Elképesztő az az iram, amelyet a mai magyar konzervatív elit követ a meggazdagodás útján. Gomba módra nőttek ki a társadalomból a megtollasodott fideszesek, s lettek bankárok, ipari-kereskedelmi vállalkozók, nagybirtokosok. Ám, ha áttanulmányozzuk vagyonosodási bevallásaikat, valódi anyagi helyzetükre kevés támpontot kapunk. Mérhetetlenül szemérmetlenek, mind a földi javak gyűjtésében, mind annak beismerésében, illetve tagadásában. A bátorítást nyilván fölülről kapják. Nehéz megállapítani, hogy az Orbán család mekkora vagyont gyűjtött össze, mióta hatalomra kerültek. Ki hiszi komolyan, hogy a politikusok nagy értéket képviselő ingó- és ingatlanaikat állami fizetésükből és a rokonok, barátok kölcsöneiből rakosgatták. össze. Mészáros Lőrinc sem gázszerelésből lett milliárdos. Bár az sem kevés, amit legálisan kapnak, de abból "csak" nagyon jól lehet élni, meggazdagodni nem. Az eredeti tőkefelhalmozás klasszikus esetének egy sajátos variációjával állunk szemben, amikor a lakosság leigázói a pauperizmus határáig kopaszítják meg az (ős)lakosságot. A legnagyobb baj nem az, hogy a felül lévők kifosztják az államot és az állampolgárokat, hanem, hogy a megkopaszított milliók tűrik a fentiek immorális garázdálkodását, sőt (ha hinni lehet a statisztikai adatoknak) a megkérdezettek közül egyre többen szavaznának Orbánékra. Morognak a politikusok gazdasági manipulációi miatt, de annyira félnek a démonizált ellenségtől, hogy még mindig őket támogatják.