A brit Munkáspárt balszárnyához tartozó Jeremy Corbyn újraválasztása jelzésértékű lehet az önmagukat baloldaliként definiáló szervezetek számára világszerte. A Labour régi-új elnöke tavalyi beiktatásakor mindenekelőtt az igazságtalanságnak és az egyenlőtlenségnek üzent hadat nyilvánosan. Sokkal közelebb áll a szociáldemokrácia ideológiai tablójához, mint vetélytársai, ennek megfelelően nem híve a tőke előtti fegyverletételnek, a szociális vívmányok apránként való felszámolásának.
A La Manche-csatorna túloldalán az éppen kormányzó szocialisták még nem tanulták meg a leckét, s lassanként elvesztegetik maradék hitelüket; hiszen a munkavállalók jogfosztását kodifikáló új munkajogi törvény elleni tüntetők immáron sokadszorra forgatják fel Párizst. A reményvesztett választópolgárok, akik szerzett jogaik védelmét illetően nem számíthatnak sem az állítólagosan baloldali színezetű politikai formációkra, sem az elerőtlenedett szakszervezetekre, Európa-szerte tömegesen szegődnek szélsőséges ideológiák hívéül. „Szabadság vagy biztonság” dilemmája uralja az európai közbeszédet napjainkban éppen úgy, ahogy a múlt század harmincas éveiben. A kontinens nyugati felén egészen eddig marginális helyzetben vegetáló fasisztoid pártocskák tesznek szert elképzelhetetlen népszerűségre, a Lajtától keletre pedig autokratikus törekvéseiket nyíltan felvállaló akarnokok hoznak létre súlyos biztonságpolitikai kockázatot jelentő ideológiai zárványokat az Európai Unión és a NATO-n belül. Putyin legnagyobb örömére.
A Szovjetunió széthullása óta elszemtelenedett tőke törekvéseire tehát egyelőre nemigen létezik markáns baloldali válasz, s ez más szempontból is aggasztó. Készséggel igazat adok azoknak az elemzőknek, akik a klímaváltozásnak szignifikáns szerepet tulajdonítanak a kontinensünket éppen destabilizáló menekülthullám megindulásában. A Közel-Keleten dúló háborúk, illetve az iszlám fundamentalizmus térnyerése sem értelmezhetőek azonban a baloldal hitelvesztésének figyelembe vétele nélkül. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet éppen azokban az országokban vetette meg lábát, és generált pusztító polgárháborút, amelyekben évtizedeken át uralkodott a baloldali színezetű Baath párt: Irakban és Szíriában. (Nota bene: Corbyn Tony Blairrel ellentétben hevesen ellenezte az iraki inváziót!) A harmadik világ jogfosztott nyomorgóinak ugyanazt jelenti az iszlám fundamentalizmus, mint a szociális piacgazdaság felszámolásával szembesülő európai középosztálynak a feltámadó szélsőjobboldali ideológiák: látens antikapitalista mozgalmat.
Mi következik mindebből? Ha a baloldali pártok szeretnék visszanyerni elveszített hitelüket, egyúttal biztosítani a társadalmi békét Európában, és gátat vetni a szélsőséges ideológiák terjedésének világszerte, fundamentalista fordulatot kell végrehajtaniuk, amire a Labour a minap példát mutatott. Felvállalni a harcot a munkavállalói jogok védelmében, konkrét lépéseket szorgalmazni a harmadik világban élők életszínvonalának emelésére. A „létező szocializmus” által látszólag kompromittált elvek képviselete elengedhetetlen ahhoz, hogy 1939 ne ismétlődhessen meg.
