A korrupció a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdések egyike lett. Most csak az egészségügy helyzetét tartják ennél többen kiemelkedő magyar problémának, a megvesztegetések, mutyizások, pénzügyi visszaélések hálóját – holtversenyben a munkanélküliséggel és a kormány idegenellenes kampányának fókuszában álló menekültüggyel – a legsúlyosabb gondok között említik.
Visszaélések kormánya
Ennél is súlyosabb tény, hogy a HVG megbízásából június közepén készített reprezentatív Medián-felmérés válaszadóinak kétharmada úgy látja, a jelenlegi kormányra „nagy”, vagy „nagyon nagy” mértékben jellemzőek a pénzügyi visszaélések. Az ellenzéki pártok híveinek és a „bizonytalan” szavazóknak a négyötödös vagy azt meghaladó többsége gondolja így, de még a kormánypárti szavazók bő harmada is visszaélésekkel gyanúsítja az Orbán-kabinetet. A közvélemény ráadásul hajlamos annak feltételezésére, hogy a Magyarországon létrejött rendszerben a korrupció üldözése szelektíven zajlik.
Az abszolút többség (56 százalék), ezen belül majdnem minden második Fidesz-szavazó (47 százalék) is úgy gondolja, hogy „a mai magyar kormány csak az ellen a korrupció ellen lép föl, amelyben saját maga nem érdekelt”, negyedrészük (23 százalék) szerint „a kormány egyáltalán nem küzd a korrupció ellen”, és mindössze 17 százalék véli úgy, hogy „a kormány következetesen fellép a korrupció minden formája ellen”.
A közvélemény ítélete meglehetősen következetes. A kormány felelősségének felismerésével és a szelektív bűnüldözés feltételezésével összhangban ugyancsak nagy többség osztja azt a nézetet, hogy Magyarországon nem annyira a „kispályás”, sokkal inkább a nagy léptékű korrupció a jellemző. Csaknem kétharmad azok aránya, akik szerint „a korrupció Magyarországon felülről, központilag, rendszerszerűen szervezett tevékenység”, és csak a Fidesz-szavazók körében van többsége az ellentétes álláspontnak, nevezetesen annak, hogy a visszaélések jellemzően „tisztességtelen köztisztviselők eseti magánakciói” – ahogy a pártvezetés állítja.
A meglepően radikális közvélekedés másik aspektusa, hogy nem kevesen választanak a „visszaélések” megnevezésére olyan kifejezéseket, amelyek nagyobb súlyú, állami korrupcióra utalnak, bár természetesen a leggyakrabban a kézenfekvő „korrupció” szót említik. Az utána következő két leggyakoribb fogalom azonban a „családi összefonódás” és az „állami bűnszervezet”, és ha ezekhez még a „maffiamódszerek” címkét is hozzáadjuk, akkor az derül ki, hogy az emberek csaknem fele ilyen nagy léptékű, felülről kezdeményezett akciókat és folyamatokat vél felfedezni a „visszaélések” általános kategóriája mögött.
Orbán vagyonos
Ami a családi összefonódást illeti, az ilyen jelenségekre vonatkozó támadások, akárcsak az átláthatatlan meggazdagodást illető gyanúsítások, a leggyakrabban talán éppen Orbán Viktor személyével összefüggésben kaptak hangot a közelmúltban, és nemcsak a sajtóban, hanem a parlamenti nyilvánosság előtt is. Nem véletlen, hogy három hónapja egy azonnali kérdésre válaszolva a miniszterelnök szükségesnek látta leszögezni: „A helyzet az úgy fest, hogy 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, sosem voltam vagyonos ember, most sem vagyok, nem is leszek.” Ugyanezen az áprilisi parlamenti ülésen hangzott el a miniszterelnök következő mondata is: „Egyszerű kérdésre egyszerű választ tudok adni: sose volt, sosem lesz, most sincsen semmilyen strómanom.” Nem sikerült azonban teljesen meggyőznie a közvéleményt. Amikor a Medián kérdezőbiztosai arról érdeklődtek, hogy a válaszadók feltételezése szerint milyen a miniszterelnök vagyoni helyzete, több mint 90 százalék a vagyonos emberek közé, minden második megkérdezett az ország legvagyonosabb emberei közé sorolta őt.
