- Önt úgy ismerik, mint higgadt, megfontolt gazdasági-politikai elemzőt. A kormány kvótakampányát most mégis úgy jellemezte, hogy hazug, gonosz, aljas. Mi hozta ki ennyire a sodrából?
- Szenvedélyesen kell küzdeni az önkényuralom ellen. Nem elég a higgadt szó, nem elég az ész. Szív is kell hozzá, hiszen Magyarország jövőjéről van szó, amit éppen a szemünk előtt lop el a korrupt, nacionalista, demagóg és populista önkényuralom. Ezt sokan nem ismerik föl. Ahhoz, hogy fölismerjék, több szenvedély kell. Az igazságot világosan ki kell mondani, hogy a hallgatás és a hazugság falát áttörjük.
- Mit érhet el a kormány, ha a referendum érvényes lesz?
- Ha érvényes lesz, márpedig megvannak az eszközeik a csalásra, hogy érvényessé tegyék, akkor nyilván saját politikájának igazolására fogja felhasználni az Orbán-rezsim. Mind befelé, mind kifelé. Fontosabbnak tartom a „befelét”, mert azt gondolom, hogy ezzel a Fidesz igazolva látná annak a – még egyszer kimondom – populista, nacionalista vonalvezetésnek az érvényességét, ami rengeteg kárt okoz az országnak. Gazdaságilag, társadalmilag, kulturálisan és nem utolsó sorban erkölcsileg is. A „kifelé” a kormánynak ugyancsak fontos, mert érvként akarja felhasználni az Európai Unióval szemben. Noha Brüsszel sem kvótával, sem anélkül, nem akar illegális bevándorlókat Magyarországra telepíteni, tehát ilyen értelemben okafogyott a népszavazás és kidobott pénz. Arról nem is beszélve, hogy mennyire mérgezi a magyar lelkeket. Orbán Viktor mégis úgy gondolja, hogy egy eredményes referendummal nagyobb erővel tud fellépni az Unió ellen, akár a menekültpolitikában, akár más területen. Valójában ez a célja a népszavazásnak, és a hisztériakeltés. Forró, izzó állapotban kell tartaniuk a politikai légkört, mert a kormány tevékenysége csapnivaló. Nincs gazdasági teljesítmény, romlik az oktatás és az egészségügy helyzete, nem működik a közigazgatás, rengetegbe kerül az állam működése. Óriási mértékű, sőt hivatalos kormánypolitika rangjára emelkedett a korrupció, és teljes nemzetközi elszigeteltségbe sikerült kormányozni az ország hajóját. Erről tereli el a figyelmet a népszavazás.
- Miben okozta a legnagyobb kárt eddigi hat éve alatt a hatalom? Sokan az egyéni és közösségi autonómia felszámolását tartják a legnagyobb bűnnek.
- Nem szoktam használni az autonómia kifejezést, mert nehezen forgatható eszközként a politikában, de ugyanazt gondoljuk, legföljebb más szavakkal fejezzük ki magunkat. Én a szabadságot és a szolidaritást tartom két olyan értéknek, amelynek a legnagyobb kárt okozza a jelenlegi rendszer. Ha tudományosabb választ akar, akkor azt mondom, hogy történelmi bűne az alkotmányos jogállam felszámolása. Ha azt akarja hallani, melyik kár nagyobb abból a szempontból, hogy mennyi idő kell majd a következmények semlegesítéséhez, az eredeti állapot helyreállításához, akkor nem a gazdasági kárt teszem első helyre, hanem a társadalmi, kulturális és az erkölcsi kárt. A gazdaságot mélyreható intézményi reformokkal öt év alatt vissza lehet billenteni a rendes kerékvágásba. Sőt, meg lehet indítani a komoly felzárkózást. Erre már volt példa hazánkban is. A lelkekben, a fejekben, a kultúrában történt rombolás semlegesítéséhez, ellensúlyozásához, netán helyreállításához lehet, hogy száz év kell. Ha a jelenlegi irányzatok tartósak maradnak, akkor a hanyatlás végzetszerű és megfordíthatatlan lesz. Hogy ma még nem tartunk itt, azt főként az Európai Uniónak köszönhetjük, amely jobban védi a magyar nemzet érdekeit, mint a magyar kormány.
- Pozsonyban mintha a szőnyeg alá söpörték volna Orbánt is, meg a visegrádiakat is?
