Fogadjuk el Patyi András érvelését, miszerint az a sok tisztség, amelyet szíveskedik betölteni, a jogszabályok értelmében nem összeférhetetlenek egymással. Már csak azért is jobb, ha elfogadjuk, mert mást úgysem tehetünk. Mondhatjuk ugyan, hogy ez így nem látszik egészen tisztességesnek, de attól még minden marad úgy, ahogy van. Így tehát az a kifogás, amelyet a szocialisták kezdeményeznek a Nemzeti Választási Bizottságnál, teljesen felesleges. Már legalábbis abból a szempontból, hogy változtatna a helyzeten. Felszólamlásuk elbírálója ugyanis az a testület, amelynek elnöke maga Patyi András. Itt aztán körbe is ér a történet.
Ez a sokoldalú férfiú - mondhatnánk, "Egy ember az örökkévalóságnak" (A Man for All Seasons), ha ez a cím nem lenne foglalt Morus Tamásnak és a róla szóló filmnek - kétségkívül rengeteget bír. Ugyanis nem csupán a Nemzeti Választási Bizottság élén áll, hanem főállásban rektora a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek is. Utóbbi tisztségéből adódóan pedig elnöke az Államreform Bizottságnak, amely javaslatokat tesz, véleményez és tanácsot is ad a bürokrácia csökkentésére. E poszt pedig vezetőjévé teszi a Közigazgatási Perjogi Kodifikációs Bizottságnak is, amely előkészíti a közigazgatási perjog „koncepcionális súlyú kérdéseit”. Vagyis például "szakmai álláspontot” dolgoz ki a közigazgatási bíróságok tervére.
Ne akadjunk fenn azon, hogy e láthatóan kiváló elme miképpen birkózik meg ennyi feladattal. Legyen elég annyi, hogy nyilvánvalóan megbirkózik. Kénytelen. Minthogy a kedves vezető ennyire megbízik benne. És ő megszolgálja a bizalmat. A választási bizottság élén például mindig olyan döntésekhez adja a nevét, amelyek összhangban vannak a megbízó (pártunk és kormányunk) álláspontjával. Azon se akadjunk fenn, hogy a törvény szerint a legfőbb választási szerv elnökének teljesen függetlennek kell lennie mindentől és mindenkitől. Leginkább a kormánytól. Miközben Patyi András olyan testületek élén is áll, amelyek éppenséggel nem függetlenek a regnáló hatalomtól, sőt vezetésükre is éppen az kérte fel.
Csak elméletileg tegyük fel, hogy a szocialisták kifogása termékeny talajra hullana és netán Patyi Andrásnak le kellene mondania bizonyos vezetői posztokról (tavaly már elbukott az MSZP kísérlete). Ez esetben sem esnének kétségbe kinevezői és támogatói. Tartalékban rengeteg Patyi András van, akiket talán nem így hívnak és talán nem is foglalkoznak több mint két évtizede a közigazgatási joggal, közigazgatás-tudománnyal. Viszont hasonlóképpen megbízhatóak és kiszolgálnák azokat, akik a fontos posztokra állítják őket.
És pont annyira nem zavarják őket a kifogások, mint a rektor urat. Legfőképpen pedig nem érdekli őket, hogy nem elég összeférhetetlennek lenni, annak is kell látszani.
