Kiírhatnánk minden határállomásra: ebben az országban a látszat a lényeg, mert amióta ez a kormány van hatalmon, másról sem szól az életünk.
Emlékszünk a nemzeti konzultációkra? Mindenféle eszetlen kérdésre kellett (volna) teljesen értelmetlen válaszokat adni, de arról, mi volt a nép véleménye, egy árva kukkot sem hallottunk. Aki kíváncsi, kutakodjon utána. De nem is ez volt a lényeg: a látszat, hogy kíváncsiak a véleményünkre. Most itt van a nyakunkon az értelmetlen népszavazás, aminek semmilyen jogi következménye nem lesz, mert nem is lehet. Látszat demokrácia – milliárdokért.
A hétköznapjaink is tele vannak ilyen látszatintézkedésekkel. Mint például a minden napos testnevelési órák. Azt mondják, azért kell, hogy egészséges ifjúságot neveljünk. Ott, ahol tornaterem nincs, uszoda sem terem minden faluban? Minek?
A nem látszatországokban, például Svájcban, még útlevelet sem kaphat az a gyerek, aki megtagadja az úszásvizsgát, Hollandiában az általános iskola alsó tagozatában is minden gyereknek vizsgáznia kell úszásból, aztán kerékpározásból. Nem ulibuli vizsgáról van szó! Aki nem teljesíti a követelményeket, ugyanúgy nem kap bizonyítványt, mintha a matematika példát nem tudná megoldani. Nálunk is terjed a biciklizés, közben növekszik a közúti gyermekbalesetek száma (különösen a vakáció heteiben), mert az iskolások zömének fogalma sincs a közlekedési szabályokról. De bicikli-vizsga nincs, látszat tornából (az iskolai lépcsőház megmászásáról, fekvőtámaszból az osztályteremben) mégsem lehet vizsgázni.
Nem örülök annak, hogy egy látszat ország polgárai lettünk.