A sajátos, felülről irányítottként észlelt korrupció valamelyest rányomja a bélyegét a politikai rendszer egészének megítélésére is, hiszen a rendszer leírására használatos címkék közül minden hatodik megkérdezett a „maffiaállam” kifejezést tartotta a legkifejezőbbnek, az ellenzéki szavazók közül pedig nagyjából minden ötödik gondolkodik így. Érthető, hogy a pozitív „polgári demokrácia” és a hivatalos önmeghatározásnak tekinthető „nemzeti együttműködés rendszere” elsősorban a Fidesz-szavazók számára mértékadó definíció, ám a „tekintélyuralmi rendszer” kevésbé tűnik egyértelmű minősítésnek, hiszen a tekintélytisztelet fontos jobboldali értékként a kormánypártiak egy része számára valószínűleg pozitív címkévé teszi, míg a baloldali és liberális közönség szemében inkább elutasítás tárgya.
Alighanem hasonló az „illiberális” jelző használatának dinamikája is, hiszen 2015 nyarán maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy „az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam”, így a hívei számára ez inkább rendszerigazoló, az ellenfelei számára inkább rendszerkritikai minősítés lehet. Még a „diktatúra” sem feltétlenül és egyértelműen negatív kifejezés, legalábbis ha arra gondolunk, hogy a kormánypárti szavazók 6 százaléka is ezzel írja le a rendszert. Fasisztoid kifejezéssel a fideszesek 2 százaléka illette a rendszert, a jobbikosok 3, míg a demokratikus ellenzék szavazóinak 6 százaléka szerint ez a kifejezés írja le legjobban a magyarországi politikai rendszert. A teljes népesség körében 3 százalék válaszolta azt, hogy szerintük fasisztoid országban élünk.
Másik oldal
Az emberek csak harmada gondol mindenféle korrupciós cselekményt jellemzőnek Magyarországon - jelentkezett gyorsan egy kutatással a kormány baráti intézete, a Nézőpont. Ez a megállapítás az ellenkezője a Medián eredményének, ami egy nappal korábban látott nyilvánosságot. Az ezer fős mintán végzett reprezentatív kutatás szerint a magyarok 22 százaléka elfogadhatónak tartja a hálapénzt az egészségügyben, a megkérdezettek 17 százaléka gondolta úgy, hogy a csúszópénz elfogadása, még ha erkölcstelennek tartja is, de hozzátartozik a mindennapi élethez. A legjobb viszont a kutatásról szóló hír utolsó mondata a távirati iroda jelentésében. Az bárkinek segít elhelyezni a Nézőpont Intézet korrupcióellenes erőfeszítéseit. "A Nézőpont Intézet Gazdaságfehérítési Kerekasztalát 2016-ban hozták létre, munkájában pénzügyi szervezetek, tudományos intézmények, civilszervezetek és kormányzati szervek vesznek részt, közöttük tanácsadóként az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, az MKB Bank, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal."
Korrupciós vakság
Részben a Mediánhoz hasonló következtetésre jutott márciusban egy másik kutatóintézet. A Publicus Research szerint a korrupciót az emberek elsősorban a politikához kötik, és a polgárok jó része már korruptabbnak látja a Fidesz-kormányokat, mint a szocialistákét. Ennek ellenére Publicus Research kutatása szerint a korrupciót csak a hatodik legégetőbb problémának tartják, előbbre sorolták többek között a szegénységet, a munkanélküliséget, az egészségügyet és az oktatást, illetve a migrációs válságot. A Vasárnapi Hírekben publikált kutatásban tíz megkérdezettből hat nem tudott érdemben válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a legkorruptabb politikus.
