Trump a júliusi republikánus elnökjelölő gyűlés óta zuhanórepülésbe kezdett, a konvenció után alig nőtt a támogatottsága, azóta pedig egymást követték melléfogásai. Másodszor is kénytelen volt átszervezni kampányát, de már az előző gárda is arra panaszkodott, hogy önfejű jelöltjük nem fogadja meg tanácsaikat. „Az vagyok, aki vagyok!” – ez a vagdalkozó milliárdos egyik kedvenc mondása. A kampány végét jósolni ugyan korai lenne, hisz hátravan két és fél hónap, három elnökjelölti és egy alelnökjelölti tévévita, így még lehetnek fordulatok bőven.
Barack Obama elnök mindenesetre óvta az elbizakodottságtól a demokratákat. Egy adománygyűjtő összejövetelen a minap figyelmeztetett, hogy – bármennyire is biztatóan alakulnak a közvélemény-kutatási adatok – nem vehető biztosra Clinton győzelme. Ha a demokrata aktivisták az egyes államokban nem tesznek meg mindent a párt szavazóinak mozgósításáért, kínos meglepetések is érhetik a pártot.
A túlfélen a jelek szerint nő az elégedetlenség. 120 republikánus személyiség, köztük két kongresszusi képviselő írta alá azt a levelet, amelyet e hét elején adtak át Reince Priebusnak, a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) elnökének. Azt sürgetik, hogy – tekintettel Trump halványuló esélyeire – az RNC ne támogassa a továbbiakban a milliárdost, hanem inkább a veszélyben lévő képviselőházi és szenátusi republikánus posztok védelmére csoportosítsa át a forrásokat.
(Ez nem lenne példátlan eset, hisz 1996-ban, amikor az akkor hivatalban lévő demokrata elnök, Bill Clinton ellenében a veterán szenátort, Bob Dole-t indították, ugyanez történt. Amikor világossá vált, hogy Dole szenátor aligha tud nyerni, az RNC tehát inkább a kármentéssel foglalkozott.) A wisconsini Reid Ribble és a virginiai Scott Rigell a levél aláírásával nem vállalt nagy kockázatot, mivel mindketten nyugalomba vonulnak az év végén.
A Real Clear Politics honlap több felmérésből átlagolt adatai szerint Clinton országosan hat százalékkal vezet (47,2-41,2 az állás), négyes versenyben (ha a libertariánusok és a zöldek elnökjelöltjéről is kérdezik a szavazókat), szintén biztos a volt First Lady előnye, 43,5 százalékot érne el, míg Trump csupán 37,3 százalékot. A „billegő államok” jórészében Clinton még nagyobb fölénnyel áll az élen: Pennsylvaniában 11, Michiganben 10, Wisconsinban 9, de még a Trump kedvenc államaként emlegetett Floridában is legalább 5 százalékkal vezet.
A győzelemre esélyes elnökjelölt kétségkívül nagyban segíti a többi jelöltet, hisz a szavazók ritkán osztják meg a voksukat. Tehát ha a demokrata elnökjelölt mellé teszik az x-et, akkor általában a képviselő- és szenátorjelöltek közül is inkább a demokratára voksolnak. Akik viszont republikánus elnökjelöltre szavaznak (jelen esetben Trumpra), azok várhatóan republikánus kongresszusi honatyákat részesítenek előnyben.
A Washington Examiner hetilap által közölt adatok szerint 2012-ben a 435 képviselőházi választókerület közül mindössze 26-ban fordult elő, hogy a szavazók megosztva voksoltak, demokrata elnökjelöltre, de republikánus szenátorra vagy képviselőre. Ez a képviselői helyek alig hat százalékánál történt meg. 1996-ban még 25, 2000-ben még 20 százalékban adtak le a választók megosztott szavazatot. Az utóbbi években azonban az Egyesült Államokban is erősödött a polarizálódás, mélyültek az ellentétek demokraták és republikánusok között.
Trump kezd lemaradni azokban az államokban is, amelyeket Obama 2012-ben elnyert, de most visszafordíthatónak gondoltak, Floridában, Ohióban, Iowában is gyengül a támogatottsága. Ezekben az államokban a republikánus szenátorok messze jobban állnak, mint a milliárdos elnökjelölt. Hasonló a helyzet Nevadában, ahol a volt demokrata kisebbségi vezető, Harry Reid szenátusi helyéért folyik a harc. Az ottani republikánus jelölt, Joe Heck mellett komoly összegeket mozgósított a Republikánus Párt, így jobb esélyekkel indul, mint Trump maga. Nevada az egyetlen szenátusi hely, amelynek elnyerésére a republikánusok esélyesek lehetnek, de a posztot évtizedekig Reid birtokolta, ezért igen erős ott a demokrata kampánygépezet.
