Ha valaki azt gondolná, hogy igazi középkori hangulatú helyeket, városkákat csak Csehországban, vagy Ausztriában láthat, annak Kőszeg valódi élmény lehet. A történelem viharai ezt a várost sem hagyták érintetlenül, mégis megmaradt meseszerű bája. Ehhez persze hozzájárult, hogy a vasfüggöny idején szinte hermetikusan zárva volt.
Jurisics vára
A város legfontosabb látnivalója természetesen a vár, amelynek ma látható szerkezete és épületeinek többsége a 14. században épült. A várban látható a hős kapitány szobra, de érdemes megnézni a trapéz alakú belső udvar árkádjait, vagy a nyugati szárny reneszánsz ablaksorát. Kívülről is érdemes körbejárni és elsétálni a belváros központjába, a Jurisics térre, ahol a Hősök kapuja, a Sgrafittós-ház, vagy a Város kútja kínál látnivalót.
1532-ben a Bécsnek induló török sereget Jurisics Miklós maroknyi csapatával megállította, ennek emlékeit napjainkban is őrzik a Jurisics várban, az ostrom emlékére pedig 11 órakor csendül fel ma is a harangszó. A város a XVIII. században élte aranykorát, akkor épültek a mai Chernel utca főnemesi palotái a Jurisics tér mellett, ahol XV-XVI. századi polgárházakat találhatunk.
Kőszeg belvárosa tulajdonképpen a Várkör által határolt terület, a védműrendszer a városfallal jelentős szerepet játszott e belső mag megőrzésében, így az napjainkban is eredeti szépségében csodálható meg. Különösen érdekesek azok az épületek, melyek évszázadok óta ugyanazt a funkciót töltik be, ma is úgy működnek.
A vár és a város védelmi rendszere stratégiailag szerves egységet alkotott. A 16. században a védművek sokkal nagyobb jelentőségűek voltak, mint maga a vár. Éppen ezért Kőszeg esetében nem vár-, hanem városostromról kell beszélni. A Kőszeghez hasonló adottságú erősségeket Szulejmán hada később kivétel nélkül mind elfoglalta.
Ebben az időszakban csupán négy ostromlott erősséget sikerült megtartani: 1532-ben Kőszeget, 1551-ben Temesvárt, 1552-ben Egert és Szigetvárt 1556-ban. Temesvárt és Egert a nagyvezír, míg Szigetvárt a budai pasa – a szultáni hadnál lényegesen gyengébb – serege ostromolta, csak Kőszeg mondhatta el, hogy Szulejmán teljes hadával szállt sikerrel szembe.
A vár a Kőszegi uradalom igazgatásának mindenkori központja volt. Sőt a Kőszegi vagy Németújvári család idején tartományúri székhelyként működött. Az uradalom falvai a vár tulajdonjogának változásával együtt kaptak új földesurat. A király akaratából uralhatták pl. a Garaiak, Széchyek, Esterházyak. A zálogbirtokos Jurisics Miklós bárói címe mellé öröklődő uradalomként kapta meg 1533-ban.
Az épületekben a falvakból beérkező terményeknek magtárakat, borospincéket, szénapajtákat alakítottak ki. A vár területén az uradalom ellátására istálló, sörfőzde, kocsma, kovács- és bognárműhely működött. A személyzetnek szolgálati lakásokat is berendeztek.
Fogadók, serfőzdék, kávéházak
Az Adriai-tengert Pozsonnyal, illetve Béccsel összekötő útvonal egyik pihenőhelyeként rengeteg értékes áru ment át Kőszegen. A kalmárok és az utasok kiszolgálására vendégfogadók épültek, amelyekben a társzekereket is tárolhatták és az állatokat is ellátták. Ezek az 1820-as években élték virágkorukat, amikor Angyal, Oroszlán, Kos vagy Kereszt, Zöldfa, Bárány, Szarvas, Strucc, Korona, Fehér Ló, Fehér Rózsa és Fekete Sas nevek alatt összesen 11 működött belőlük.
