Mindig, mindig akad, amit ember józan ésszel ki nem találhat. Amire kizárólag komoly, tanult apparátusok képesek, akik mintha azt vették volna a fejükbe, hogy tényleg mindent tönkrevágjanak, ami ebben az országban jó és szép. Van nekik felbujtójuk is, akit épp a minap mutattunk egy képen, amint fűző nélkül hurcolta fel a hasát egy repülőgépre. Vagy dublőr lehetett az illető, mert a vonatkozó úr slankabb a protokollképeken, mint a puhos tábornokok, akik a halála. Vagy a golyóálló mellény fogja konfekcióra a legmagasabb pocakot, vagy reggelente Hajdu János talpal a hátába, hogy masnit kössön a viktoriánus nők által is kedvelt meghúzott zsinór végére.
Ma arra ébredtünk, hogy a kormány dönt a jövőben az Oscar-díjról. Értjük: jobbikos testvéreinket, meg a mi végtelenül toleráns szavazóink hűségesebb részét is igen sérti, hogy megint a zsidók jártak jól. A Saul fia nyerte a díjat ahelyett, hogy a pozsonyi csatáról vagy a Trianonról (el nem) készült eposzt díjazták volna? Tűrheti ezt magyar kebel?
Megalakult hát a héttagú Oscar-nevezésről döntő nemzeti bizottság, Vajna András vezetésével. Teszik ezt a bolhaköhögés tanterve szerint úgy, mintha évente magyar filmek miriádjai versengenének Hollywoodban. (Volt ilyen régen is: Sanzonbizottságnak hívták.) Oscart az kap, aki/ami megérdemli, nem az Orbán-hűbérség listavezetője. Nem is értem, hogyan képzelik.
Hoppácska! Jut eszembe, lehetne magyar Oscart is alapítani. Kerényi-Fekete-Vidnyánszky döntene, és bekaphatná Coppola. Tudják: aki a Keresztapát rendezte…
