Az olimpia két és fél hete alatt mindenki Rióra figyel majd. Örömökben, bánatokban egyaránt lesz majd részünk. Ami azonban meglehetősen szomorú, hogy az 1980-as, majd az 1984-es olimpiai játékok után a politika ismét beférkőzött a sportba. Merthogy – amint az orosz dopping esetek is mutatják – a dopping és a politika ugyanúgy összefonódik egymással, mint a hidegháborúban, amikor egyebek mellett az NDK-ban fejlett doppinglaboratóriumok működtek, mivel az volt a cél, hogy az ország atlétái felülmúlják a nyugatnémet riválisokat, s így bizonyítsák a szocializmus feljebbvalóságát.
A nemzetközi sajtóban bírálatok sorával illették a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB) és annak elnökét, Thomas Bachot, amiért a testület vasárnap úgy döntött, nem zárja ki a játékokról a teljes orosz csapatot. Lássuk be azonban, hogy jó döntést nem lehetett hozni. Az idősebbek jól emlékezhetnek még a csonka moszkvai és Los Angeles-i olimpiára, amikor olyanokat kényszerítettek távolmaradásra, akiknek semmi közük sem volt az aktuális politikai eseményekhez. Pillanatnyi kétségünk sem lehet afelől, hogy azért az orosz csapatban sem él mindenki doppingszerrel, s nem tűnne igazságosnak, hogy kollektíven büntessenek egy teljes csapatot néhány csaló miatt. Ez még akkor is így van, ha az elmúlt két olimpián begyűjtött vizeletminták utólagos vizsgálata alapján kiderült, hogy az orosz sportolók közül valóban sokan éltek tiltott szerekkel.
Más kérdéseket is felvetett volna, ha teljes egészében eltiltották volna az oroszokat. Bizonyítani nem tudjuk, de azért a 2008-as pekingi olimpián a kínai versenyzők kiváló szereplése talán nem csak arra vezethető vissza, hogy eleve jobban alkalmazkodtak a hazai meteorológiai viszonyokhoz. Amint akadnak olyan amerikai teniszezők is, akik izomzata még a férfi súlyemelőkét is felülmúlja. Teljesen kizárt, hogy a világon csak orosz sportolók élnek tömegesen tiltott szerekkel, amint ezt az országúti kerékpárosok ügyei is bizonyítják.
Arról nem is szólva, hogy az olimpia szellemiségének is ártana, ha az oroszokat kizárták volna. Így ők az áldozat szerepében tetszeleghettek volna azt állítván, az Egyesült Államok áskálódása áll a háttérben.
Azok érveit is meg lehet érteni, akik úgy vélik, hogy a NOB túlságosan enyhe döntést hozott. Szerintük a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem védi a tiszta sportolókat, amivel rossz példát mutat az egész sportvilágnak. Az is igaz, mit mondjanak ezek után az orosz atlétikai csapatnak? Miért csak ők vannak kitiltva, s mások miért nem?
Az olimpia már nagyon régóta nem csak a sportsikerekről szól. A dopping évtizedek óta jelen van a világversenyeken, amint ezt esetenként mi, magyarok is megtapasztalhattuk. A tiltott szerek használata mellett azonban legalább olyan káros, ha a politika szól bele a sportba. Akár ilyen, akár olyan oldalról.
