Rövid távon nem kétséges a siker. Mármint a népszavazásé. Függetlenül attól, hányan élnek állampolgári jogukkal. Így függetlenül attól is, hogy érvényes lesz-e a voksolás. A győzelmi jelentések nyilván már előre megszülettek. A polgárok többsége egyetért a hatalommal. És ezért fel is hatalmazta a további lépésekre. Szólhatnak a fanfárok.
A kérdés azonban az, hogy hosszú távon is megéri-e ez az egész a kedves vezetőnek és csapatának. Hogy érdemes volt-e tovább emelni a tétet. Hogy érdemes volt-e még jobban mélyíteni a szakadékot a régóta kettészakított ország két fele között. Holnap, holnapután és azután még nem tudjuk meg, mennyire és kinek árt az, hogy egy olyan országban élünk, ahol uralkodóvá vált a gyanakvás, a gyűlölet és a félelem. Még kérdéses, mennyire mérgezi meg a hétköznapokat, hogy ebben az országban olyanok uralkodnak, akik rendszeresen - a rendszerükből adódóan - folyamatosan becsapják, átverik a népet.
A hamis propaganda elárasztotta az egész országot. Olyan kampány végére értünk, amely lényegében mindent elsöpört. Az alattvalók agyának megdolgozása akkora méreteket öltött, hogy abból valami jó, valami hasznos is származhatna. Pedig az egész csak arra kellett, hogy megerősítsék Orbán Viktort és csapatát. Hogy ezzel megalapozhassák győzelmüket a következő parlamenti választáson. Bebetonozhassák magukat és rendszerüket.
Valódi demokráciában valóban meg kell kérdezni a népet. Valódi demokráciában hagyják is, hogy a választópolgárok kialakíthassák véleményüket. Magyarországon 2016-ban a hatalom megcsúfolta a népszavazás szép eszméjét. Ehhez pedig mindenféle skrupulus nélkül felhasználtak minden eszközt.
Igen, a menekültválság súlyos probléma. Igen, az Európai Unió valóban sokszor rosszul reagál és keresi a helyét. Igen, a terrorizmus terjedése fenyegeti az egész világot. Igen, ebben a zűrzavarban sokan csak keresik a jó válaszokat, de gyakran még a jó kérdéseket sem képesek feltenni. Mi, magyarok sem vagyunk kivételek. És mi egyedül nem is tudjuk megoldani a közösség gondjait. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik. Aki azt sejteti, hogy a hazai urnáknál recepteket lehet minderre adni, az felelőtlenül szórakozik a népével.
A hatalom nemzeti ügynek állítja be a népszavazást. Ha valóban az, akkor felmerülhet, a kampányból miért nem lett nemzeti ügy? A hirdetések elárasztották az országot, még a buszokra is jutott belőlük, de a médiában csak a kormányhoz közel állóknak. A kedves vezető, aki nyakra-főre ad interjúkat az utolsó héten, szintén csak a "baráti" orgánumokat tiszteli meg értékes gondolataival. Tanácsadói nyilván felmérték, hogy szavai másutt nem hullanának termékeny talajra. A híveket viszont még el lehet kábítani. Ők elhiszik, hogy a bevándorlás és a terrorizmus egy tőről fakad. Őket még meg lehet nyerni a gyűlölködéssel. Nekik még hatásos lehet a riogatás. Hiszen hinni akarják, hogy a hatalom mindig igazat mond és ez nekik is jó. Még nem látják az átverést, vakon követik a vezért. Volt már ilyen a történelemben, Magyarország történetében is. Csak azt hittük, azok az - átkos - idők örökre véget értek.
Orbán Viktornak egyelőre minden bejött. Sikeresen félretette az ellenzéket, amelynek már alig van hangja. A többség bízik benne és hitele van a határokon belül. Úgy látja, mindez nemzetközileg is erőssé teszi. Ilyenkor az ember könnyen válik elbizakodottá. A népszavazás okot is szolgáltathat erre.
Az ország már eddig is nagy árat fizetett a Fidesz uralkodásáért. Előbb-utóbb egyre többen jönnek majd rá, hogy a fanfárok hamis hangon szólnak.
