Nagy-Britanniában most először bukkantak 5. és 6. századi fontos épületek maradványaira. A régészek egy méter vastag, kőművesek által felhúzott falakat, lépcsőket és palakövekből jól lerakott padlózatokat tártak fel. Mintegy tucatnyi épület maradványaira bukkantak, néhány közülük viszonylag nagy volt. Kettő például 11 méter hosszú és négy méter széles lehetett.
Az épületekben a kelta királyság elitje lakhatott. A feltárt régészeti leletek - köztük üveg- és agyagedény-maradványok - arra utalnak, hogy a királyság Törökország nyugati részéből érkezett borokat, a Földközi-tenger észak-afrikai térségéből beszerzett olívaolajat fogyaszthatott. Az élelmet a Törökország nyugati részéből és Észak-Afrikából érkezett, finoman megmunkált edényekből fogyasztották el, a bort frank földön készített üvegkupákból itták.
A lehetséges palota a legfényűzőbb volt az Atlanti-óceán partján fekvő Tintagel hegyfokán állt épületek között. A többi épületben valószínűleg kézművesek, katonák és az uralkodó más alattvalói lakhattak. Az épületeket valamikor az 5., vagy a korai 6. században építhették, a korai hetedik században viszont a térség hanyatlásnak indult.
A régészek eddig nem találták nyomát valamiféle katasztrofális pusztulásnak, az azonban köztudott, hogy a 6. század második felében és a 7. században rendszeresen pusztított a pestis egy kora középkori változata a Földközi-tenger térségében, amely minden bizonnyal a Brit-szigeteket is elérte. Elképzelhető, hogy az egyesek által sötét kornak nevezett kora középkor Tintagelje inkább a pestis miatt hanyatlott és nem politikai vagy katonai konfliktus miatt.
A szakemberek szerint a felfedezés újraélesztheti a vitát a legendás Artúr királyról, aki a középkori történetek szerint Tintagelben foganhatott.