- Ő

eszmélnél, de eszme

csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,

mit ő eléd varázsol,

(Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságból)

Hadházy Ákos feleslegesen utazott. Feleslegesen kelt fel hajnalban, hogy újdonsült pártvezetőként, parlamenti képviselőként eleget tegyen a felkérésnek, és megszólaljon, nyilatkozzon az állami rádióban. Nagy dolog ez kérem manapság; kivételes lehetőség, kitüntetett szerep; megszólalni ott, ahol a hatalomé a mikrofon, ott ahol Orbán Viktornak van saját műsora, ott ahol visszaforgatták az idő kerekét, minek következtében valahol – némi jóindulattal – a hatvanas évek elején járnak. Ez az a hely, amelyet valamikor Magyar Rádiónak hívtak és persze most is van valami neve, de az szinte mellékes is, a lényeg az, amit az Illyés-versben olvashatunk: eszme csak az övé(k) jut eszükbe és csak azt látják, láttatják, amit ő(k) eléjük varázsolt. Illyés azonban ezt a verset az ötvenes években, a legvadabb diktatúra kezdetén írta, nem is jelenhetett volna meg, valószínűleg ma sem kapna felületet, legalább is a média kilencven százalékában nem.

Ne de vissza Hadházyhoz: a hajdan volt fideszes, szekszárdi önkormányzati képviselő, aki már nem viselte el saját pártja korrupciós ügyeit, akkoriban, aktuálisan a dohányboltok elosztását, saját polgármestere manipulációit, az LMP-ben talál új otthonra, s kitartó munkájának köszönhetően – valamint persze Schiffer András távozását követően – társelnök lett, valamint megkapta elődje parlamenti mandátumát is. A hírt felfedezte az állami rádió is és valamelyik szerkesztője – vajon ott dolgozik-e még – a reggeli hírműsorba. Az illető, feltehetően, nem követte eléggé nyomon Hadházy pályáját, vagy egy pillanatig, egy telefon erejéig, megfeledkezett a zsarnoki világról és óvatlanul hangot akart adni annak a politikusnak, aki hétről-hétre leleplezi a Fidesz korrupciós ügyeit. Vagyis, újra csak Illyéssel szólva: nem csak azt látja, amit Ő – a nagy Ő nem Illyéstől van – elénk varázsol. Sőt nagyon nem azt látja és láttatja. Márpedig az ilyen embernek nincs helye abban a rádióban, ahol Ő szónokol. Így aztán hiába kelt fel hajnali négykor Hadházy, hiába utazott Budapestre, a rádióba már nem engedték be. Illetve a biztonsági embereken átjutott – őket is le fogják cserélni bevált kopaszokra -, a stúdióig nem érhetett el, közölték vele, hogy a műsort átszerkesztették, így rá most nincs szükség. Ennyi. A kormány rádiójánál ez tényleg ennyi. Tiltólisták, nemkívánatos személyek, ahogy az egy diktatúrához illik. Tudjuk, hogy vannak ilyenek, még ha tagadják is. És ha már Illyés és ez a vers, maradjunk is ennél:

hol zsarnokság van,

mindenki szem a láncban;

belőled bűzlik, árad,

magad is zsarnokság vagy;