Balog Zoltán a közelmúltban egy nemzetközi konferencián azt mondta: „Szegények közötti rivalizációhoz vezet az a brüsszeli követelés, amely arra kényszerítené a tagállamokat, hogy a felzárkóztatásra szánt uniós pénzek egy részét fordítsák a menekültprobléma megoldására. Magyarország ellenáll az uniós kényszernek, nem hajlandó elvenni a támogatást a „rászoruló gyerekektől”, és odaadni azt a bevándorlóknak". Bátor ország.
Ha a hazugság fájna… Brüsszel sok pénzt ad. Azt valóban kérte, hogy az országok tartsák humanitárius kötelességüknek a menekültek segítését. És egyidejűleg azt is, hogy ezt ne más sérülékeny csoportok rovására tegyék. Azt vették volna mondjuk jó néven, ha az európai adófizetők pénzét nem a felcsúti kisvasútra és társaira, hanem a szegények, gyerekek és menekültek támogatására fordítja a kormány. A rászoruló gyerekektől pedig már a kormánynak sincs mit elvennie, nemhogy Brüsszelnek. Igaz, a korábbinál valamivel több pénz van gyerekétkeztetésre. Ám az ingyenes étkezésre jogosult gyerekek körét jogilag a korábbinál szűkebben határozták meg. Ezért számuk csökkent. A hozzáférés meg kényelmetlenebb lett egy bürokratikus kérelmezéssel. Ezért, úgy tűnik, hiába lett több pénz a nyári étkeztetésre – nincs, aki fel tudja használni. Eközben a családi pótlék és a gyes továbbra is a 8 évvel ezelőtti szinten van. A gyerekeknek is szóló családi segélyek, vagy a „gyereki” segélyek 2010 óta olykor értékükből is vesztettek, olykor meg a pénzt a korlátozottan használható Erzsébet kártyával váltották ki. Nehogymá’ válogasson!
A gyerekek állami vagy jótékonysági étkeztetése, a csomagküldések, a Minden gyerek lakjon jól jelszava, ezek az olykor nemes, olykor álságos erőfeszítések, szükségesnek látszanak és megnyugtatóan hangzanak. Csak a lényeget fedik mégis el. A gyerekek nem egyedül élnek és fejlődésükhöz nem csak étel kell. Saját családjukban kellene élniük mindnyájuknak, rossz esetben kerülnek intézetbe, más nevelőhöz. Hogy otthon-e a család? Az otthon többek közt olyan hely, ahol a család együtt étkezik. A gyerekek iskolai etetése ezt kiegészítheti. Most helyettesíti. Egyszerűen azért, mert nincs elég pénz, hogy mindenki együtt ehessen. Eddig se volt, de most a politika ezt az abszurdot azzal szentesíti, hogy úgy tesz, mintha a gyerekek külön etetése megoldaná a hiányos családi étkezést.
Az otthon az, ahol télen meleg van és lehet főzni, mosdani, élni. Élni? Több, mint egy millió gyerek él túlzsúfolt lakásban, ahol nincs elég hely tanulni, egy baráttal játszani, nyugodtan aludni. Félmillió gyerek lakik egészségtelen, nedves, rosszul fűthető lakásban, ahol megtanulnak fázni, az asztma meg mindennapos betegség. 90 ezren a fürdőszobát és a WC-t nélkülözik, 2015. karácsonyán majdnem százezer lakásban volt kikapcsolt közmű. 2015-től megszüntették az addig jogszerűen járó lakástámogatásokat is. A 18 év alatti gyerekek ötöde évek óta olyan családban él, amelyben a jövedelem a hivatalos szegénységi küszöb alatt van. Ez sokkal alacsonyabb a KSH által korábban számított létminimumnál. (Az alatt ma két ötöd él.) A sikerbeszámolók nem mondanak igazat, az utolsó években sincs átfogó javulás. Országosan a jövedelmi szegénység és gyerekszegénység arányai 2008 óta mind romlottak, miként az anyagi javak nélkülözésének arányai is. A közmunka ellenére. Ami itt-ott kicsit javít a helyzeten, de újabban borzongató áron. Az iskolai korhatár törvényes leszállításával 2011 óta sok gyerek hagyja ott 16 éves korában a tanulást, akár a 8 osztály elvégzése nélkül is, hogy közmunkás Krőzus lehessen. Már több mint ezren vannak.
A kormányzat számtalan nemzeti tervben és stratégiában tett és tesz hitet a gyerekszegénység és kirekesztés ellen. Egyetlen egyben sincs szó arról, hogy a szegénység elleni egyik legfőbb orvosság a pénz. Tudomásul kellene vennünk, hogy ha egy gyerekes családban fejenként 20-30 ezer forintból kell élni, akkor az a család biztosan veszélyeztetett a szó emberi értelmében. És akkor a pénz mellett szakmailag hiteles segítő szó is kell. 2010 óta viszont megszüntették az iskolai gyerekvédelmet, nem vezették be, ahogy ígérték, az iskolai szociális munkát, iskolapszichológus alig van. Egyedül a különösen rossz helyzetű iskolákban maradt letéteményese a gyerekvédelemnek: az iskolarendőr.
Rögeszmésen ismétlem, hogy egy kétgyerekes család nem tud havi százezer forintból megélni. Az az anya sem, aki egyedül nevel 3 gyereket a gyesből és családi pótlékból, nem egész 80 ezer forintból. De amikor koldulni próbált és ezt megtudták, akkor nem a pénzt növelték, hanem 12 rendőrautó riasztotta fel a cigánytelepet és vitte a gyerekeket állami gondozásba. Minden előzetes értesítés, megbeszélés, védelembe vétel nélkül. Az azonnali rendőri beavatkozással történő gyerek-kiemelés egy ideje folyik, akár hazug vádak alapján is. A legújabb kormányzati lépések ezt a gyakorlatot szinte szentesítik. Legalább is az illetékes államtitkár 2016 július elején a további fejlesztést ebben a szellemben vázolta fel. A terv szerint a szociális ágazatban javulni fog a képzés, az életpálya, a szolgáltatások minősége. Konkrétan ebből most azt a döntést készítik elő, hogy szakmai jelzés esetén a gyermekjóléti központ vezetője rendőri közreműködéssel is megvizsgálhatja a helyzetet. Ha bántalmazásra, elhanyagolásra utaló nyomokat talál, akkor "azonnal, haladéktalanul és mérlegelés nélkül" megindíthatja a védelembe vételt (ami még nem plusz pénz vagy szolgáltatás, de legalább folyamatos otthoni ellenőrzés). A valóságban, amiről mi tudunk, a nyomokat meg se vizsgálják, és nem a védelembe vétel indul meg, hanem a rendőrség tömeges fellépése, és az azonnali gyerekelvétel. A csecsemőt is vihetik a harmadik megyébe. (Dokumentumok nálam.)
30-40 éve ismétlem magam. Csak egyre elkeseredettebben. Az én hibám lenne?
