Az 1943-as születésű Laux József a gimnáziumban kezdett komolyabban dobolni. Egy ideig a pályakezdő Benkó Dixieland Bandben játszott, majd gyerekkori barátjával, Kóbor Jánossal 1962-ben megalapította az Omegát. 1970-ben megválasztották az év legjobb dobosának, s ekkor – az énekes-billentyűs Presser Gáborral, a gitáros Barta Tamással és a basszusgitáros Frenreisz Károllyal – létrehozta az új magyar „supergroupot”, az LGT-t.
Öt lemez után, 1976-ban az Egyesült Államokba távozott, s csak a rendszerváltás után költözött haza. Aktív muzsikusból fokozatosan zenei menedzser, üzletember lett. Olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Quincy Jones, Frank Zappa és Bryan Adams. Amikor életútinterjút készítettem vele, így fogalmazott: „a zene mindig a maga teljességében érdekelt, és nagyon vonzónak találtam a produceri munkát. Szerencsém volt, mert viszonylag korán bekerülhettem a leghíresebb kaliforniai stúdiókba, ahol világsztárok lemezeit rögzítették és keverték. (...) Később, a nyolcvanas években a születő videoklip-iparba is bekapcsolódtam, majd saját produkciós irodát és kiadót alapítottam.”
A '80-as évek legvégén hazatérve saját nevét viselő, amerikai bestsellereket forgalmazó könyv- és videókiadót alapított. A zenei életben nem akart újra részt venni, mert úgy vélte, a rendszerváltás után a multinacionális kiadók és a kereskedelmi rádiók elnyomják, szinte bojkottálják a magyar muzsikusokat.
Elkeseredését örömzenéléssel igyekezett oldani: Laux and Cream Cheese néven saját zenekart, valamint jazz-triót alapított. Benkó Sándorral együtt ő hívta haza elsőként Louis Armstrong utolsó klarinétosát, a magyar származású Joe Muranyit, akivel közös lemezt is készített. 2008-ban sokoldalú tevékenységét a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. Tartotta a kapcsolatot omegás barátaival, akik a napokban, a balatonfüredi szívkórházban örökre elbúcsúztak tőle.
