vizek közelébe, ahol szertartásokat, rituálékat végez, s ezek indirekt módon, több szinten be is épülnek a darabba. A Balatonnál nőtt fel, de járt már többek között a Bajkál-tónál, a Titikaka-tónál, a Panama-csatornánál, a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceánnál, a Földközi-, az Északi-, a Balti-tengernél, illetve a másik pólust is megtapasztalta Marokkóban, a Szaharában.
A Királynő és a tojások című szólóperformanszban Kéri Juditnak csupán egy partnere van a színpadon, mégpedig az élőben zenélő Vereb Szabolcs. A produkció dramaturgja Perczel Enikő, az élő videó vetítésért, amely szintén nagy hangsúlyt kap az előadásban, Vella Péter felel, a bejátszott felvételeket Szandtner Dániel és Kéri Judit készítette. A díszletet és a jelmezt Stefan Röhrle tervezte. A produkció másik zeneszerzője és művészeti tanácsadója Gryllus Samu. Az előadást Bécs Város Kulturális Osztálya az Osztrák Szövetségi Kancellária Művészeti és Kulturális Osztálya finanszírozza, s az Off Theater koprodukciójában jött létre.
A trilógia tervezett harmadik része egy többszereplős nemzetközi táncelőadás lesz, amely az És addig éltek, amíg meg nem haltak címet viseli. Újra előkerül majd a születés, a nász, az egybekelés és a halál témája is, Philemon és Baucis alakját felidézve. Kéri Judit többek közt arra keresi majd a választ, mi szükséges ahhoz, hogy ezen a kék bolygón együtt, egymással, egymásért éljünk, amíg itt tartózkodunk. Kéri Juditot és alkotótársait meghívták Londonba, ahová a most Bécsben bemutatott előadást és a trilógiát viszik majd, de Judit szeretné, ha idővel Magyarországon is láthatóak lennének a darabok.
