Szófukar javából a Fidesz, amidőn az ellenzék bírálataira reagál. A leggyakrabban elég egyetlen mondat, néha akár kettő is, bezzeg a baloldali kormányzások idején ezt és ezt a galádságot követték el. A szóvivő időt sem hagy senkinek, emlékszik-e rá vagy sem, a módszer a fejbekólintás. Nem annak címezik az üzeneteiket, akik gondolkodnak, végigpörgetik magukban, hogyan is volt annak idején, hanem azoknak, akik töprengés nélkül mindent befogadnak. Nem minőségi szavazó kell, hanem tömeges.
Viszont ha a másik fél azzal reagál erre a gyakorlatra, hogy csokorba szedi, milyen is lehet a hangulat a kormánypárt táborában, kész a válasz erre is: találgatások, föltételezések, tessék bizonyítani! Halljuk a tényeket, ide az asztalra a kézzel foghatót, ha nincsenek, egyértelmű a rosszindulat, a ferdítés. Hamisítanak. Terjed a hír, hogy akadnak immár nem is kevesen a Fidesz táborában, akik aggódva hallják a korrupciós eseteket, föltételezik, nem csak zörög a haraszt, illenék komolyan venni az egyes leleplezéseket, mert a végén nagy baj lehet belőlük. Lárifári az ilyen elképzelés! Ki venné komolyan, hogy akadnak, akik például Lázár János stílusát már szorongva figyelik, hiszen Gulyás Gergely, az „igazán komoly”, a gentleman, megcáfolhatatlanul cáfol. A francia közmondás magyar változata - becstelen, aki rosszra gondol elve - lesöpör minden föltételezést.
És akkor egyszerre váratlanul robban egy bombácska. Persze gyanús ez is, hiszen a másik oldal lelt rá, arra sincs adalék, honnan. A Népszabadságban Csuhaj Ildikó bukkant a nyomára, nem is akárhol, Kövér László házelnök köreiben. Úgy értesült, hogy ez az "impulzív politikus" már maga is idegeskedik, aggasztják a „szállongó hírek”, túlságosan is nagy a kapzsiság a jelenlegi kormánytábor berkeiben. Ahogyan sejteni lehet, még Orbán Viktor közvetlen családi környezetében is. Nem kellően ellenőrzöttek a közbeszerzések, könnyű prédának vélik ezeket a pénzeket, már-már szemérmetlen nyíltsággal szabadulnak rájuk a hiénák, csak úgy ömlenek a forint milliárdok (már nem is a milliók!) a közösből a família és a hozzá közelállók bankszámláira.
Kövér Lászlót állítólag e hírek kezdik fölöttébb nyugtalanítani, és állítólag azt tervezi, hogy hamarosan magához Orbán Viktorhoz fordul, neki szándékozik kifejteni keserveit. Említettem volt, hogy a házelnök impulzív ember, magyar fölfogásban túl ösztönös, néha túlzottan is elragadja a hév, a szóhasználata eléggé erős, de eddig ez inkább akkor volt észlelhető, amikor pulpitusáról az ellenzéket ostorozta. Elvbarátaival rendszerint elnézőbb, béketűrőbb. Hihető, hogy fölülkerekedett benne a határtalan lelkiismeret, és hazapillant?
A kétkedésre az ad okot, hogy saját szavai szerint magához Orbán Viktorhoz óhajt fordulni, neki készül kiönteni szíve búját, bánatát. Mert benne határtalanul bízik, minden gyanún fölülállónak tartja, „patyolat tisztának”, akitől mérföldnyire távol áll minden kísértés. Habozik azért, hogy egyáltalán elmenjen-e hozzá, olyan magasan trónol, hátha el se jutnak hozzá a szállongó hírek, nem hinné el őket talán neki se. Egyébként Kövér László maga is észrevehetne, nem egészen így van, hiszen nem egyszer hallhatta a T. Házban, hogy a miniszterelnök milyen indulatos szavakat használ, hovatovább Orbán rendszeresen goromba hangon reagál a kétségtelenül nem mindig simulékony ellenzéki megszólalásokra. Ha a pártelnök-miniszterelnök csakugyan minden gyanú fölött állna, elérhetetlen magasságokban trónolna, talán jobban tudná kezelni az indulatait is.
De a tapasztalat nem ezt mutatja. A Kövér-féle vakhit inkább arra utal, hogy a házelnök a vezéri felsőbbség bűvöletében él, nem föltételezi (vagy nem meri föltételezni sem), hogy a Fidesz politikája sem különb a nyers hétköznapi gyakorlatnál, illenék odafigyelni azokra a szállongó hírekre is, amelyek a legmagasabb körökben is észlelik a kapzsiság jeleit. Egyre többen suttogják, feltételezik, hogy az utóbbi néhány esztendőben Orbán Viktor az ország leggazdagabb embere lett, magánvagyona - legyünk jó szándékúak: a közös családi kassza - forint milliárdokban mérhető. Ettől nagyon nehéz elválasztani azokat a fejlesztéseket, amelyeket a "birodalom" székhelyén, Felcsúton valósítottak meg az ország pénzéből. Ebben az egykori porfészekben lehet nyakló nélkül beruházni, magánvasutat építtetni, ha túlságosan rövidek a sínpárok, meghosszabbíttatni akármeddig, hadd vigye a hírt, ez nem magánvasút, a falué. De hol találni közel s távol másutt hasonlót? És ha a listába belevesszük a hajdani gázszerelő-polgármester vállalkozásainak hízását, aligha pusztán kósza föltételezés, hogy a háttérben a korrupció fialja a milliárdokat.
Kövér László, mint állítja a fáma, véglegesen még nem döntötte el, valóban kér-e miniszterelnöki audienciát, ahol részletesen kifejtheti aggályait. Még nem tudni, kitálal-e, vagy csupán azért reppentette föl ezt változatot, hogy fölhívja a figyelmet néhány magas rangú pártbeli politikustársa kétes üzelmeire? Lázár János gyanúsan jól értesült baráti körére, vagy arra a másik "patyolat tiszta" úrra, Rogán Antalra. Nem telhet el nap, hogy a lapok botrány rovatában ne szerepeljen valamilyen kétes ügy kapcsán a propaganda miniszter neve.
Bonyolult história.
