Állami ünnepünk közeledtével lesznek, akik valamilyen érdemkeresztet kapnak, másoknak Bessenyei Györgyről, Móra Ferencről, Pauler Gyuláról, vagy éppen Szinnyei Józsefről elnevezett díjat tűznek a mellére. E névadók alapján következtetni lehet, a kitüntettek milyen munkásságukért számíthatnak az elismerésre.
És akkor belém hasított: hogyan nem gondolhattak eddig a Nemzeti Együttműködés Rendszerének bölcs vezetői arra, hogy Harrach Péterről is díjat nevezzenek el? Nincs se közel se távol politikai életünkben más, aki e nagyszerű férfiúnál többet tett volna a nemzet bosszantásáért. Éltes kora ellenére időt, fáradtságot nem kímélve azon fáradozik, hogyan törjön borsot orrunk alá. Emlékszünk még a teljes vasárnapi boltzárra? Hogyne emlékeznénk. Az ájtatos szavú politikus meg akart győzni minket, hitetleneket, hogy a nemzet érdeke azt kívánja, vasárnap templomba járjunk, ne a pénz istenének, a vásárlás szenvedélyének áldozzunk. De mi nem értettünk a szóból, és addig akadékoskodtunk, amíg végül újra ki kellett nyitni a fogyasztás bűnös templomait.
Tiszteljük hát Harrach Péter kitartását! Szent ember ő, kinek lelkében mélyen él a küldetéstudat. Történelmünk egyik dicső epizódja emlékére III. Kallixtusz pápa Imabullájában úgy rendelkezett, legyen déli hangszó, s akkor mindent félretéve mondjuk el az Úr imádságát. Harrach hát joggal akarja összekötni a harangszót, a boltok bezárásáért indított újabb elkötelezett rohammal. Aki az ima után nyitva tart, fizessen büntetést!
Ne habozzunk! Gyorsan alapítsuk meg a Harrach Péter Nemzeti Bosszantás Díját. Az első medált mindjárt ítéljük neki!
