Az utóbbi évek magyar szempontból legsikeresebb uniós látványsportjában, pávatáncban utazó Orbán Viktort csúnyán átverték miniszterelnöktársai kvótaügyben. Pontosabban „rászedték, kicselezték és becsapták” a magyar kormányfőt, márpedig ha "egyszer becsaptak minket, ha hagyjuk, hogy becsapjanak minket, akkor becsapnak még egyszer". Mivel Orbán Viktor nem hagyja magát, az ő népéhez fordult, népszavazást kezdeményezett, hogy bizonyítsa: „nem lehet az unióban kijátszani egy országot csak azért, mert kisebb mint a nagyok”. (Vegyük észre, hogyan változik át - egy nyilatkozaton belül - az átvert Orbán becsapott országgá, amely így tud kisebb is lenni, nem úgy mint a mi kedves kormányfőnk.)
A vasárnapi kvóta-népszavazásnak ez a hivatalos, népmesei magyarázata: a ravasz legkisebb fiún, aki a 28 fejű sárkánnyal is elbírt eddig, gaz csellel, erőszakot tettek, de ő újjászületett és levágta - illetve a referendummal levágja - a sárkányt (Freud Zsiga pedig nyalogatja mind a tíz ujját).
A még mindig hivatalos, de már felnőtteknek szóló magyarázat szerint minden idők legnagyobb népvándorlása fenyegeti Magyarországot és az általa megvédett Uniót. Nem is migránsválságról van szó, hanem olyan tömegek Európába jöveteléről, amelyek a háttér-hatalmaknak köszönhetően meg akarják változtatni a földrész mai etnikai és vallási összetételét. Ráadásul, amit ma tapasztalunk, "még csak az előőrs", az igazi nagy nyomás majd akkor nehezedik Európára, amikor "Afrika belsejében is megmozdulnak" az ott várakozó milliós tömegek. Az Unió mindezt nem akarja észrevenni, vagy nem veszi észre, hiszen nihilisták irányítják, így a baj nem is annyira a migránsokkal, sokkal inkább Brüsszellel van, amely "ide akar telepíteni hozzánk olyanokat, akikkel mi meg nem akarunk együtt élni". Hogy miért nem? Mert a saját cigányainkkal sem bírunk, a most betelepítendők elveszik a munkát előlünk, nőinket megerőszakolják, templomainkat feldúlják, hogy helyükre mecsetet építsenek és micsoda fertő: még egy jó kis disznóvágásra sem lehet őket meghívni (Jung Karcsi csuklik.)
Hogy van-e kötelező kvóta vagy sem, a hivatalos, felnőtteknek szóló magyarázat szempontjából tökéletesen mindegy, hiszen nemzetünk jövőjéről van szó: megmaradunk vagy eltűnünk - mármint mi, magyarok. "Mi csak a meg nem változás jogát védelmezzük. Mi, magyarok így szeretjük Magyarországot, ahogy van."
Sajnos, én-magyar nem így szeretem Magyarországot, ahogy most van, hanem másként. Ha toleráns és befogadó, ha segíti az ide menekülőket, ételt és szállást ad nekik és nem zárja őket határ menti no go zónákba. S aki közülük maradna, azt akár le is telepíti. Nem az ellenük uszító kampányra költ milliárdokat, hanem a képzésükre, nyelvoktatásukra, munkahelyek teremtésére, amiből nekik is jut. Én-magyar olyan Magyarországot szeretek, ahol nem kell állandóan háborúzni, az egyik legyőzött ellenfél után rögtön újat keresni. De nem folytatom; pedig azt gondolom, szíve mélyén minden - na jó, a legtöbb - magyar olyan Magyarországot akar, amelyik élhető, jó hely, másoknak is vonzó és képes változni.
Szerintem épp ennek a lehetőségét veszi el a mostani népszavazás, pontosabban annak kampánya. Mert miről is szavazunk vasárnap, milyen szöveg szerepel a szavazólapon kérdésként megfogalmazva? A nagy többségnek fogalma sincs róla, csak azt tudja felmondani, amit az elmúlt hónapokban belesulykoltak óriásplakátokon, egyperces migránshíradókban és minden más lehetséges médiafelületen. És arról sincs értelme vitatkozni ennek fényében, hogy van-e kötelező menekültkvóta, vagy nincs, s hogy a kvóták elutasításából mi következik: újabb kerítések, gigantikus menekülttábor Líbiában, netán hadüzenet Németországnak vagy Ausztriának. Azért sincs értelme, mert a "nem" szavazat - szemben az érvénytelen vokssal vagy a bojkottal - olyan érzelmi összetartozást feltételez, amelynek megteremtése volt épp a kampány feladata.
Nem a menekültek távol tartása és nem is Brüsszel kicselezése a cél. Hanem kétmillió ember megmozdítása, hogy "ha mozdulnunk kell, együtt mozdulhassunk". Hogy a Fidesz szavazótábora két parlamenti választás között is immár 2002 óta sokadszor ismét pártjára találjon, magára ismerjen. Hogy a kampány sose csituljon, a forradalom permanens legyen. Ha emellett Orbán még külpolitikai sikereket is fel tud mutatni a népszavazás következményeként, ha kezdeményezőként tud fellépni a nemzetek Európai Uniójának koncepciója mellett, ha példát tud adni néhány hasonszőrű társának - az csak járulékos siker a számára. Biztos, hogy szeretne európai nehézfiú lenni, de épp az elmúlt évek politikája teszi őt persona non grata-vá.
De a népszavazás másik járuléka - akármilyen eredménnyel zárul is a voksolás, akár érvényes lesz, akár nem - itt marad velünk. A gyűlöletkeltés, az uszítás, a legrosszabb indulatokra való rájátszás, a nyilvános hazudozás mindannyiunkat mérgez, mindnyájunk lelkét megnyomorítja, eltorzítja. Mi-magyarokat csinál belőlünk.
Csak abban bízom, hogy a hosszú kampány végére a Fidesz túltolta a biciklit. Hogy ennyi rosszindulat, félelemkeltés már viszolygást, hányingert kelt. Hogy ennyi hazugság már kiveri a biztosítékot. Hogy a népszavazás nem lesz érvényes.
Mert az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet (© Bibó).
