Kicsit azért meglepett egy olyan műsor, amely arról szólt, hogy kik a világ legnagyobb komponistái? Nem a németeké, mert a rádió büszkén és örömmel újságolta, közöttük van a mi Bartók Bélánk is, teljes joggal. Örültem, mint nagy Bartók rajongó. Még a listával is egyetértettem valamennyire.
Az első helyen Bach, utána nyomban Beethoven, Brahms, majd Wagner, akire a kissé elfogult fölsorolás azért is büszke volt, mert a második felesége ugye magyar, Liszt Cosima. Ott kezdtem berzenkedni, ahol hangsúlyozom, a német értékelés megállt. A kiválasztás nem korlátozódott a szimfonikus alkotókra, mert akkor meg mit keres közöttük Wagner?
Elkallódtak azonban a legjelesebbek és legkedveltebb közül az ugyancsak óriások, az operaszínpadnak talán legnépszerűbb mesterei. Első helyen például Mozart, aki igaz, komponált német szövegkönyvre is (Szöktetés a szerájból, Varázsfuvola), bár az igazi remekművek olasz nyelvűek, Da Ponte mesterművei.
Úgy látszik, hogy ezek a válogató németek, ha csakugyan kizárólag ők voltak, nem kedvelik igazán Itáliát, onnan is a zeneszerzésnek az egyik szuper hiteles színpadi alkotóját, a feledhetetlen Giuseppe Verdit. De hát ilyen rangsorolásból nem hiányozhatnának spanyolok, franciák, oroszok sem, még ha igyekeznek igen szűkszavúra korlátozni is listát, ne híguljon a kiválók rangsora.
Föltehetően itt valami félreértés történt. Vagy az éppen válogató germánok voltak elfogultan szűkkeblűek, szűkmarkúak, vagy a Klasszik 92,1 rádió fordítóinak az idejét mérték nagyon kurtára, csupán néhány perc adatott meg nekik. Igen nagy kár, annál is inkább, hogy ez az adó gazdag zenei műsorával nagyon hamar népszerű lett a melománok népes táborában.
