Egy téli éjszakán az ókori Leszbosz szigetén a híres költőnő, Szapphó versében megidézte a csillagos eget.
„Letűnt a Fiastyúk és a
Hold is: tovaszállt az éjfél:
elmúlt a találka-óra
s én itt heverek – magamban!”
(Babits Mihály fordítása)
Amerikai és thaiföldi csillagászok a versben leírtak alapján meg tudták határozni megírásának dátumát. Hogy ezt megtehessék, visszaigazították a csillagóra mutatóit egy konvencionális dátumra: Kr.e. 570-re. Vezérfonalként szolgáltak a Bika csillagképben tündöklő Pleiádok, amely a magyar népnyelv Fiastyúknak nevez. A vers szerint ezek a Holddal együtt már éjfélkor eltűntek. A kutatók ezt az adatot csatlakoztatták Leszbosz földrajzi elhelyezkedéséhez. A munka több részét egy szoftver végezte el, amely rekonstruálta azt az eget, amelyet a költőnő látott, amikor a verset írta. Így derült ki, hogy a Pleiádok Leszbosz egéről éjfélkor Kr.e. 570. január 25-én tűntek el, de az előző napokban később is láthatók voltak. A másik lehetséges dátum március 31., itt azonban figyelembe vették, hogy mennyire voltak láthatók a csillagok este, milyen magasan álltak a horizonton és mennyire voltak fényesek. Ennél pontosabban nem tudták meghatározni a vers megírásának időpontját. A két dátum közötti eltérés azonban az azóta eltelt csaknem két évezredhez viszonyítva nem számottevő.
A kutatás eredménye lehet, hogy nem hoz semmi újat a költészet történetébe, marad azonban a varázs, hogy virtuálisan vissza lehet menni az időben és meg lehet csodálni Szapphó egét.
„Egyszerű, csaknem középiskolai szintű számításokról van szó. Ami igazán érdekes, megérteni, hogy évszázadokkal ezelőtt az ég mennyire jelen volt az emberek életében. Életüket az ég ütemezte, az ég segítségével tájékozódtak, vele mérték az időt. Most az emberek többsége azt sem tudja, hol vannak a Pleiádok” – mondta a La Repubblicának Leopoldo Benacchio, a padovai csillagvizsgáló munkatársa.
Híres napfogyatkozások
Ez a játék évtizedek óta foglalkoztatja a világ tudósait, mert a legkülönbözőbb történelmi események, legendák mögött - amelyekről költők, írók, festők meséltek - pontos csillagászati jelenségeket ismernek fel.
Az Odüsszeia beszámol egy eseményről, amelyet egyes kutatók napfogyatkozásnak vélnek. A csillagászati számítások szerint - amit Homérosz leírt Theokliménosz jósnak Penélopé kérői baljós jövőjéről szóló próféciájában -, az a Kr.e 1178. április 16-i napfogyatkozás volt. Az év a régészeti ásatások tanúsága szerint egybeesett Trója elpusztításával.
A másik két napfogyatkozást Hérodotosz meséli el a Görög-perzsa háborúk című művében, amelyek döntőeknek bizonyultak a háború kimenetelében először Kr.e. 585 május 28-án, majd Kr.e 478-ban, Xerxész hadjárata idején.
Kínai és arab csillagászok azonosítottak viszont olyan csillagot 1054-ben, amely két évig látható volt éjszaka és nappal is csaknem egy hónapig. Maradványait évtizedekkel ezelőtt fedezték fel a Rák csillagrendszerében 6500 fényévre tőlünk, a Tejúton.
Vallási szimbólumok
A csillagászat választ adhat két nagy monoteista vallás szimbólumainak eredetére is. A firenzei egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a kereszt, amelyet Nagy Konstantin római császár festetett katonáinak pajzsára 312. október 28-án a milviusi hídi csata előtt, a Sas csillagkép felett látható kereszt alakú „hattyú” másolata volt. Az égi rajzot Nagy Konstantin a legenda szerint a csata előtti éjszakán látta álmában, amikor egy angyal látogatta meg a híressé vált mondattal: „E jelben győzni fogsz”.
Az iszlám jelképének is van csillagászati története. Egyes értelmezések szerint a félhold és a csillag nem más, mint a Hold sarlója és a Vénusz. Együtt voltak azon az éjszakán, amikor a hagyomány szerint Mohamed megkapta Allahtól az első kinyilatkoztatást 610-ben.
Máté evangéliumában a Három Királyok egy csillagot követnek, nem egy üstököst. Giotto volt az, aki a Napkeleti Bölcsek ikonográfiájába bevezette. Az égen pár évvel korábban megjelent üstökös ihlette meg a kora reneszánsz nagy festőjét. Padovában, a Scrovegni család kápolnájában festette freskójára 1303 körül a betlehemi jászol fölé. Az égi jelenség nem volt más, mint a 76 évenként megjelenő Halley-üstökös, és nem ez volt az első nyoma a művészetben. Látható már az 1066-ban készült Bayeux-i szőnyegen is, azon a híres gobelinen, amely Hódító Vilmos normann király angliai győzelmét, a hastings-i csatát örökíti meg.
Csillagok és árnyékok
Texasi csillagászok jöttek rá, hogyan született meg 1872. november 13-án 7 óra 25 perckor Le Havre-ban az impresszionizmus. Claude Monet állítólag akkor festette meg a kelő napot. 1883. október 5-én viszont egy szállodai szoba ablakából festette meg Étratat híres szikláit, a csillagok állása szerint délután 17 óra körül. Vincent Van Gogh Csillagos éjszaka a Rhóne felett című monumentális képéről olasz asztronómusok derítették ki, hogy egy 1888 szeptember végi csodálatos csillagos égboltot örökített meg.
Monet: Impresszió, a felkelő nap – 1872. november 13., 7 óra 25 perc
Ha nem is a csillagok, de az árnyékok segítettek azonosítani Alfred Eisenstaedt-nak a II. világháborút jelképesen lezáró fotójának, A csóknak pontos időpontját. A csók 1945. augusztus 14-én, 17.51 perckor csattant el a New York-i Time Square-en. Éppen ez a felfedezés, amely Donald Olson fizikus nevéhez fűződik, cáfolta meg, hogy nem az a pár – George Mendonsa tengerészgyalogos és Greta Zimmer Friedman ápolónő – szerepel rajta, akik évtizedeken át állították, hogy ők voltak a híres kép szereplői, mert ők jóval korábbi időpontra, délután 2 körülre emlékeztek. Ilyen dátumot pedig aligha felejt el az ember…
