Az ingatlanmilliárdosnak az újabb botrányos állítás bedobásával alighanem az volt a célja, hogy elterelje a figyelmet egy előző baklövéséről, az Irakban elesett muzulmán katona szülei elleni, balul elsült kirohanásáról. Barack Obama elnök azonban – nyári vakációja előtt, a Pentagonban tartott utolsó sajtóértekezletén – személyesen reagált Trump kijelentéseire.
„Nevetséges az az állítás, hogy meg lehetne hamisítani az amerikai elnökválasztás eredményét. Az Egyesült Államok, ahogy mindig, nagyon komolyan veszi felelősségét a választási folyamat ellenőrzéséért és integritásának megőrzéséért” – szögezte le Obama. Trump állítása komolytalanságának érzékeltetésére pedig hozzátette: az iskolaudvaron a gyerekek sem kezdenek el csalást kiáltani addig, amíg az eredményt még ki sem számolták.
A július végi, Philadelphiában rendezett, demokrata elnökjelölő konvenció előtt derült ki, hogy meghackelték a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) szerverét, s bizalmas e-mail-üzeneteket tulajdonítottak el. A honlap feltörését az FBI vizsgálja, annyit már jeleztek, hogy gyanújuk szerint orosz hackerek törhettek be a DNC rendszerébe.
Ha ez bebizonyosodna, az azt jelezné, hogy első alkalommal egy külföldi hatalom befolyásolni akarná az amerikai elnökválasztás kimenetelét. A kibernetikai támadások elleni fellépést már jó ideje prioritásként kezelik Washingtonban, Barack Obama a 2017-es pénzügyi évre 19 milliárd dollárt különített el a kíberbiztonság megerősítésének céljára.
Nem csoda hát, hogy Trump jókora felzúdulást váltott ki, amikor a hackertámadás kapcsán megszólalt, s arra biztatta Vlagyimir Putyint – tehát egy külföldi állam vezetőjét –, hogy törjenek be vetélytársa, Hillary Clinton demokrata elnökjelölt szerverébe, s keressék meg (ha már meg nem találták), a volt külügyminiszter letörölt, magánjellegű leveleit, amelyekbe a republikánusok nagyon szeretnének betekinteni.
Trump „beszólása” világosan jelezte, hogy a republikánus elnökjelölt nem igazán képes felmérni egy esetleges külföldi hackertámadás veszélyességét, illetve arra, hogy ez a rizikó szemében másodlagos a demokrata ellenlábasa elleni támadás fontosságához képest.
Hogy a Fehér Ház nem vette tréfára a republikánus jelölt vádaskodásait, azt jól mutatja, hogy a múlt héten a belbiztonsági tárca vezetője, Jeh Johnson is sajtóértekezletet hívott össze, s közölte: az Obama-kormányzat fontolóra vette, hogy az amerikai elektronikus szavazási rendszert „kritikus infrastruktúrává” nyilvánítja. Jelenleg 16 területet sorolnak ebbe a kategóriába.
A tárca meghatározása szerint a kritikus infrastruktúra olyan eszközökre, rendszerekre, hálózatokra vonatkozik, amelyek alapvető fontosságúak az Egyesült Államok számára, s megbénításuk, megsemmisítésük nemzetbiztonsági, nemzetgazdasági vagy közegészségügyi kockázatot jelentene. A belbiztonsági tárca honlapjáról leolvasható, hogy a védelmi ipar, a vegyipar, a kereskedelmi hálózatok, a kommunikáció, a nagy víztárolók, az energiahálózat, az élelmiszerellátás, a pénzügyi szolgáltatások egyaránt kritikus fontosságúnak minősülnek.
Johnson emlékeztetett, hogy a 2000. évi elnökválasztás újraszámlálási vitái nyomán új bizottságot hoztak létre a szavazási rendszer felügyeletére, az esetleges technikai hibák kiküszöbölésére, s magasabbra tették a lécet, de az azóta eltelt időben új biztonsági kihívások keletkeztek. Bonyolítja a helyzetet, hogy legalább 9 ezer különféle szövetségi állami, megyei, helyi testület illetékességébe tartozik a szavazási rendszer működtetése. A belbiztonsági miniszter mindazonáltal igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy a választási eredmények manipulálásától nem kell tartani.
