Az álcázott putyinista bértollnokok a tárgyilagos újságírást fenyegetik Magyarországon. Erre figyelmeztet a Heinrich Böll Alapítvány cikke, hozzátéve, hogy jó dolguk van ezeknek a trolloknak: a Kreml-barát, bevándorlás-ellenes oldalakat naponta sok ezren látogatják, csak éppen gyakran nem tudják, hogy nem pártatlan híreket, sőt nem ritkán kifejezetten álhíreket olvasnak. A cikk megjegyzi, hogy a jobboldal szinte már a rendszerváltás óta bizalmatlan a nyugatinak, illetve liberálisnak minősített orgánumokkal szemben, ám amióta Orbán Viktor „összeszűrte” a levet Putyinnal, a szélsőjobb pedig nyíltan rokonszenvezik a Kremllel, a jobboldali politikusok szemében még inkább felértékelődött az orosz típusú propaganda. Ehhez most a mérsékeltebb média is betársult a jobboldalon.
A Political Capital ugyanebben a témában megjelent tanulmányában öt konkrét példát sorol fel, melyek egyértelműen az orosz álhír-propaganda megjelenését mutatják a kormánymédiában. Az orosz állami média különböző nyugati szakértőkre hivatkozva állítja, hogy az „ukrán puccsot” a CIA szervezte meg Putyin elmozdítása céljából. A magyar közmédia kezdetben nemes egyszerűséggel “terroristáknak” nevezte a Viktor Janukovics, volt ukrán kormányfő ellenes tüntetőket. A Magyar Időkben és a Magyar Hírlapban pedig tényként kezelték, hogy a Janukovics-kormányt a „Nyugat – és főként az Egyesült Államok – segítségével sikerült megdönteni.”
A maláj utasszállító 2014. július 17-én a kelet-ukrajnai szeparatista terület feletti lelövését hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetekkel való magyarázata egyrészt a Kreml katonai, másrészt a szeparatisták támogatásában megnyilvánuló politikai felelősségének tagadására szolgált. A Magyar Hírlapban és az Echo TV-ben a Nyugatot vádolták, hiszen a lelőtt gép „kiváló propagandaanyag lett” Oroszország ellen. Georg Spöttle pedig arról beszélt a magyar köztévén, hogy szerinte az oxigén-maszkok helyzetéből kikövetkeztethető, hogy „előtte volt már valami a gépen”.
Hatalmas nemzetközi botrányt váltott ki Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikusnak a meggyilkolása a Kreml tövében. Az orosz rezsim válságkommunikációja erre reagálva már a kezdetektől hivatalos konteókat terjesztett. A gyilkosság kivizsgálására felállított hivatalos bizottság szóvivője, Vlagyimir Markin szerint radikális iszlamisták támadhattak Nyemcovra, egyfajta „szakrális áldozati” bosszúként a Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap korábbi támogatása miatt. A vizsgálóbizottság elnöke, Igor Krasznov dandártábornok orosz szélsőjobboldali csoportokat sejtett a háttérben. Ehhez képest az Echo TV-ben a Nyemcov barátnőjének abortuszáról szóló konteót egy „ukrán féltékeny szeretővel” próbálták hihetőbbé tenni, míg a Magyar Hírlapban a nyugati titkosszolgálatokat vádolták az elkövetéssel.
A március 22-i brüsszeli terrortámadásokat Putyin rendszere az Oroszország vezette nemzetközi terrorizmus-ellenes összefogás elősegítésére és a túlzottan Nyugat felé nyitó fehérorosz vezetés megregulázására kívánta felhasználni. Ennek érdekében az orosz kommunikáció rögtön „beazonosította” az elkövetőket - a magyar közszolgálati média is felkapta a hivatalos Szputnyik orosz hírportálról származó hírt, hogy a támadások elkövetői iszlám hitre áttért fehéroroszok voltak. Az elméletet a Híradó mellett a Magyar Idők is lehozta, kiemelve, hogy az orosz különleges szolgálatok korábban már figyelmeztették a belga hatóságot a veszélyről.
Soros Györgynek a nemzetközi migrációban játszott szerepéről szóló összeesküvés-elméletekben szorosan összekapcsolódik az orosz és a magyar hivatalos kommunikáció. A hivatalos Russia Today egyenesen Orbán Viktort idézi, aki szerint „az inváziót egyrészt embercsempészek”, másrészt a Soros által képviselt „a nemzetállamok gyengítését szolgáló tevékenységet támogató aktivisták segítik”. A Fidesz hivatalos kommunikációjává váló, a kormánypárti médiában bőven terjesztett elmélet Sorost több millió migráns betelepítésével, a menekültek illegális segítésével és az Angela Merkel német kancellár által favorizált európai menekültügyi rendszer létrehozásával vádolja.
