Aleppó egy kisváros Szíriában, ahol az Iszlám Állam ellen kíméletlen harc folyik, gyakoriak a légitámadások. A legtöbb szenvedést az ott maradt polgári lakosság szenvedi el. Az egész világ sajtójában megjelent egy kép, amelyen egy öt éves kisfiú látható, véresen, porosan, szülei nélkül, éppen a katonák mentették ki a romok alól. Az Egyesült Államokban egy kétgyermekes család felfigyelt erre az árván maradt kisfiúra. A legkisebb hatéves gyermek tollat ragadott, levelet írt Obama elnöknek, megkérte intézze el, hogy ez a kisfiú hozzájuk kerülhessen, mert a család befogadja. Felajánlották bátyjával együtt a kis játékmackójukat, biciklijüket ennek a szomorú kisfiúnak, megígérték, hogy arabul is megtanulnak, hogy tudjanak vigasztaló szavakat mondani neki.
Ezt a történetet biztosan nem látta az a taxisofőr, aki a "magyar gyermekek védelme érdekében" ütlegelt egy tizenhat éves fiút, miközben ő a MKKP-t vicces és találó plakátjait ragasztgatta. Nem láthatta Nógrádi György sem, a Fidesz jól megfizetett biztonságpolitikai szakértője, mert különben nem mondaná, hogy a menekültek elleni legjobb védelem a "tűzparancs". Mi magyarok nem lehetünk ilyenek, erre erkölcsi alapunk sincs. Szinte minden magyar családban van olyan hozzátartozó, aki valamilyen okból kifolyólag elmenekült hazájából és külföldön kért és kapott menedéket. A mi családunkból édesanyám unokatestvére a II. világháború szörnyűsége elöl menekült el Franciaországba, ahol befogadták, családot is alapított, jelenleg Kanadában él. Kíváncsi lennék arra, mit mondana Orbán menekültpolitikájáról? Ezek az amerikai kisgyerekek példát mutatnak nekünk, miként kellene bánnunk, erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten ezekkel a szerencsétlenül járt embertársainkkal.