A 2000. évi elnökválasztáson Bill Clinton alelnöke, Al Gore és a republikánus oldalról George W. Bush mérkőzött meg egymással. Emlékezetes módon a választás Florida államban dőlt el, ahol végül rendkívül szoros eredménnyel, alig 538 szavazattal ifjabb Bush nyert, a végeredmény azonban több mint egy hónapig kétséges volt, az újraszámlálást viszont a legfelsőbb bíróság leállította, noha számos rendellenességre derült fény. Nem utolsó sorban arra, hogy sok választó nem tudott megbirkózni a bonyolult szavazólappal, illetve a mechanikus, lyukasztós szavazógépekkel.
Amint a US News and World Report emlékeztetett rá, az Egyesült Államok már 1975 óta vizsgálta az elektronikus szavazás lehetőségét, de csak 2002-ben, Georgia államban próbálták ki először. Akkor fogadták el a Help America Vote törvényt, amely 4 milliárd dollárt tett elérhetővé a szövetségi államok számára szavazási rendszerük modernizálására. Ezután számos állam áttért az elektronikus szavazógépek használatára, bár azóta már az új rendszer problémái is kiütköztek.
A 2004 novemberi választáson például Észak-Karolinában egy rendszerhiba miatt 4438 szavazat elveszett egy Unilect típusú szavazógépen – ám arra soha, semmikor nem akadt példa, hogy valaki kívülről, csalási szándékkal manipulálni akarta volna a rendszert.
2006-ban viszont a Princeton egyetem két informatikus professzora, Ed Felten és Andrew Appel bebizonyította, hogy egy hozzáértő programozó 7 perc alatt feltörheti egy szavazógép biztonsági rendszerét. Ők egy Sequoia AVC Advantage gépet vásároltak meg 85 dollárért, s a céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet a rendszer sebezhetőségére, hisz ez az egyik legrégebbi, legkevésbé megbízható típus volt. Igaz, a modernebb, Diebold rendszerrel is bőven akadtak problémák. A princetoni kutatók véleménye szerint – írta a Politico Magazin – a szavazógépek jóval kevésbé védettek, mint a választók iPhone-jai.
Nevada állam például már 2004 óta megköveteli, hogy az elektronikus gépen leadott szavazatokat kinyomtatva, szavazói megerősítéssel megőrizhessék, így kétely esetén manuálisan is lehetséges az újraszámlálás. E példát számos államban követték. Gondot jelent az is, hogy a gyártók féltékenyen őrzik szoftverjeiket, amelyek már messze nem felelnek meg a mai előírásoknak. Egy 2015-ös jelentés szerint az 50 amerikai állam közül 43-ban tíz évnél régebbi szavazógépeket használnak, s a modernizálás komoly anyagi forrásokat tenne szükségessé.
A Voice of Amerika rádió Trump vádjai kapcsán több választási szakértőt is megkérdezett, tartanak-e a rendszer manipulálásának lehetőségétől. Margaret Jurgensen, a Maryland állambeli Montgomery megye választási tisztviselője úgy vélte, aki ilyesmit feltételez, az nem tájékozódott még a rendszer működéséről. John Fortier, a washingtoni központú Bipartisan Policy Center demokrácia-projektjének igazgatója rámutatott: „A republikánusok a biztonság, a demokraták a hozzáférés miatt aggódnak inkább.”
A republikánusok például szigorítanák a választói regisztrálást, a demokraták ugyanakkor könnyítenék azt, mondván: az lenne a cél, hogy minél többen élhessenek választójogukkal. Vita folyik például arról, megköveteljék-e a fényképes személyazonosítást. A kisebbségi szavazók és a fiatalok esetében gyakrabban fordul elő, hogy nincs náluk a megfelelő igazolvány, így csak ideiglenes szavazatot adhatnak le, viszont nagyobb valószínűségben szavaznak a demokratákra. Három államban, Észak-Karolinában, Texasban és Wisconsinban épp múlt héten utasította el a bíróság, hogy szigorítsák a regisztrálási szabályokat, mivel úgy találták, fennáll a veszély, hogy ezzel sok embert megfosztanak a szavazati jogától.
A bíróság azt is hangsúlyozta, hogy alig-alig van példa ilyen típusú visszaélésre. Egy 2014-es tanulmány szerint 14 év alatt egymilliárd leadott szavazatból 31 alkalommal fordult elő, hogy hamis igazolvánnyal próbált valaki szavazni.
