Az árnövekedés oka, hogy emelkedik az importárat meghatározó mindkét – csaknem azonos súllyal figyelembe vett – összetevő értéke. Ezek egyike az európai versenypiaci ár, amelyet a földrész sok kereskedelmi szerződésében a hollandiai gáztőzsde (TTF) jegyzései képviselnek. A havonkénti elszámolásokban figyelembe vett konkrét átlagárat a TTF adatainak felhasználásával az Argus nyersanyagpiaci elemzőcég kalkulálja.
Az Argus júniusra 13,05 eurós megawattóránkénti árat adott meg, júliusra már 14,410 euróst. Ezt a kereskedők még korrigálják a dollár és az euró árfolyamváltozásával, mert az orosz eladónak dollárban fizetnek.
A másik összetevő a hosszú távú orosz importszerződésben foglalt képlet alapján számolható. A képlet a gázolaj és a fűtőolaj mediterrán piaci jegyzéseit követi, egy komoly megszorítással: a vele kalkulált ár nem léphet ki az Argus által megadott, TTF ár körüli, szűk sávból. Viszont a TTF-hez képest van benne egy kis prémium is, amivel a vevő a szerződésben lévő rugalmasságot honorálja. E prémiumtól eltekintve jelenleg durván ugyanannyiba kerül az európai piaci és az orosz import gáz.
Az a hazai kereskedő vagy ipari felhasználó tette jól, amelyik mostanra bespájzolt a még olcsóbb gázból. A Magyar Földgáztároló Zrt. (MFGT) tárolói július 18-án 22,3 százalékos töltöttségen álltak, ami jobb arány egy évvel ezelőtti 16,7 százaléknál. Igaz, a betárolás lendülete éppen a drágulással párhuzamosan nőtt meg, ahogyan az MFGT-nél kisebb kapacitású MMBF tárolója esetében is.
A hazai háztartásokat jó eséllyel akkor sem fenyegeti tarifaemelés, ha mindenképpen többe kerül a nekik eladott gáz, mint júniusban. A hatósági árképzés ugyanis nem közvetíti közvetlenül és azonnal a piaci hatásokat.
