NATO-főtitkár;Donald Trump;Trump;

Donald Trump és Mike Pence lufik között a konvenció záróünnepségén FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JEFF J. MITCHELL

- Trump lenne a megmentő?

Sötét, a reális helyzetnél borúsabb képet festett az Egyesült Államok helyzetéről Donald Trump. Az amerikai milliárdos megkapta, amit akart, megszerezte az elnökjelöltséget, a Republikánus Párton belüli kétségeket azonban nem sikerült eloszlatnia.

Véget ért a republikánus elnökjelölő konvenció, látszólag minden a szokásos módon zajlott, hullottak lufik, szórtak konfettit, felsorakozott a Trump- és a Pence-család. A jelölőgyűlés azonban egészen más volt, másféle közönség gyűlt össze, a republikánus pártelit - volt elnökök, elnökjelöltek, befolyásos személyiségek - tüntetően távol maradtak. A zárónapon mondta el a jelölést elfogadó beszédét Donald Trump, a manhattani milliárdos ezúttal fegyelmezte magát és a képernyőről olvasott. Jóelőre kiszivárogtatták, hogy Trump Richard Nixon 1968-as beszédének mintájára építette fel mondanivalóját. Az Egyesült Államokról azonban a reálisnál jóval borúsabb képet festett, miközben kampányának jelszavával azt ígérte, hogy ő lesz az, aki ismét "naggyá teszi Amerikát". Trumpot a család "esze", Ivanka mutatta be, a sikeres üzletasszony apja legbefolyásosabb tanácsadója.

Trump büszke arra, hogy az előválasztások során a republikánusok 60 százalékkal több szavazatot kaptak, mint nyolc évvel korábban, míg a demokraták 20 százalékkal kevesebbet. A milliárdosnak semmi kétsége, hogy novemberben be fogja venni a Fehér Házat. Drámai adatokat sorolt az amerikai bűnözésről, noha felmérések szerint e téren jelentős a javulás, s messze nem szerepel az élen a szavazók fő aggodalmainak listáján. Azt ígérte, ő lesz a "rend és törvényesség" helyreállítója. Az Obama-kormányzatot tette felelőssé azért, hogy válságos az amerikai belsővárosok helyzete, az afrikai-amerikai fiatalok 58 százalékának nincs állása, a spanyol ajkú amerikaiak körében nőtt a szegénység Obama hivatalba lépése óta. A demokrata adminisztráció szerinte téves külpolitikai döntéseiért vetélytársát, Hillary Clintont tette felelőssé, a líbiai, a szíriai válságért, az Iszlám Állam előretöréséért is a volt külügyminisztert okolta. A Republikánus Párt hagyományos irányvonalával szakítva felmondaná a szabadkereskedelmi megállapodásokat, ragaszkodik a falépítéshez a mexikói határon. Olyan bevándorlási rendszert fogadna el, amely "az amerikai emberek érdekeit tartja szem előtt". Elnökségének fő vezérelve az amerikanizmus, nem pedig a globalizmus lenne, jelentette ki Trump.

Egy CNN-gyorsfelmérés szerint a megkérdezettek 57 százalékának nagyon, 17 százalékának valamelyest tetszett Trump jelölést elfogadó beszéde, 24 százalék vélekedett róla negatívan.

Hétfőtől kezdődik a Demokrata Párt elnökjelölő konvenciója, a demokraták újabb négy évre szeretnék megtartani a Fehér Házat.