Jelenleg 54 republikánus és 44 demokrata szenátor tagja a száztagú testületnek, két független szenátor pedig a demokratákkal szavaz. A Capitolium 1994 óta megjelenő lapja, a The Hill elemzésében azt írja, hogy a demokratáknak jó esélyük nyílhat a szenátusi többség visszaszerzésére novemberben. Már csak azért is, mert ezúttal 24 republikánus helyet kell megvédeni, s csupán 10 demokrata szenátusi hely van versenyben.
Trump elnökjelöltsége mellett ez nagyon kemény, szinte reménytelen küzdelem lesz a republikánusoknak. Nem csoda, hogy közülük mind többen tudatják: elhatárolódnak a vállalhatatlan jelölttől. Az egyik utolsó ellenpélda New Hampshire, ahol Clinton 17 százalékkal előzi meg Trumpot. Az állam republikánus szenátora, Kelly Ayotte mégis szinte az utolsó republikánus jelölt, aki még nem tagadta meg az ingatlanmilliárdost.
Ayotte emiatt kínos helyzetekbe került. Részt vett például egy futóversenyen, ahol több Trump-maszkot viselő környezetvédelmi aktivista loholt a nyomában, emlékeztetve, hogy egy rasszista, klímaváltozást tagadó, erőszakot hirdető politikust támogat. Ayotte ellenfele New Hampshire állam demokrata kormányzója, Maggie Hassan, aki jelenleg egy százalékkal vezet.
A demokratáknak öt plusz szenátusi helyet kell megszerezni a többség megszerzéséhez a száztagú testületben (négy is elegendő, ha megtartják a Fehér Házat, a szenátusban a döntő szavazatot ugyanis mindig a hivatalban lévő alelnök adja le). New Hampshire mellett Ohio és Pennsylvania államban is jó esélyt látnak a győzelemre. Versenybe került Indiana állam is, ahol újra indul egy volt demokratikus szenátor, Evan Bayh – egy úgynevezett „kék kutya”, azaz konzervatív demokrata. Bayh-t jól ismerik, 1989-97 közt az állam kormányzójaként szolgált, 2008-ban Joe Bidennel versenyben volt az alelnöki posztért. (Mellesleg 9 millió dollár készpénze van a verseny megvívásához.)
A washingtoni képviselőháznak 435 szavazati joggal rendelkező tagja van. A republikánusok 2010-ben szerezték meg a többséget, jelenleg 247 republikánus és 186 demokrata képviselő ül a képviselőházban. (Két hely betöltetlen.) Ezt a republikánus fölényt ledolgozni szinte reménytelennek látszik. A The Hill szerint a múlt század harmincas évei, a nagy világválság óta ez a legnagyobb republikánus többség, amely egyfelől a választókerületek határainak átrajzolásával jött létre, másfelől pedig annak ellensúlyozására, hogy már nyolcadik éve demokrata az elnök.
Idén a demokratáknak legalább plusz 30 helyet kellene elhódítaniuk a képviselőházi többség átfordításához. A Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) becslései szerint akár 40-60 helyen is jók az esélyeik. (A képviselők többsége két évenként simán megőrzi mandátumát.) A demokraták hat kompetitív képviselői helyet védelmeznek, s 27 sebezhető republikánus körzetben lehet esélyük az áttörésre, a Cook Political Report elemzése szerint. Ha Trump veszít, ezt a 27 mandátumot is nehéz lesz a republikánus jelölteknek megőrizni.
Szakértők ostorozzák a demokrata pártvezetést, amiért nem készültek fel arra az esetre, hogy ilyen gyenge lesz a republikánus elnökjelölt. Ha előre látták volna, hogy így alakul a helyzet, akkor sokkal több erős jelöltet állíthattak volna a kompetitív republikánus körzetekben. Sok helyen csak másodvonalbeli jelöltek indultak, akiknek kevés a pénzük. Igaz, még nem késő, hogy meggyőzzék a demokrata donorokat, érdemes a zsebükbe nyúlni.
A Washington Post a DNC egyik tisztviselőjét idézte, aki szerint a képviselőház bevételére akkor lenne legjobb esélyük a demokratáknak, ha netán Trump lenne az elnök. Akkor a 2018-as félidős választáskor biztosan fordulna a kocka a kongresszusban.