A helybeliek ellátásáról több vendéglő és a szőlőtermelők házánál működtetett borkimérések gondoskodtak. Két sörfőzde is működött, az egyik a mindenkori földesúr tulajdonában levő várban, a másik a város kezelésében. A 18. századtól terjedt a kávé divatja, s az 1840-es években már négy kávéház is nyílt a helybelieknek. Ugyanott újságok olvasásával vagy különböző játékokkal unalmas estéiket is változatosabbá tehették.
A szórakozás másik formájára, a táncmulatságok rendezésére külön intézményeket állítottak fel, közülük eddig kettő létezéséről van bizonyíték. Az Aranystrucc Szálloda Kőszeg, de talán az ország legrégebben ugyanazon helyen működő vendéglátó helye. 1597-ben már biztosan fogadó volt falai között. Nevét 17. századi tulajdonosa, Somogyi András városi tanácsostól kapta. 1645-ben itt nyílt meg Kőszeg első patikája. Magántulajdonosok után az 1930-as évektől a helyi Hangya Szövetkezet üzemeltette. 1945 után a szovjet városparancsnokság sajátította ki.
Kellett a mulatság
A kőszegiek a nagy jövés-menés közepette persze haladtak a korral. Ahogyan Bécsben, úgy itt is terjedt a fényes bálok divatja. A sok átutazó pedig igényelte a szórakozást. Így hát 1792-ben Haffenscherer Antal molnármester elhatározta, hogy nagyobb bálházat épít. A hely nagy reményekkel indult, de néhány évtized alatt csődtömeggé vált. Az 1850-es évek elejéig a város felügyelte, majd újra magánkézbe kerülhetett.
Az 1930-as években a Kőszegi Takarékpénztár modern szórakoztató központtá fejlesztette. Az 1940-es években kétszer sajátították ki pártcélokra, de utána néhány évtizedre újra a vendéglátás és a művelődés vehette birtokba. A bálok mellett német és magyar nyelvű színházi előadásokat tartottak benne. 1846-ban Liszt Ferenc koncertezett itt, ez alkalomból a város díszpolgára is lett.
Az 1910-es években falai között kapott állandó helyet a mozi, ami az 1990-es évekig működött. Kőszeg történetében kevésbé ismert vendéglátóhely a Várkertben működő földesúri italmérés. Ennek működése folyamatos konkurenciát jelentett a helyi polgároknak. Erős ellenfél volt, hiszen az uradalom területén termett borok, sőt a várban működtetett sörfőzde termékét is mérték itt, ráadásul olcsóbban.
A város vezetése tiltásokkal, szankciókkal és perekkel próbálta ellehetetleníteni működését. A lakosokat eltiltotta korcsma látogatásától. A tiltások és az ítélet ellenére a korcsma még a 19. század második felében is működött, mert a polgárok továbbra is igénybe vették szolgáltatásait.
Ellátni a Balatonig
A környék igazi paradicsom a túrázóknak. A Csónakázó-tó, egy mesterségesen kialakított tó, a Gyöngyös patak felduzzasztásával. A Kőszegi-hegység szinte belelóg a tóba, különleges alpesi hangulata van. A tó egyébként kedvelt pihenőhely a helyiek körében és remek horgásztó is egyben.
A tó felett magasodik a Kálvária domb, amelynek érdekessége, hogy 1944-ben a domb keleti oldalában kialakított bunkerbe szállította a Szálasi-kormány a Szent Koronát és a koronázási ékszereket, amelyeket aztán előbb a közeli Velembe, majd Ausztriába vittek. Ott került az amerikai hadsereg kezébe és csak évtizedekkel később, 1978-ban adták vissza Magyarországnak.
Ha kicsit távolabb merészkednénk a városból, az Írottkő Naturpark, hihetetlen élményeket kínál. A park és egyben a Kőszegi-hegység legmagasabb pontja a 883 méter magas Írott-kő, a kőszegi túrák kihagyhatatlan része. A csúcs pontosan az országhatáron fekszik, a hegytetőn lévő kilátó bejárata osztrák területen van, de ma már zavartalanul látogatható. Fantasztikus kilátás nyílik a környék falvaira, az osztrák Alpok hegyeire, sőt tiszta időben még a Balatont is látni. A szőlőtermesztéséről és borkészítéséről híres Cák község sincs messze. Határában található a műemléki védelem alatt álló pincesor, ahol mindig van jóféle innivaló.
