Számunkra L. Simon László szava parancs. Még akkor is, ha már nem államtitkár, mert a munkája - állítólag - némi kívánnivalókat hagyott mag után, például az örökségvédelem terén. Sőt, annál inkább. Hiszen ez az érdemes férfiú még e magas pozíció nélkül is megtestesítője a jelenlegi hatalomnak. Lankadatlanul gyarapítja vagyonát, miközben benne van a brancsban. Továbbra is Lázár János barátja, őt biztos nem hagyják az út szélén.
L. Simon pedig nemrég a lovasberényi kormányüdülő eladása kapcsán azt mondta érdeklődő munkatársunknak: "Nagyon könnyen meg lehet tudni ki a vevő, nyomozzák ki". Így hát nekiindultunk. Nem szegte kedvünket, hogy a minden kérdésre azonnal és kimerítően felelő kancelláriaminiszter csak későbbre ígért választ. Az sem, hogy bár egész listát helyezett kilátásba az üdülőkről, végül a vagyonkezelőhöz irányított. Ott aztán persze írásban kérték a kérdéseinket, hogy aztán különböző magyarázatokkal húzzák az időt. Mígnem egy rövid e-mailben tudtunkra adták, hogy Lovasberényt eladták, de hogy kinek és mennyiért, az titok maradt. Akárcsak az, hogy a negyven közül melyik kormányüdülőt értékesítették már, milyen összegért, hányat akarnak még eladni és ha van még, ami az övék, akkor azt jelenleg mire használják.
Nyomozásunk eredményével nyilván még L. Simon László sem lenne elégedett, pedig ő aztán azért felelt kérdésünkre - hogy ő vette-e meg Lovasberényt - olyan cinikusan, mert tisztában volt vele, mire jutunk. Szó mi szó, mi sem lepődtünk meg igazán. Hozzászoktunk már, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében igen kevés dolog tartozik az érdeklődő újságírókra, vagy éppen a társadalomra. Olyan ügyekről, amelyekről egyszerű halandó azt hihetné, hogy szinte kötelező a nyilvánosság, gyakorta kiderül, súlyos államtitkot rejtenek. Mi mással lehetne magyarázni, hogy hallgatnak róluk. (Ha csak azzal nem, hogy nem akarják felfedni a mutyit, a suskust, a korrupciót.) Ha pedig valaki nem tágít, évek múlva a bíróság esetleg kényszerítheti az érintetteket a válaszadásra. Csak győzzük kivárni.
Lovasberény és társai így jelképezik a jelenlegi hatalom és a társadalom viszonyát. Szép új világ.
