Már régóta nem tényező, de a hatalmon lévőknek még mindig ő jelenti a fő ellenséget. Természetesen Gyurcsány Ferencről van szó. Arról az emberről, aki egykor az egyetlen méltó ellenfele volt Orbán Viktornak, tévévitájukban pedig egyértelmű győzelmet aratott felette. A kedves vezető, meg az őt körülvevők pedig sosem bocsátják meg ezt. Akkor sem, ha évek fáradságos munkájával sikerült őt lehetetlenné tenni. És akkor sem, ha ehhez a karaktergyilkossághoz az érintett - rengeteg hibás lépésével, tévedésével - maga is jelentősen hozzájárult. Hihetnénk, hogy több mint hat évvel az "emútnyócév" után már vége lehetne a Gyurcsány-fóbiának. Ám szinte hetente kiderül, hogy egyáltalán nem.
Tehát mindenért a volt miniszterelnök a hibás, utólag, sőt feltehetően sok évvel előre is. Szép példája ennek az a dal, amelyet az 56-os forradalom méltó megünneplésére készítettek. Már legalábbis szándékaik szerint. Mióta bemutatták, csak a szerencsétlenkedés van vele. Nem elég, hogy először halszagú Magyarországról énekelt a kezdő kórus, még az is kiderült, hogy a zene a szerző régebbi művéből való. Ráadásul már hetek óta képtelenek megmagyarázni, miért adtak ki rá - állítólag - 50 milliót, ha szinte minden ingyen volt. Már Schmidt Mária, az 56-os emlékév kormánybiztosa utalt korábban arra, hogy itt a "baloldali-liberális-jobbikos" médiatengely összehangolt támadásáról van szó. (Mi másról, bár a két szemben álló oldal nyilván kikéri magának, hogy így összehozzák.) De a Terror Háza főigazgatója itt nem állt meg. Arra is figyelmeztetett, nehogy bárki elfelejtse, "hogy tíz évvel ezelőtt a mostani 60. emlékévet támadó liberálisok semmi kivetni valót nem találtak az ünnepen a védtelen tömegbe lövető Gyurcsány-kormány tevékenységében". Ha pedig a kormánybiztos így megadta az alaphangot, lehet őt követni. Azon senki se akadjon fönn, hogy a néhány éve még "szemkilövető" gyurcsányozásból a mostani évfordulóra már "a tömegbe lövetés" lett, az emlékezet kopik, ezt még tovább is lehet fokozni, a 70-iken talán koszorúzni is fogják a húsz évvel korábbi tömeggyilkosságok áldozatainak emlékművét.
De ezek után senki se csodálkozzon, hogy az emlékdallal kapcsolatos emberminisztériumi közleményben is előkerül Gyurcsány neve. Egy képviselői kérdésre adott válaszban ugyanis Rétvári Bence államtitkár ugyan konkrétumokat nem árul el a "halszagú mű" keletkezéséről, viszont készséggel eljut az erkölcsi tanulságokig (és magasságokig). Szerinte "2006-ban nem nyílt mód az 1956-os forradalom és szabadságharc méltó megünneplésére, az 50. évforduló a Gyurcsány Ferenc vezette kormány döntései okán kudarctörténetté vált". Így, egyszerűen. Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy különböző rendszerek saját ideológiájuknak megfelelően magyarázzák a múlt eseményeit. Általában a régmúltét. Az már a jelenlegi hatalomra jellemző, hogy tíz éves távlatban is képes átírni a múltat. Mintha már senki nem élne, aki emlékezhet, mi is történt valójában, avagy mintha mindenkit hülyének néznének.
A történethez aztán a királyi hírügynökség is hozzátette a magáét, bár pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy elvette. Kerestük ugyanis a Magyar Távirati Iroda hírei között az Emmi közleményét, de nem találtuk. Csak a hvg.hu írta meg a történetet, ott olvasható teljes terjedelmében a minisztérium - Rétvári Bence által jegyzett - válasza is. Ami csak azért furcsa, mert a hatalom reagálásait gond nélkül ki szokták adni. Inkább az a jellemző, hogy az olyan eseményeket, amelyek kínosak lehetnek a rendszer számára, csak akkor tálalják a hírfogyasztóknak, amikor van már hivatalos állásfoglalás. Ilyenkor az egész történetet csak abból lehet visszakövetkeztetni, vagy még abból sem. De ez éppúgy nem zavarja a hírügynökséget, mint az, hogy az internet korában semmi sem marad titokban.
Hogy Rétváriék esetében csak figyelmetlenségről van-e szó, vagy másról, egyelőre kérdéses. Az ugyanis nem lehet, hogy a gyurcsányozásból lett elege a nemzeti hírügynökségnek, amely szolgai módon teszi közzé a hatalom legblődebb közleményeit, nyilatkozatait is. Ezekből pedig nem kevés akad, szinte naponta. Lapunk 13. oldalán bőven találnak példákat az ilyenekre és az összeállításból az is kiviláglik, hogy - Szentpéteri Nagy Richárd szavaival - működik a "reagálógyár".
Az pedig pontosan a kommunikációs stratégia szegénységét jelzi, hogy a Fidesz és a beszédre kijelölt emberei még mindig leginkább a visszamutogatásban jeleskednek. Bár az kétségkívül őket igazolja, hogy a híveknek gyakran ennyi is elég. Nem kellenek érvek, vagy különleges megfogalmazások, csak utalni kell a szocialista kormányok - állítólagos, vagy valós - bűneire, meg kell említeni, mi minden nem történt, vagy történt másképp, mint napjainkban, aztán fel kell idézni Gyurcsány és (bűn)társai nevét, kész is van a napi penzum. Aztán a következő nap lehet elölről kezdeni. Különös tekintettel a kedves vezető jelenlegi kedvenc témájára, a népszavazásra. Ami újabb lehetőséget nyújt az amúgy sem brillírozó ellenzék befeketítésére. Már odáig is eljutottak, hogy aki nem megy el szavazni - és persze nem jelöli be a nemet -, az nem is demokrata. Mondják azok, akik évek óta igen furcsa módon értelmezik a demokráciát.
Végül is nem meglepő, hogy még mindig a gyurcsányozásnál tartanak.
