A vita, amely a könyvkiadók és a föllelkesült NAV között folyik, felmérhetetlen kulturális következményekkel járhat. A NAV büntetne, a kiadók védekeznek, a jog értelmezése viták szülője. Ha a harcban a könyvkiadás veszít, annak eredményét részletesen felsorolták a lapok, jóformán lehetetlen lesz könyvet kiadni. Egy gyászos következményéről eddig nem esett szó: a könyvek szerzőinek, fordítóinak teljes ellehetetlenítéséről. A legtöbb kiadó már eddig sem volt képes honoráriumot fizetni. Az átkos szocializmusban szerződést kötöttek az íróval, melyben megállapították a sor- vagy ívdíjat, esetleg előleget folyósítottak, de a könyv megjelenése után mindenképp fizettek. Ma ez a legritkább eset. Hírek szerint a Fekete György vezette akadémia bővelkedik anyagiakban, a Kerényi-féle sorozat sem szűkmarkú, de egyéb helyen a szerző saját könyvéből kap több példányt pénz helyett. A jelszó: így több tiszteletpéldányt oszthat szét (természetesen ő fizeti a postaköltséget is). Ez a harc a kultúra és a haszonra orientált magatartás undorító csatája.
Az a mentalitás rejlik hátterében, amely a mai magyar oktatás- és kultúrszemléletre jellemző. az oktatási államtitkár legsűrűbben idézett mondata, miközben alapvető tantárgyak kinyírásáról kérdezik: „Majd megoldják!” Ne tanulj földrajzot, de ha mégis, futkározhatsz különféle tanintézmények között. Ne akarj könyvet a kezedbe venni, nem lesz senki, aki megírására és kiadására vállalkozik. Szemünk láttára folyik a népbutítás. Ennek az a lényege, hogy nincs szükség értelmes emberekre, akik esetleg kérdeznek valami disznóságot tapasztalva, s bár e kérdésekre sosem születik válasz, kényes dolog folyvást hazudozni, és a disznóságokat leplezni. A legritkább esetben fordul elő, hogy a kérdezőt és a felelős válaszadót szembesítik. Utóbbi helyett a szokásos közlemény érkezik írásban: minden a legnagyobb rendben van, a törvények szellemében intézkedtek, azaz előnyben részesítették a haverokat, osztogatnak-fosztogatnak. Így volt ez a trafikok, a földek, a pályázatok esetében, és így lesz a jövőben is. Nálunk ez a demokrácia, azaz a népuralom. Csak éppen a történések illiberális módon alakulnak: a lebutított nép és az uralkodó osztály együttéléséből meglepő módon mindig a vezetők járnak jól. Fütyüljünk a brüsszeli előírásokra? Úgy legyen!
Ha megbüntetnek, majd fizet a szolgahad, a pilátusok mossák kezüket, ők természetesen nem tehetnek semmiről. Csalnak, lopnak, hazudnak? Tévedés! A nép akaratát hajtják végre, és ha az istenadta nép úgy akarja, legyen még nagyobb vagyona Mészáros Lőrincnek, Garancsinak, Sesztáknak, épüljön sportcsarnok Felcsúton (esetleg helikopter-leszállóhely is), sötétítsen el újabb városokat Tiboczék érdekkörébe tartozó cég! Hogy ezalatt egyre több Tiborc sír a nyomorúsága miatt, kit érdekel? Hiszen írni-olvasni sem tudnak, ne is tudjanak! És közben Palkovics államtitkár úr megörökölte Klebelsberg Kúnó pozícióját. Hát ez a különbség a múlt és a jelen között.