- A visegrádi tömb repedezik ugyan, de nem söpörték szőnyeg alá, csak Orbánt. A cseh és a szlovák miniszterelnök volt annyira bölcs, hogy belátta: a lengyel-magyar meddő, kisszerű Unió-elleni szabadságharc, netán a kelet felé történő nyitás és orientáció, amely még a lengyeleket sem jellemzi – nos, ez az irányzat történelmi zsákutca.
- Nincs veszélye a nemzetállami nacionalizmus európai hódításának?
- Különbséget kell tenni a kormánypolitika rangjára emelt populista nacionalizmus és az egyébként a társadalomnak valamiféle lázállapotát híven tükröző populista nacionalizmus között. Azokban az országokban, ahol az akár bal-, akár jobboldali szélsőség hatalomra jutott, ott is működnek a fékek és az ellensúlyok. A demokrácia intézményei nem engedik, hogy a dühöngő nacionalizmus túl sok kárt okozzon. Tessék Görögországra gondolni, ahol most éppen egy szélsőbaloldali párt van hatalmon. Népszavazást szervezett az Unió állítólagos kemény, elnyomó intézkedései ellen, majd három nap múlva sokkal többet bevezetett belőlük, mint amennyi az Unió eredeti terveiben szerepelt. Miért? Mert erős demokratikus intézmények mellett nincs mód hatékony alternatíva felállítására az Unióval szemben. A populizmus a bonyolult kérdésekre egyszerű, szükségképpen torz, alapvetően a múltból származó és nem a jövőbe mutat válaszokat ad. Ezek a próbálkozások, ha véletlenül kormányzati szerephez jutnak, előbb-utóbb megbuknak, ha a demokrácia, az alkotmányos jogállam intézményei egyébként épek. Magyarországon éppen abban különbözik ezektől az országoktól, hogy az Orbán-kormány első intézkedései között számolta föl az alkotmányos jogállamot. Nincsenek tehát intézmények, amelyek megakadályoznák, hogy ez a dühöngő, múltba forduló és valamiféle dicsőséges nagyságot feltételező primitív nacionalizmus ne váljon a nép ópiumává. Optimizmusra az ad okot, hogy a Nyugat soha nem fogja követni a magyar példát.
- A MoMa, az Együtt és a PM most közösen kampányolnak…
- …mi kezdeményeztük.
- Miért nem ülteti közös asztalhoz az alkotmányos minimum az ellenzéket?
- A Modern Magyarország Mozgalom teljes mértékben nyitott a demokratikus erők teljes körű és feltétel nélküli összefogására, mert azt gondoljuk, hogy az Orbán-féle önkényuralom leváltása csak a demokratikus erők összefogásával sikerülhet. Másképpen nem tudjuk helyreállítani az alkotmányos jogállamot. Azt is látni kell azonban, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem mindenki ért egyet abban, hogy mi is legyen a demokratikus minimum után a közös politikai platform. Például a PM nem piacpárti. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a demokrácián túl, még a piacgazdaság és a kapitalizmus helyreállításának alapkövetelményében is egyetértenénk, mert ez nem igaz. Ezért mondjuk mi, hogy az együttműködésnek kizárólag egyetlen ügyet kell a középpontba állítania, az alkotmányos jogállam, a demokrácia helyreállítását. Ennek része egy olyan választási törvény, amely a mai torz és csalásra alkalmat adó, aránytalan választási rendszer helyett visszahozza a régi, kétfordulós, arányos rendszert, vagy legalább közelít ahhoz. Így egyetlen pártnak sem kellene a másikkal kényszerkoalíciót kötnie választás előtt, mindenki emelt fővel képviselhetné a kampányban a maga teljes értékrendjét, programját. Mi például, mint az egyetlen konzervatív és szabadságelvű párt. Magyarországnak egy ilyen jellegű, jobbközép pártra feltétlenül szüksége van. De van itt még valami: a diktatúra körülményei között az uralkodó pártnak módja van befolyásolni az ellenzéki pártok egy részének viselkedését. Módja van megvásárolni az együttműködést, vezetőket, képviselőket, hogy az ő kottájából énekeljenek. Nem olyan könnyű együttműködni, ha nem tudod, ki ül veled szemben. Ebből a szempontból már az együttműködés szép gyümölcse, hogy a plakátokon egymás mellett láthatja a MoMa, az Együtt és PM logóját.
- Elkeseredik, ha nem sikerül elérni a céljait?
- Nem adom fel. Márai Sándorra emlékeztetnék, aki a nácizmus terjedésének megakadályozása végett erősen hiányolta a műveltséggel bíró értelmiség komoly fellépését. "Műveltség meghalt, stop, nihil él" - írta. Ezt nem szabad hagyni, mert akkor nem érdemes élni.
