Rendben, továbbra is érvényes, hogy választást kell nyerni és nem közvélemény-kutatást. Tehát egy mostani mandátumbecslés akár félre is vezethet. Majdnem két év van a következő parlamenti voksolásig, e pillanatban aligha lehet megmondani, mi lesz majd akkor. De a tendenciákra mindenképpen érdemes figyelni.
Márpedig az Origo által készített felmérés - amelyhez öt intézet számait használták fel - azt mutatja, hogy a hatalmon lévőknek nincs miért aggódniuk. Több mint kétszer annyi támogatóra számíthatnak, mint a második helyezett Jobbik. És csak aztán jönnek a demokratikus ellenzék pártjai. Az külön érdekes, hogy 2012-ben - vagyis pont ugyanúgy két évvel a választás előtt, mint most - a baloldal számokban még közelebb volt a Fidesz-KDNP-hez, mint napjainkban. Az első Orbán-kormány hasonló időszakában - 2000-ben - pedig az MSZP jelentős fölénnyel vezetett a kormánypárt előtt és az előnyből valamennyi meg is maradt a voksolásra is.
El lehet persze morfondírozni azon, hogy - legalábbis az adatok - miért mutatják a hatalmon lévők változatlan népszerűségét, miközben rendszerüket egyre többen bírálják. Az is kérdés - lehet -, mitől bízik bennük annyi ember, amikor intézkedéseikkel naponta jelzik, hogy elsősorban saját érdekeiket és viszonylag csekély számú híveik jólétét képviselik. És akkor még nem említettük azt a nyilvánvaló demokrácia-deficitet, amelyről folyamatosan megbizonyosodhatunk. Akár a parlamentet, akár a médiát, akár az érdekkörükbe vont intézményeket nézzük.
Ebben a helyzetben pedig fokozottabban merül fel az ellenzék, a magukat a demokrácia letéteményeseinek és baloldalinak is tartó pártok felelőssége. Miközben az imént sorolt tények valóságosak, takarózni éppen hogy nem lehet velük. Kétségtelen, hogy már alig van az ellenzéknek média-felülete (miután a kormánypártok fokozatosan uralmuk alá hajtották a legtöbb médiumot), de ötletük sem sok van, mit lehetne ilyenkor tenni.
Természetesen biztató, amit az MSZP új frakcióvezetője éppen lapunknak mondott, hogy a következő választásra nem csak a pártoknak kell összefogniuk, hanem szélesebb körű együttműködésre van szükség. Tóth Bertalan ezt tartja a járható útnak, ha kormányt, sőt rendszert akarnak váltani. És igaza van az MSZP új elnökének, Molnár Gyulának is, aki a Heti Válaszban fogalmazta meg, hogy vagy együtt fognak működni, vagy mennek mindannyian a levesbe.
Most már valóban nincs más alternatívájuk. A felmérések egyre rosszabb helyzetről tanúskodnak. Vagy ha úgy tetszik: igazolják a hatalmon lévők politikáját. A menekültügy és a tervezett népszavazás egyeduralmát. Meg azt, hogy erre egyelőre nincs igazi válasza az ellenzéknek.
De idejük sincs már sok, hogy ne a leves győzzön.