Lapvélemények
Wall Street Journal
A republikánus elnökjelölő konvención kiderült, hogy a Republikánus Párt rendkívül megosztott, s nem is próbálták ezt leplezni. Nem sikerült egyesíteni a sorokat, de nem is akarták, mindenki maradt a saját térfelén. Trump nem változtatott a stílusán, a jelölésének ellenzői lenézték azokat, akik az elnökjelöltet támogatták. A pártvezetés és a bázis között hatalmas a szakadék – vélekedett Peggy Noonan, Ronald Reagan egykori beszédírója.
Washington Post
Trump célközössége a fehér, jobbára kékgalléros munkásréteg, azok az amerikaiak, akik megszenvedték a gazdasági változásokat, s aggódnak a kulturális változások miatt. A „csendes többséget”, a koalíciót, amely Nixont és Reagant megválasztotta már átformálták a demográfiai változások. Trump kockáztat azzal, hogy be akarja bizonyítani, e szavazóréteg mobilizálásával még választást lehet nyerni, de nem kizárt, hogy ismét rácáfol bírálóira – írta elemzésében Dan Balz.
USA Today
A konvenció nem a korábbi elnöjelölő gyűlésekhez, hanem inkább valóságshow-hoz hasonlított. Noha arra számítottak, hogy odakinn lesznek nagy botrányok, végül minden a pódiumon játszódott le: nagy bukások, káosz, megosztottság, összeesküvések. Ez jó a nézettség szempontjából, de kevéssé nyugtatja meg a választókat. Zárásképpen Trump maga volt kénytelen energiát és lendületet sugározni, mutatott rá a lap elemzője, Susan Page.

Kiakadt a NATO-főtitkár Trump fenyegetésén

Európa és az Egyesült Államok biztonsága szorosan összekapcsolódik – mondta JensStoltenberg NATO-főtitkár azzal kapcsolatosan, hogy Donald Trump, a republikánus elnökjelölt a New York Times-nak nyilatkozva felvetette, ha ő lesz az elnök, Washington csak azoknak a szövetségeseknek a biztonságát garantálja, amelyek teljesítik az atlanti szövetség felé vállalt kötelezettségüket.

Stoltenberg hangsúlyozta, nem akar beavatkozni az amerikai elnökválasztásba, de fontosnak tartja leszögezni, hogy mi a fontos a NATO számára. „Két világháború megmutatta, hogy az Egyesült Államok biztonsága szempontjából nem közömbös Európa békéje és biztonsága” – mutatott rá a főtitkár. Stoltenberg aláhúzta, hogy a szövetségesek közötti szolidaritás a NATO fontos alapértéke, s e szolidaritás azt jelenti, hogy a szövetség tagjai a bajban megvédik egymást.

Trump már korábban is olyan véleményt hangoztatott, hogy a NATO „elavult” szervezet, s az Egyesült Államokra aránytalanul nagy teher hárul, s ha ő lesz az elnök, Washington ezt nem tudja és nem is akarja vállalni. Ha rajta múlik, mondta most a New York Timesnak, csak azokra a szövetségesekre terjed ki az amerikai (nukleáris) védőernyő, amelyek teljesítik NATO-kötelezettségüket, s megfelelő arányban járulnak hozzá a védelmi szövetség költségvetéséhez. Washington jó ideje hangoztatja, hogy az európai tagállamoknak is emelni kell a védelmi kiadásaikat, a GDP két százalékát kellene a védelemre költeni, de soha nem kötötték ezt feltételekhez. A milliárdos ugyanakkor a NATO alapját képező elvet, a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyét kérdőjelezte meg.

E cikkely kimondja, hogy bármely NATO-tagállam elleni támadást valamennyi tagállam elleni támadásnak tekintenek. Trump szavaival nem tudott azonosulni Mitch McConnell, a washingtoni szenátus republikánus többségi vezetője sem. Többen emlékeztették a milliárdost, hogy Ronald Reagan, a 40. amerikai elnök, akihez szívesen hasonlítgatja magát, soha nem vonta volna kétségbe az Egyesült Államok NATO-elkötelezettségét.

Ember legyen a talpán, aki hovatovább kiismeri magát a Francia Szocialista Párt belső viszonyaiban. Nem csupán a külső szemlélők, maguk a hívők is tanácstalanok. Jövő tavasszal lejár Francois Hollande elnök államfői megbízatása, ő maga erősen bizonykodik, hogy ismét indulni óhajt újabb ötéves időszakra, amit sokan el is hisznek neki, de megválasztásának az esélyeit kétségbe vonja a franciák nagy többsége. Biztos bukását jósolják, komoly arányban. Az alkotmányosan előírt két fordulóból már az elsőn elvérezne, nem juthat tovább. De ki lépjen a helyébe, hogy akár minimálisan is, a szocialisták, közvetve az egész baloldal versenyben maradhasson? Hamlet szavaival, ez itt a kérdés.