Olvasgatom az egyik kerületi lapot. Teljesen mindegy, hogy melyiket, a lényeg: ingyenesen terjesztett újságról van szó, amelyben szinte a teljes terjedelmet a népszavazással kapcsolatos kormánypropaganda foglalja el. Sokatmondó, hogy ellenzéki véleménynek a közpénzből fenntartott orgánum semmi teret nem nyit, pedig talán élhetnek a kerületben olyan lakók is, akik nem kormánypárti módon gondolkodnak.
Megszólalnak különböző közszereplők, színészek, sportolók és egy cukrász. Rémképeket festenek elénk: „Mi lesz velünk, ha a bevándorlók elözönlenek bennünket?” Nem túl logikusak az okfejtések, viszont mindegyik oda lyukad ki, ő bizony nemmel fog szavazni, meg is lepett volna, ha mást mond. Vagy ha közölnek olyan valakit is, aki esetleg mást mond.
Az újság megszólaltatott két papot is. Egyikük hivatkozik a katolikus egyház katekizmusára, állítólag ez a könyv többek között ezt írja: „A bevándorlónak hálával tiszteletben kell tartania a fogadó ország anyagi és szellemi hagyományait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez”. Meglepne, ha egy vallási katekizmus ilyesmivel foglalkozna, ráadásul a Biblia nem ír elő semmit a menekültek viselkedését illetően, hanem csak arra figyelmeztet, hogy azon kell segíteni, aki bajban van és pont. A pap mindenesetre azt a következtetést vonja le mindebből, hogy "október 2-án ezért veszek részt a népszavazáson, és egy nemmel erősítem meg a kormány törekvését".
A másik pap, egy plébános részletes fejtegetéssel válaszolt a riporter kérdéseire. Eszerint "cáfolhatatlan és megrendíthetetlen keresztény alapelv" ugyan a szolidaritás, de most nem erről van szó, mert ez egy áradat, amit részben a szegénység és a háború generált, részben azonban irányított folyamatról van szó. „Szándékolt világuralmi törekvések azok, amelyek gyengítik a kontinens hagyományosan keresztény társadalmait… Olyan erőszakos hullámról van szó, ahol a hagyományos keresztény társadalmak megrendítése a cél.”
Vajon kik azok, akik szándékoltan ilyen gonosz dolgokra törekednek? A riporter szegény (mit tehet, ha egyszer egy ilyen lapnál kapott állást?), nem firtatja a „tudjukkik”-ügyet, hanem óvatosan és bátortalanul, de csak megenged magának egy célzást arra, hogy Ferenc pápának más a véleménye. Mire a válasz: "A pápa egy általános érvényű erkölcsi elvet fogalmaz meg, és azt próbálja alkalmazni. Az általános erkölcsi elv igaz, de mi, magyarok másként látjuk a dolgot a 150 éves tapasztalatok után, ami a nemzeti emlékezetbe nagyon mélyen beivódott."
Az interjúból kiderül még, hogy Európa dekadens, elvesztette erejét, közeledik a Nyugat halála, sőt ez már be is következett, és hát a lényeg: "a magyar kormány, azt hiszem, irányt mutatott". Néhány szóban emlékeztet a plébános úr arra is, milyen sokat tett a menekültekért a katolikus egyház (nota bene: érdemben nem tett semmit). "Egy magyar, tegyük fel, keresztény elveket valló ember, mit tehet ebben a helyzetben?" – kérdezi a riporter, aki végig példamutató távolságtartással kezelte ezt a nemhogy vallásos, vagy keresztény, hanem egyszerűen csak humanista szempontból is botrányos beszédet. A plébános erre ezt válaszolja: "(A keresztény magyar ember) egyrészt részt vesz az október 2-i szavazáson. Az kevés, hogy részt vesz. Ezt mindenki mondhatja – az ellenzék nem, de ez egy másik dolog – de nemmel kell szavaznia.”
A közpénzből ingyen terjesztett újság szerint tehát a keresztény magyar ember nem törődik sem azzal, mit ír a Biblia, sem azzal, mit mond a római pápa. Nem emlékezünk arra, hogy mivel tartozunk a több százezer magyar menekültet befogadó Európának. Nem vesszük figyelembe, hogy Európa sok-sok milliárddal támogatja a felzárkózásunkat, hogy Európa tartja a magyar gazdaságot a víz fölött, és hogy ez az Európa most kért tőlünk valamit. Egy kis dolgot, ezerháromszáz ember befogadását, és erre mi a népszavazással válaszolunk.
A riporter is, a plébános is, valószínűleg tudják, hogy hazugság az, ami mellett kampányolnak, de teszik. Ez a történet lényege.
Természetes: szavazzon mindenki úgy, ahogy a lelkiismerete diktálja, ez egy dolog. A másik, hogy a közgondolkodásunk része lett az érdekből való hazudozás dicsőítése. Eddig is hazudoztak a politikusok eleget érdekből vagy kényszer alatt, sőt - magamat is beleértve - nemigen hiszem, hogy egyáltalán akadna olyan ember, aki valamilyen kegyes hazugságot élete során el ne követett volna, de nem voltunk rá büszkék.
Az érvényes üzenet tehát most az, hogy nem kell figyelembe venni, hogy ez a bevándorlás-ügy sokkal nehezebb kérdés annál, mintsem hogy kerítéssel és elzárkózással meg lehessen oldani, ide végigvitatott stratégia kellene, feltételek és lehetőségek, garanciák és jogi szabályozás. Mindez tökéletesen hiányzik, de nem számít, nem kérjük számon, mert egyetlen dolog a fontos: a hűségeskü a kormány mellett.
Ami egyébként teljesen rendben volna, ha a kormánynak igaza lenne.
Persze nincs igaza. Volt már ilyen más kormány esetében is. De ez csak a kisebbik baj. A nagyobbik baj mi magunk vagyunk, akik megszegjük Isten törvényét, a humanizmus és az igazmondás törvényét, mert meg akarunk felelni egy elvárásnak. Úgyhogy nem Isten vagy az elvont humanizmus ítél majd felettünk, megtesszük azt most mi magunk.
